20. Rész

Sziasztok!:)
Ez a rész kissé zavarosra sikerült, de remélem értitek.:) ha nem akkor nyugodtan küldjetek el Afrikába.:D csütörtököm olaszba megyek majdnem egy hétre osztálykirándulásra.(Imádom az ofőt:DD) El sem hiszitek mennyire várom.! (:
FIGYRLEM! HA VALAKI IGAZÁN JÓ KÖNYVRE VÁGYIK ÍGY BLOGOLVASÁS MELLETT AKKOR ÍME: THE FAULT IN OUR STARS avagy CSILLAGAINKBAN A HIBA!:D
Millio pusszantás.:*

~April~

Lassan kezdtem hátrálni, Ed és a lány pedig felém közeledtek.
-Mi a fene folyik itt? Ed?-néztem rá kétségbe esetten. Ő rám szegezte a csaj fegyverét, azt a fegyvert amivel nemrég én fenyegettem el rablóm.
-Sajnálom April. De ebből elég volt.-rázta a fejét a vörös hajú fiú. Láttam rajta, hogy ez nem ő. A viselkedése és a szemei is olyan furák voltak. Véresek voltak. Mikor megjöttünk még nem volt ilyen.
-Ed gyerünk! Lődd le.
-Ne tedd ezt, kérlek.-remegett a hangom. Nem volt hova hátrálnom, elkapott valaki. A hátam mögé fogta a kezem és erősen szorított.
-Ne.-kezdtem el rángatózni. Egy hatalmas pofont kaptam cserébe. Egy sötét helységbe rángattak, majd valamihez kikötöttek.
-Mutassuk meg a drága szerelmednek, hogy vagy most!-bekapcsoltak valami kamerát. A kezem szorította a lánc és fáztam is.
-Gyerünk April. Mik az utolsó szavaid Niallnak? Hadd lássa hogy vélekedik róla a nagy szerelme.
-Nem miattam hagyott el. Egy idegesítő ribanc vagy. Még én sem bírlak hallgatni nemhogy Ő! Sokkal jobbat érdemelt nálad. Megcsaltad te rohadék. Szerinted nem tudta?!
-Pofa be. Azt hiszed elhiszi neked azok után mindezt, hogy a legjobb haverjaival henteregsz.
-Szánalmas vagy. Tudod sajnállak. Gyáva féreg vagy!-kiabáltam rá. Megfogta a fegyverét és már lőtt is. A fájdalom méregként áradt szét testemben, de még akkor sem sírtam. Elmosolyodva néztem fel egy pillanatra majd hagytam, hogy elborítson a feketeség...

Fáj. Csak erre tudtam koncentrálni és persze a körülöttem lévő hangokra, halk beszédre. Minden porcikám sajgott, a szám ki volt száradva és a fejem csak úgy lüktetett. Kínzás volt megmoccanni, de még ígyis csak egy ujjamat sikerült.
-Felébredt! Doktor úr.-fülsüketítő kiabálás-Gyorsan.
A szemem nagy nehezen nyitottam ki, az erős fény égette a retinám. Nyüszítettem egyet, de éreztem, hogy húz vissza az álom.
-Miss Stella?-jött be az orvos-Hogy érzi magát?
Stella? Mi az, hogy Stella? Segítség!!
-Mi folyik itt? Hol vagyok?-hangom rekedt volt mégis mintha sipítottam volna.
-New York-ba. Az egyik próbán elcsúsztál és levágódtál a kőre a színpadról. Beverted a fejed, hetekig komában voltál. Azt hittük sosem térsz magadhoz.
-Nagyon fáj.
-Kisasszony, az agykárosodás lehetősége miatt felteszek néhány kérdést.
Gyerünk April. Most légy okos. Mik is a Stella adatok?-gondolkodtam.
-Neve?
-Stella McCartney.
-Születési év?
-1993.
-Tudja kik ezek az urak?
Lassan néztem végig a fura társaságon. Az arcok ismerősök, a hangjuk is. Főleg a szőkeség. Azonnal beugrottba nevük és, hogy hogy kerültem ide.
-Igen, tudom. Niall, Louis, Liam, Zayn, Harry. Együtt vagyunk turnén. Megnyertem a versenyt.
-Rendben. Azt hiszem nincsen baj. Külső sérülései begyógyulnak, egy hétig még ne álljon színpadra. Holnap, ha a délutáni vizsgálaton mindent rendben találunk, haza mehet.
-Köszönöm.
Pár perc kínos csend támadt.
-Srácok, valaki segít eljutni a mosdóba? Hetek óta nem pisiltem.-kicsit elmosolyodtak. Zayn felpattant és felkapott. Szorosan megölelt majd bevitt a kis helységbe.
-Köszönöm. Innen megoldom. Csak majd vissza felé segítsetek.
-Rendben.
Furcsa volt minden. Nem hiszem el, hogy álmodtam. Tényleg csak álmodtam? Hihetetlen, hogy nem tudják ki vagyok. Ez olyan szívfacsaró. Zayn és Perrie kisbabája? Amandával minden rendben? Harryvel nem is ismerik egymást ezek szerint. Niall szeret még?-rengeteg kérdés járt a fejemben, de a belenyilalló fájdalom félbeszakította. Nyüszítve csúsztam le a csempére.
-Stell, minden renden? Stella?
Nem tudtam válaszolni, mintha elaludtam volna.
Az ajtó nyikorgását és kétségbeesett hangokat hallottam de mást nem.

~Niall~

Mikor Stellát baleset érte mindannyian nagyon izgultunk miatta. Nem az igazat mondtuk el neki, közös megegyezés alapján egy kitalált sztorit hallgatott meg. Sajnálom, hogy hazudtunk, de ha megtudta volna az igazat kiborult volna.
A baleset nem baleset volt. A "barátja", Lewis mikor megtudta, hogy fény derült a zúzódásokra reggel bement Stellához és veszekedtek. Kiabálás hozzánk is átszűrődött, főleg a férfi hang. Mikor hirtelen abba maradt akkor kezdett gyanús lenni a dolog Zaynnek. Átrohant, hogy kiderítse mi történt, de addigra Stella már eszméletlenül feküdt a padlószőnyegen. Fedetlen testét egy takaróba bugyolálta és úgy rohant vele, közben nekünk kiabált.
Kihoztam a mosdóhelységből a szőke szépséget, majd az ágyra fektettem. A nővér vissza kapcsolta a gépre, én pedig csak figyeltem ahogy szuszog.
-Mi történt?-értek vissza a többiek. Megráztam a fejem, ezzel tudtukra adva, hogy semmi.
-Szegény lány, nagyon megijesztett. Tényleg azt hittem, hogy többet nem ébred fel. Nem tudhatja meg mi történt. Nem hiszem, hogy kibírná.
A kezét fogtam, cirógattam puha bőrét.
-Fiúk, hagyjuk ezt. Nem lenne jó, ha hallaná amit beszélünk. Csak alszik. Nem süket.
-Jól van.
Mindenki leült, volt aki az ágya végére (Harry), Zayn a másik oldalára, Liam és Louis a kanapén foglaltak helyet.
Fáradtak voltunk. Koncertezni minden nap mennünk kellett, a próbák állandóan zajlottak. Megerőltető volt. A rajongók tartják bennünk az erőt. Amikor csak lehet találkozunk velük, beszélgetünk, megöleljük őket. Annyira jó látni a mosolyukat. Mikor sírnak miattunk azt nem tudom megérteni. Sosem szerettem, ha valaki sír, pláne ha miattam van.
-Niall, haza megyünk. Gyere!
Lassan feltápászkodtam, adtunk Stellának egy-egy puszit az arcára vagy a homlokára bár Harry nem oda akarta de Liam fejbe kólintotta. Olyan idióták.
Hazafelé egész csendes volt az út. Átköltöztünk egy másik szállodába, a koncerteket egész USA-ba csináljuk, vagy autóval vagy magángéppel, hogy vissza érjünk Stell-hez. Holnap is megyünk két napra, sajnos nem tudunk azonnal visszarepülni, de remélem minden rendben lesz.