15. Rész

Sziasztok.:) Négy feliratkozó? Nagyon szépen köszönöm.<3 és a kommenteket is az előző részekhez.:) végre van valami visszajelzés a blogról. eddig nem nagyon mertem írni, nem tudtam tetszik e. De nem is rizsázok tovább.:) itt az új rész. Pusszantás.:* <3

~Niall~

Újabban állandóan veszekszünk Aprillel. Nem tudom miért de egyáltalán nem jövünk ki egymással, és félek, hogy ennek rossz vége lesz. Nagyon szeretem őt, nem akarom elveszíteni. Mikor elmondta, hogy az apukája el akarta vinni, megijedtem. Mi van, ha egy kisebb veszekedés után inkább lelép velük. Nem veszíthetem el újra. Egyszer már elszalasztottam életem szerelmét, még egyszer nem teszem.
-Sziasztok!-toppant be Harry. Mosolyogva üdvözölt mindenkit, Aprilt kétszer is, hiszen ő nem tudott Vikiről. Bár nem tudom neki miért kell puszilgatni a barátnőmet. Miért nem elég neki egy ölelés? Nagyon ki tud akasztani ezzel.
Akaratom ellenére is inkább az ölembe húztam szerelmemet miközben a bongyor kikerekedett szemmel nézte a két lányt.
-Mi a baj?-símogatta meg az arcom April.
-Ne haragudj reflexből jött. Nem szeretem ha más fiúk puszilgatnak.-sóhajtottam fel. Nevetve csókolt meg és hozzám bújt.
-Miért van belőled kettő? És ki ez a szépség itt velem szemben?-kérdezte zöldszemű barátunk nem túl feltűnően.
-Harry Amandát már tönkre tetted, az ikremet nem fogod. Ő Victoria Payne. Liam mostoha unokatesója.-mondta gyönyörű barátnőm és újra hozzám fordult. Lassan lágyan csókolt, a keze az arcomon volt és lassan túrt a hajamba.
-Édeseim. Mennyetek szobára.-nevetett Hazza. April megütötte egy párnával de ő ezt nem nézte jó szemmel, így kettőjük között egy kisebb párnacsata alakult ki. Mindenki nevetett, bár senki nem olyan hangosan mint Liam. Rég láttam így vigyorogni, pedig van barátnője is.
Most volt időm alaposan megnézni Vikit. Tényleg hasonlítanak, de ugye neki kék szeme van, ami most úgy csillogott mint amikor a tengerre rásüt a nap. Olyan mint Stella. Vagyis mikor April Stella volt. Na értitek. Szép arca van és jó alakja. Illik hozzá ez a szakadt farmeres stílus, bár remélem April nem így fog öltözködni. Neki jobban áll ha csinosan van öltözve. Lopva szerelmemre pillantottam aki leesett a padlóra.
-Véged!-üvöltötte Harry és rávetette magát majd csikizni kezdte.
-Engedj el. Rosszul vagyok.-szólalt meg April kétségbe esetten. Harry felpattant róla és segített neki felkelni.
-Mi a baj?-ültettük le a kanapéra.
-Semmi csak már nem bírtam a kínzást.-kuncogott fel és megcsókolt.
-Nem volt ám vicces. April, ne csinálj ilyet.-sóhajtottam fel megkönnyebbülten és magamhoz húztam.
-Szeretlek.-suttogta ajkaimba.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg.
Egyszerre hangzott fel a fiúk hurrogása és "hú"-zása, de még ők sem tudták elnyomni Viki hangját.
-Ó, de édesek.-nyújtotta el az elejét. Elmosolyodtam amit April nem értett ezért elhúzódott tőlem.
-Baj van?-suttogta.
-Nem dehogy. Csak Viki amit mondott azon nevettem.-kuncogtam.-Gyere ide!
Ajkaink újra egymásra találtak. Imádok vele csókolózni. Annyira édesek az ajkai és puhák. Megint elmosolyodtam de most nem hagytam hogy elhúzódjon. Szorosan fogtam és ő a hajamba túrt.

~April~

-Na elég volt. Ne most turbékoljatok. Tudjuk a békülős szex a legjobb de azt halasszátok későbbre.-mondta húgom mosolyogva.
-Hogy megeredt a nyelved.-nevettem fel. Kinyújtotta a nyelvét össze fonta maga előtt a karjait.
-Harry, hol van Amanda?-néztem rá.
-Otthon. Alszik, vagyis mikor eljöttem azt mondta aludni megy.
-És tőlem miért nem búcsúzott el? Miért nem mondta, hogy elköltöztök? Ennyit sem érdemlek?
-Nem csak veled nem beszél! Senkivel sem. Velem sem, érted? Teljesen kiakadt amikor megtudta hogy életveszélyben vannak. Az orvos azt mondta legyek mellette és nyugalomra van szüksége. Nem volt jobb ötletem. A gyerekemről van szó, meg kell értened.-sóhajtott dél Harry.
-Tudom, de egy szó nélkül otthagytatok abba a hatalmas lakásba teljesen egyedül. Szerinted nekem ez jó?-fakadtam ki. Az arcom a tenyerembe temettem mielőtt felrobbanok.
-Nézd, én sajnálom. Nem így akartam, és el is akartam köszönni de jobbnak láttam ha lelépünk mielőtt ti vissza értek. Tudom, hogy megbántottunk és sajnálom.
-Nem bántottatok meg. Csak nem értem, miért. Én voltam vele ott a kezdetektől, hallgattam ahogy magát ócsárolja és éjszakákon át ott ültem mellette mikor zokogott erre mégis veled van aki miatt ez az egész történt.
-Nyugodj meg.-suttogott Niall a fülembe.
-Ne érj hozzám és sose mond egy lánynak, hogy nyugodjon meg!-pattantam fel mellőle. Elindultam az ajtó felé mire ő utánam rohant.
-Hová mész?
-Levegőzni.-mentem ki az ajtón ezzel otthagyva húgomat négy elmebeteggel.
-Jövök veled!-kapta fel a pulcsiját Niall. Ahhoz képest, hogy tél van nem úgy nézett ki meg amúgy is ilyenkor délután nincs még hideg.
Csendben sétáltunk az utcán, mivel hétköznap van ezért nem sok rajongóval találkoztunk hiszen iskolában vannak. Egy pár főből álló lánycsapat közeledett felénk és Niall elé álltak. Mosolyogva kértek képet és fotózkodtak szerelmemmel aki puszikat osztogatott. Megforgattam a szemem és egy fának támaszkodtam. Egy lány jött oda hozzám majd megkérdezte, hogy kaphatna e egy ölelést. Elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Aranyosnak tűnt, de amikor el akartam engedni ő nem engedte hanem a fülembe suttogott.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz megöllek! Niall az enyém és én leszek a felesége, te pedig, te kis lotyó a közelembe se érsz. Egyszer az enyém lesz és téged örökre elfelejt! Nagyon ajánlom, hogy ne legyen köztetek semmi!
Elengedett és elköszöntek. Mozdulatlanul álltam és éreztem ahogy elhagy az erő a sokk miatt. Szerelmem pont abban a pillanatban lépett mellém amikor a lábam összecsuklott és így a karjaiba estem.
-Mi a baj?
-Vigyél vissza!-tört fel bennem a zokogás.
-Ó a fotósok!-kapott fel és bevitt a legközelebbi üzletbe. Az eladó döbbenten nézett Niall pedig segítséget kért, hogy valahogy ki tudjon vinni, hátha van egy hátsó kijárat. Szerencsére csak egy utcával laknak a fiúk feljebb így gyorsan ki tudott surranni hátul és elindult haza.
-Kicsim, mi történt?-suttogta a karom. Megráztam a fejem és az arcom a nyakába fúrtam. Szorosabban fogott és rohant velem a ház felé. Mikor beértünk a kapun és eltakart minket a kőfal megcsókolt.
-Mi történt?-suttogta. Elmondtam mit mondott a rajongó és, hogy megfenyegetett. Szomorúan elhúzta a száját és a karjaiba zárt.
-Ha már most ez van mi lesz mikor bejelented? Én félek. Nem akarom ezt hallgatni nap mint nap, nem akarom tudni kik és hogyan akarnak elvenni tőlem és hogy ölnének meg engem, csak hogy neked rossz legyen.-hüppögtem.
-Ne törj össze! Maradj erős, kérlek. Nem lesz semmi baj, nem engedem, hogy ezt tegyék veled. Nem érdemled meg, te egy angyal vagy és soha nem hagynám, hogy egy angyalt bántsanak. Szeretlek April! Minden rendben lesz.-mondta és megpuszilta a homlokom. Átkarolta a derekam és szorosan maga mellett fogott míg bementünk a házba.
-Ez gyors volt.-nevethett Louis, de amint meglátott arca komolyra váltott. A konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet, Viki pedig utánam jött.
-Mi történt?-simogatta a hátam. Szorosan hozzá bújtam és a könnyeim újult erővel törtek ki a szememből ezzel elcsúfítva arcom és eláztatták testvérem ruháját.-April, mi a baj?
-Semmi.-hüppögtem.-Jól vagyok.
-Látom.-mosolyodott el halványan.-Na mesélj!
Felpattant a pultra és elvett egy almát a kosárból. Azt dobálgatta és engem nézett. Nagyot sóhajtva ültem fel a vele szemben lévő részre és elmeséltem mi történt.
-Figyelj, soha senki nem fog bántani, megígérem. Ne figyelj az ilyenekre. Tudom, hogy nehéz elengedni a füled mellett ezeket a negatív kritikákat de nem szabad meghallanod őket. Niall szeret téged és egy ilyen kis "directioner" sem veheti át a helyed.
-Tudom.-sóhajtottam fel.-Amúgy ha már egyedül maradtam nem akarsz hozzám költözni?
-Én? Hiszen egy napja sem ismersz. Lehet hogy valami őrült gyilkos vagyok.-mosolygott.-Amúgy is mi van Niallal?
-Őt meg se merem kérdezni. Úgyis nemet mondana. Én már feladtam a reményt, hogy ez valaha másképp legyen. Én szeretem őt, teljes szívemből, mindennél jobban, de nekem olyan érzésem van hogy a mi kapcsolatunk kamu.-temettem az arcom a tenyerembe.-Hiányzik nekem, érted? Olyan mintha mi nem lennénk egy pár. Zayn és Perrie együtt élnek és milyen boldogok. Amanda és Harry is össze költöztek..
-Ők nem éppen boldogok.-szakított félbe.
-Tudom de nálam boldogabbak. Nem találom a helyem a világba, Niallal akarok lenni, vele akarok élni de ez lehetetlen.-töröltem meg szemeim.
-Ha meg se kérdezed tőle honnan tudod mit mond majd?
-Nem akarom hallani hogy nemet mond. Meg amúgy sem. Nem akarom elszakítani a fiúktól. Megutálnának. Harry is elköltözött. Nem akarom, hogy jobban darabokra hulljon az együttes.-sóhajtottam fel.
-April..-szólalt meg mögöttem szerelmem.
-Te mióta állsz itt?-fordultam hirtelen meg. Szemei könnyesek voltak, de halvágy mosoly volt az arcán.
-Régóta!-jött oda hozzám.
-Ne haragudj én...-este kétségbe. Tuti szakítani fog velem!
-Most már értem mi volt a baj!-ölelt át szorosan.
-Nem akartalak megbántani. Szeretlek, csak nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.-fúrtam az arcom a nyakába.
-Nincs semmi baj. Figyelj ez az összeköltözősdi nem tudom mennyire lenne jó ötlet. Szeretlek, tényleg, de még csak nem rég jöttünk össze! Ne akarj ennyire sietni. Mindent a maga idejében. Tudom, hogy régóta ismerjük egymást de attól még ne kapkodjunk el mindent. Te vagy a mindenem, nem akarlak elveszíteni. Miért akarsz ennyire sietni mindennel?-simogatta az arcom.
-Nem tudom. Talán csak be akarom pótolni az elmúlt éveket. Csak szeretnék állandóan veled lenni, és nem attól rettegni, hogy egyedül maradok. Nem akarlak újra elveszíteni. Egyszer bőven elég volt.
-Nem fogsz. Soha többet nem foglak elhagyni. Nem követem el még egyszer azt a hibát. Nem szeretnék még hivatalosan össze költözni, de amikor csak lehet nálad alszom, vagy te nálam, rendben?-suttogta ajkaimba.-Nem maradsz többé egyedül.
-Köszönöm.-érintettem össze puha ajkainkat.-Lassan be kéne jelentenünk a kapcsolatunkat!
-Komolyan?-mosolyodott el. Bólintottam ő pedig egyre nagyobb vigyorral az arcán ölelt meg.-Szeretlek. De mikor és mégis honnan jött ez az ötlet, mikor az előbb fenyegetett meg egy rajongó?
-Minél előbb. Nem fogok a rajongóktól rettegni egész életembe. Meg akarlak ölelni bárhol és bármikor. Meg akarom fogni a kezed és úgy sétálni az utcán. Nem akarok tovább titkolózni.
-Köszönöm!
Szorosan öleltük egymást néma csendben. Nem volt kínos, így is értettük egymást.
-Srácok, nincs kedvetek el menni kajálni?-lépett be Zayn.-Perrie és a fiúk éhesek.
-Mehetünk.-fogta meg a kezem Niall.
-Én nem vagyok éhes. De mennyetek nyugodtan.
-Nem baj, gyere velünk.-puszilta meg a homlokom szerelmem.
Két autóval mentünk, az egyikbe Louis, Liam Zayn, Perrie utazott, a másikba Niall, Viki, Harry és én.
Hamar oda értünk a Nando's-hoz, és ahogy kiszálltunk az autóból Niall megfogta a kezem és összekulcsolta ujjainkat. Megszeppenve álltam mellette majd elindultunk befelé. A fiúk vigyorogva néztek minket mikor ösztönösen Niallal szembe akartam leülni.
-Ide én ülök.-fogta meg a karom Liam és szerelmemhez vezetett.
-Biztos jó ötlet ez?-suttogtam a fülébe. Bólintott majd inkább mi is elfoglaltuk a helyünket pár centire egymástól.
A mindenki rendelt kaját meg inni valót, én pedig nyugodtan ültem az asztalnál és a telefonomat forgattam az ujjaim között.
-Miért nem eszel?-rúgott meg az asztal alatt Perrie.
-Nem vagyok éhes meg nem is érzem jól magam.
-Baj van?
-Nem dehogy.-mosolyogtam rá. Niall megfogta a kezem az asztal alatt és megpuszilta az arcom.
-Rosszul vagy?-súgta a fülembe.
-Egy kicsit. Nem baj ha haza megyek?-néztem rá.
-Megyek veled.-állt volna fel.
-Nem kell. Majd jön Viki.-néztem húgocskámra. Olyan furcsa ezt mondani hiszen soha nem volt húgom de rólunk messziről látszik, hogy testvérek vagyunk.
-Ne aggódj, vigyázok rá.-mosolyodott el kék szemű változatom.
-Ajánlom is. Este átmegyek.-nyomott egy apró puszit ajkaimra mire egy bólintottam.
-Szeretlek!-súgtam neki.
-Én is szeretlek.
Nagy nehezen de haza sétáltunk és eldőltem a kanapén.
-Tényleg hatalmas lakásod van.-bólintott elismerően Viki.
-Bár ne lenne ekkora.
-Niall nagyon oda van érted.-ült le mellém.
-Nem is.-sóhajtottam egyet.-Mindegy, inkább ne beszéljünk róla.
-Oké, amúgy mi ez a levél?-nézte a dohányzóasztalt. Nagy nehezen felültem és elolvastam.
"Szia April!
Nagyon sajnálom, hogy így alakult ez a látogatás, de hiányzol nekünk. Édesanyád nap mint nap megemlít téged és én tudom, hogy nem haragszik rád. Kérlek, ha megbocsátasz nekünk akkor az ünnepeket töltsd itthon. Haza mentünk hajnalba.
Szeretlek: Apu"
Szem forgatva tettem le a papírt az asztalra és dőltem vissza.
-El megyek letusolni és átöltözök, kell valami kényelmes ruha?
-Nekem ez a kényelmes.-mosolygott vissza rám.
-Igaz. Érezd magad otthon.-pattantam fel.
Nagyjából 20 perc múlva mikor kimentem April a szekrényembe nézett egy lila ruhát.
-Próbáld fel!
-Dehogy, ez a tiéd.-mosolyodott el.
-Igen de ha jól áll megkaphatod. Nekem annyira nem tetszik.-vontam vállat.-Még soha nem volt rajtam az a ruha.
-Biztos?
-Persze, na had lássam.-huppantam le a puffra. Viki gyorsan átöltözött és kijött.
-Nem az igazi.-húzta el a száját.
-Viccelsz? Gyönyörű vagy. Nagyon jól nézel ki, csak kell egy hozzá illő magassarkú!-ugrándoztam be a gardróbba. Kerestem egy magassarkút ami tökéletesen passzolt a ruhához és kivittem. Így már teljesen tökéletes volt az összkép.
-Na így más jobb.-mosolyodott el.-Elkérhetem ma estére?
-Persze, de mi lesz ma este?-vigyorogtam.
-Az meglepetés. Elmegyek valahová. De sietnem kell, nemsokára jön értem.-nézett az órára.
-Készülj össze itt. Menny el fürdeni majd én megcsinálom a hajad és a sminked!
Mosolyogva bólintott és elment készülődni.
A cipőjét vette mikor dudáltak a ház előtt. Elköszöntem tőle, de amikor csuktam be az ajtót egy láb megállította.
-Engem be sem engedsz?-mosolygott rám szerelmem.
-Gyere csak!-nyitottam ki az ajtót. Bejött de volt egy hatalmas sporttáska lógott az oldalán.-Niall..
-Nézd, tudom, hogy hülye voltam, de gondolkoztam és azt szeretném, ha melletted ébredhetnék minden reggel, ha veled feküdhetnék le aludni, ha együtt reggeliznénk és amennyit csak lehet együtt lennénk. Nagyon szeretlek és ha megbántottalak akkor ne haragudj rám.
Könnyezve borultam a nyakába és sírni kezdtem.
-Köszönöm.-hüppögtem.
-Ne sírj.-kapott fel és lágyan megcsókolt.-Szeretlek kincsem. Mindennél jobban!
-Én is szeretlek.-motyogtam. Felkapott és bevitt a szobába. Letette a sporttáskáját és eldőlt az ágyon magával rántva engem is. Nevetve estem a mellkasára majd a csípőjére ültem. Néztem az arcát és mosolyogva fürkésztem gyönyörű szemeit.
-Istenem-suttogta mélyen a szemembe nézve. Kérdőn néztem rá mire ő csak elmosolyodott és a kezeit, amik a derekamon pihentek, az arcomhoz emelte és megsimogatta.-Olyan hihetetlenül szerencsés vagyok veled. El se tudom képzelni mivel érdemeltelek ki.
-Niall, te csodálatos vagy. Én vagyok a szerencsés, hogy egy világsztár szóba áll velem.-hajoltam közelebb hozzá. Eltűrte a hajam és lassan közelítette arcát az enyémhez.
-Milyen világsztárról beszélsz? Én Niall Horan vagyok Mullingerből és van egy világbajnok tornász barátnőm. Te vagy a világsztár. Vagyis az ex-világsztár.-mosolygott édesen.
-Szeretlek!-suttogtam.
-Én is szeretlek.-csókolt meg.-"I'm in love with you, and all your little things.."