19. Rész

Sziasztok.:) Köszönöm a kommenteket az előző részhez, ahogy ígértem itt a rész.:) remélem tetszeni fog.:) jó olvasást:) még egy részt fogok tudni hozni áprilisba, aztán egy kicsit szüneteltetem az év végi hajtás miatt majd mert megyünk olasz országba.:) A szüneteltetés csak annyi, hogy talán egy-két rész lesz csak. Még nem tudom pontosan.:) Amúgy kedden volt a születésnapom.:$ Szóval ma még szüli-hetes vagyok:D 

~April~

Nem bírtam tovább. Az éjszaka közepén mikor élrablóm elment a drogokat átadni dílerjeinek, mint minden este, én átlopóztam a szobájába. Kóddal nyílt de a tegnap felrakott is fólián látszottak mikor ütött be, a helyes sorrendet pedig másodjára már el is találtam.
A szoba sötét volt egy gyertyával világítottam meg. Mindenhol papírok és aktatáskák voltak elhelyezve. Nagy nehezen egyet sikerült kinyitnom, készpénz volt benne. Ámulattal néztem a rengeteg pénzt, majd gyorsan vissza csuktam. Egy szekrényt kezdtem kinyitni, ahol megtaláltam a tárcám és a telefonom. Az utóbbit hamar bekapcsoltam majd, mivel épphogy fel volt töltve gyorsan tárcsáztam Niall-t.
-Halló?
-Niall, én vagyok.
-April? April hol vagy?
-Jól vagyok ne aggódj. Hogy vagytok?
-Ne idegesíts fel. Ez egyáltalán nem számít! Te hogy vagy? Hogy vagy? Mégis mi folyik ott?
-Nyugodj meg. New York-ban vagyok. Amint tudok kiszabadulok és találkozunk. Vigyázz a húgomra Niall.
-Vigyáz rá Josh! Aranyosak együtt. April?
-Mond.
-Hiányzol. Rettenetesen sajnálom. Bocsáss meg nekem.
-Te is hiányzol. Szeretlek Ni.
-Én is szeretlek. Amint tudsz hívj. Szólj ha segíteni kell.
-Rendben. Szia Niall.
-Jó éjszakát Szerelmem!
Sírva tettem zsebre a tárcám és a telefonom, majd bezártam az ajtót és visszamentem a szobámba. A fejem fájt ezért a fájdalomcsillapítós dobozból elvettem néhány pirulát, majd bevettem őket. A gyógyszer hamar hatni kezdett én pedig bódult állapotba kerültem. Nagyon sóhajtva feküdtem el az ágyon majd elnyomott az álom.
Reggel a fürdőbe indultam, amikor megszédültem és elestem. A fejem a padlón koppant, majd fogva tartóm hangjára lettem figyelmes. Felsegített amin csodálkoztam, és leültetett a kád szélére. A fejem kezdte egy vizes ruhával törölgetni, fel sem tűnt, hogy vérzik.
-Miért vagyok itt?
-Maradj csöndbe.
-Miért vagyok itt?-ismételtem meg.
-Azt mondtam kuss!
-Gyáva féreg vagy. Legalább ha nem engedsz el ölj meg! Miért jó az ha szenvedek?!
-Elvetted akit szerettem most én teszem ezt meg vele!-vágott pofont-Ha itt lesz az ideje úgyis megöllek!
A szavakat csak úgy köpte.
-Mégis kiről beszélsz? Félsz felfedni magad. Egy gyáva kis csitri vagy! Sose fogod elérni amit akarsz.
Alakja távolodott a szobája felé.
-Niall az enyém, és örökre az is marad. Nem fogsz ellene semmit tenni. Ha szereted nem fogsz neki fájdalmat okozni.
Hergeltem tovább. Megtorpant majd már rám is szegezte a fegyverét.
-Gyerünk, lőj! Csak nem félsz? Gyáva kisnyúl vagy. Lőj! Mi lesz?
-Kussolj!-szorított a falnak majd a nyakamhoz tartotta a pisztolyt. Az arcába nevettem. Láttam, hogy úgysem tenné meg. Gyáva hozzá. Egy pillanat alatt elvettem tőle a fegyvert majd én szorítottam sarokba. Lehúztam arcáról a fekete ruhát ezzel felfedve kilétét.
-Most pedig szépen bemész a szobába!-mondtam mikor elvettem a kulcsait.-Indulj.
Mikor nem mozdult a ravaszra tettem az ujjam és a falba lőttem pont feje mellett. Egy szó nélkül behátrált a szobába.
Mivel belülről csak kulccsal nyílik, így amikor bement én becsuktam és lekódoltam. A szobámba siettem, hogy felkapjam a telefonom és a tárcám, majd a kis gyógyszeres dobozt is a táskámba rejtettem és a bejárati ajtóhoz mentem. Hamar meglett a kulcsa, rá volt írva egy B betű. Latszik hogy szőke. Kimentem az ajtón majd rohanni kezdtem. Nem tudom hova futottam de nagyon féltem az előbbi jelenetekre vissza gondolva. Egy taxit leintettem majd elvitettem magam egy szállodába. Ott kivettem egy szobát erre az éjszakára, majd felsiettem a kulcsokkal az emeletre. Feltettem töltőre a telefonom és Niall-t tárcsáztam.
-Szia.
-Niall. Holnapra foglalj nekem jegyet amint lehet. Vagy felőlem éjszakára is. Minél hamarabb.
-April mi folyik ott.
-Nemsokára találkozunk. De meg van egy kis dolgom. Ed itthon van?
-Mármint Sheeran?
-Aha.
-Igen. Megvan a száma?
-Igen. Elmegyek hozza. Segítséget kell kérnem tőle. Nemsokára latlak. Szeretlek.
-Én is szeretlek!
Letettem a telefont és már hívtam is Ed-et. Megkértem, hogy jöjjön a hotel elé 10 perc múlva. A telefonomat bedobtam a szálloda melletti sikátor egyik szemetesébe, de persze darabokra szedve.
-Ed!-öleltem meg.
-Szia. Minden rendben?
-Hát nem igazán. Segítened kell.
-Rendben de előbb gyere el hozzám, a barátnőmtől kapsz ruhát és kicsit pihenned kell.
Halasan pillantottam fel rá, majd a kocsija fele vettük az irányt. Az út csendben telt, csak a halk rádió szólt. Figyeltem a hatalmas épületeket amik elsuhantak mellettünk, az utcán hömpölygő embertömegeket, a város felett gyülekező sötét felhőket. Hiányzott már a külvilág. Az autó ablakát leengedve hallgattam a város zaját. Mosolyogva fordultam Ed fele aki nem igazan tudott az elmúlt hetek eseményeiről, csak annyit, hogy eltűntem.
A házba beérve az emelet felé vezetett majd megmutatta a vendégszobát és a hozzá tartozó fürdőt. A hatalmas kádat teleengedtem meleg vízzel és tusfürdővel majd nyakig elmerültem benne.
-Bejöhetek?-kopogott be Edward.
-Gyere csak.
-Hoztam ruhát, remélem jó lesz. Na de mesélj mi történt.-ült fel a pultra.
Belekezdtem és mindent elmeséltem az elejétől a végéig. Türelmesen hallgatta, egyszer sem szakított félbe.
A barátnője haza ért úgyhogy ott hagyott a fürdőszobába. Kimásztam a kihűlt vízből majd megtörölköztem és felvettem a behozott ruhákat. Kivettem a kis gyógyszeres dobozból néhány bogyót majd egyesével lenyeltem. Kicsit megtorpantam a hirtelen jött szédüléstől de végül kivánszorogtam a vendégszobába.
-Ed?
-Igen?-hallottam hangját lentről. Elindultam a lépcső fele majd lementem. A nappaliba ült egy szőke lánnyal.
-Ez valami vicc?-nézett rám a lány.
-Mi a fene.