2. évad 12. rész

Sziasztok! :) nincs túl sok idő írni, mert most nyaralok, csak éppen beteg vagyok .:D ez is rövid, de ha haza értem ígérem hosszabb résszel jövök. :) 17-e után várható az új rész, addig nincs rá lehetőségem, mert még utazunk tovább Amszterdamba, meg Gentbe, meg Brüsszelbe, meg Regensburg-ba, de utána már hozom a részeket!! :D

u.i.: A blog szeptember 1-jén bezárja kapuit

Reggel én voltam a korábban kelő, mondanám, hogy korán kelő de a 9 óra elég későnek számít. Egy gyres zuhany után a konyhába vetettem magam, hogy egy kicsit rendet rakjak, és elkészítsem a reggelit, majd indulnunk is kell szegény kicsi Hopehoz. Tudom, hogy Harry vigyáz rá, és óvja őt, egy haja szála sem görbül meg, ha vele van, de attól még aggódom érte, amikor nincs velünk. Ez a reakció persze teljesen normális, hiszen anya vagyok. Az a dolgom, hogy aggódjak a gyerekemért.
Feldübörögtem a lépcsőn az emeletre, hogy átöltözzek, és Niallt is kirobbantsam az ágyból,  ám amikor benyitottam a szobánkba ő vigyorogva lépett ki Ádámkosztümben a fürdőszobából. A szemem mintha önálló életre kelt volna, teljesen véletlenül végigpásztázta a felém közeledő fiatalember testét.
- Szeretlek! - nyögtem ki teljesen megbabonázva, amikor elém ért.
Niall egy pillanatra megdöbbent, majd hangosan nevetve az ölelésébe vont, én pedig pipacsvörös fejemet a mellkasába fúrtam.
- Jó reggelt, szerelmem! - nevetett a fülembe, majd apró csókot váltottunk - Szóval nem álmodtam. Tényleg a menyasszonyom vagy!
Bal kezemet vizsgálgatta, majd egy csókot lehelt az arcomra és a szekrényéhez lépett, hogy elkészüljön.

- Annyira örülök nektek. El sem hiszem, hogy végre golyókat növesztettél Horan és megkérted Aprilt.
- Nagyon vicces vagy, Styles, hahaha. - forgatta szemeit újdonsült vőlegényem.
- El sem hiszem, hogy megnősülsz, haver! - ugrott rá vigyorogva Louis, amikor bejelentettük a nagy hírt - Ez annyira izgi. Alig várom a legénybúcsúdat. A világ legjobb bulija lesz!
- Nyugi, Tommo, egyenlőre csak tegnap kértem meg a kezét, még ráérünk.
- Aha, csak nehogy aztán a hosszú jegyességgel elszúrjátok. Bár nálatok nem tudni, a ti kapcsolatotok egy kész szappanopera.
- Jól van, Louis, köszönjük. - csillapította nevetve Liam - És srácok, most hogyan tovább? Mármint így nem igazán élhettek külön.
- Igen, ezen már sokat agyaltunk, egyenlőre, mivel Niall eljön hozzánk egy kis időre, még van időnk eldönteni, de úgy néz ki, hogy ide költözünk, ott pedig lesz egy kis nyaralónk, vagy valami. Még nem beszéltük meg pontosan.
- Értem.
- Jön a második gyerek, ugye? Hát persze, úgy tudtam. Hiszen mire lenne ez a hirtelen nagy sietség, meg ez a nagy szerelem. Hogy gondoltátok, hogy eltitkoljátok? A legjobb barátaitok vagyunk, és én akarok lenni a keresztapa. Ugye fiú lesz?
- Figyelj, Lou. Nincs második baba, neked a saját gyerekeddel kéne foglalkoznod, nem gondolod? - nyújtotta rá a nyelvét Niall játékosan - Így is a rajongók teljesen ki fognak borulni, ha kiderül, hogy nem csak te leszel apa, de én megnősülök és van egy öt éves lányom. Tuti, hogy elveszítjük a fél rajongói táborunkat.
- Meg fogják érteni, hogy mi folyik körülöttetek, de ha nem, akkor ők nem is igazi rajongók.Nyugi, minden rendben lesz, miattunk meg ne aggódj. Hopenak nem való a rivaldafény és nekem nincs szükségem a firkászokra. Legalább addig élvezzük a nyugit, míg ide nem költözünk, rendben? - bújtam szorosan hozzá. Átölelte a vállamat és a hajamba puszilt.
- Szeretlek!