14. Rész

~April~

-Will, be kell mennünk a városba, nem baj? Bemutatlak néhány barátomnak.-borzoltam össze öcsikém haját.
-Mehetünk!-szaladt a szobámba majd mikor vissza jött a pulcsija volt rajta és kacsalábon a cipője. A sapkáját is hozta ami a kezében lógott. Felugrott a kanapéra én pedig az ölembe vettem.
-Ezt kicseréljük, addig vedd fel a sapkád.-pusziltam meg.
Hamar beértünk a stúdióba.
-Jó napot. A fiúk hol vannak?-mentem oda a portáshoz, aki pontosan tudta kiket keresek.
-A harmadik emeleten. Most megbeszélés van. A nagy terem a folyosó végén.
-Köszönjük!-kaptam fel az öcsémet és a lifthez mentünk. Nem szeretek liftezni de nincs más választásom, William úgy is élvezte. Hamar felértünk és meg is találtam a szobát ahol a megbeszélés folyt.
-Sziasztok!-léptünk be.
-Sziasztok!-mosolygott ránk Paul.
-Csókolom!-köszönt Will. Levettem róla a sapit meg a kabátot és én is gyorsan kibújtam fekete szövetkabátom fogságából és egy székre dobtam. Niall oda jött, hogy megcsókoljon de mikor átölelte a derekam és magához szorított William sírva ugrott oda és ütni kezdte szerelmem.
-Ne bántsd! Engedd el! Ne érj hozzá, hallod?-kiabálta. Ijedten leguggoltam hozzá és felemeltem.
-Na, nincs semmi baj!-simogattam az arcát.
-De ő...
-Ő Niall. A barátom. Nem bántott. Szeretem őt.-mosolyogtam rá a csöppségre és megtöröltem az arcát.
-Úgy mint anyu aput?-vigyorgott.
-Úgy!
Oda ment Niallhoz és lehúzta. A szőkeség kérdőn nézett szintén szőke kisöcsémre aki a füléhez hajolt. Mondott valamit amin Niall nagyon vigyorgott és rám nézett. Bólintott majd lepacsizott Will-el.
-Na akkor egy kis figyelmet kérnék. Üljetek le! April, elég nagy rajongótáborra tettél szert és nagyon sokan szeretnek ezért a kiadó arra gondolt, hogy szerződést írna alá veled két évre. Mit szólsz?
-Nem tudom.-néztem körbe. Kérdő pillantásokat kaptam főleg Liamtől.-Tudom, hogy ez egy páratlan lehetőség de én nem szeretnék vele élni. Nagyon köszönöm,tényleg. De nekem nem az éneklés az igazi szerelmem. Sajnálom.-mosolyogtam Paulra.
-Rendben. Ez a végleges döntésed?
-Igen, ez! Vagyis még nem tudom. Kaphatnék gondolkodási időt?
-Persze. Akkor mára végeztünk, mehetnek.-bólintott a férfi.
Elmentünk együtt sétálni majd a Direction-rezidenciát vettük célba. Niall velünk jött egy autóval, így volt időnk megbeszélni miért nem írtam alá a szerződést.
-Tudod ez bonyolult.-sóhajtottam.
-Talán megértem!-mosolygott rám.
-Rendben. Mikor még Amerikába turnéztunk és jöttünk haza. Tudod a baleset.-bólintott-Liammel a repülőn sokat beszélgettünk a múltról, a sportról, hogy újra kezdeném. Volt egy balesetem. Az olimpiára jutás volt a cél de én elszúrtam és megsérült a vállam. De ha megnézetem egy sportorvossal és azt mondja, hogy újra tornászhatok akkor nem szeretnék az énekléssel foglalkozni. Te is tudod, hogy sosem szerettem igazán.
-Igen tudom. Én támogatlak a döntésedben és melletted állok bárhogy is alakul majd.-fogta meg a kezem.
-Sablon duma.-nevettünk.
-Hahó! Én is itt vagyok ám!-szólalt meg hátul Will.
-És?
-Semmi.-nevetett.
A fiúknál levágódtunk a kanapéra, Will rám mászott és az ölembe fészkelte magát.
-Olyan aranyos.-mondta Zayn.
-Tudom, hogy az vagyok!-motyogta félálomba a szőke cukorfalat. Felnevettem és megpusziltam a feje búbját.
-A miénk is ilyen tökéletes lesz?
-Sokkal tökéletesebb.-simogatta menyasszonya hasát fekete hajú barátunk.
-Azt nehezen.-ásított Will. Mindenki nevetésben tört ki.
-April látszik, hogy a te öcséd.
Megvontam a vállam és oda súgtam a tökmagnak, hogy inkább aludjon.
Will már az egyik szobában aludt, Louis felvitte, mi pedig a kanapén beszélgettünk és filmet néztünk.
-Tudod mit kérdezett az öcséd a stúdióba?-húzott magához Niall mosolyogva.
-Nem.-fogtam meg a kezét ami a hasamon pihent.
-Azt, hogy én is úgy szeretlek-e téged mint apukád anyukádat.-puszilta meg a nyakam. Szorosabban bújtam hozzá.
-És mit mondtál?-kérdeztem halkan hiszen ment a film.
-Nem mondom meg.-kuncogott a nyakamba. Gyorsan megfordultam és neki nyomtam a karfának.
-Apum találkozni akar veled.- Mosolyogva megcsókolt és ránk húzta a takarót. A mellkasára borulva bámultam a képernyőt, ahogy mindenki a szobában.
-Mennünk kell.-ültem fel mikor ránéztem az órára.-Lehozom Willt.
-Majd én-pattant fel Zayn és a lépcső felé ment Pez pedig mosolyogva figyelte.
-Remek apuka lesz, ne aggódj.-állt mellé Daddy Direction.
-Tudom.
-Na jó, gyorsan átveszem a pólóm és mehetünk.-csókolt meg Niall mielőtt elrohant a lépcső felé. Kicsit furán éreztem magam, mintha szédültem volna, de ezzel nem akartam foglalkozni csak gyorsan felpattantam. Mikor elindultam szédülni kezdtem majd nagy fájdalommal a földre zuhantam. A külvilágot nem tudtam érzékelni a koponyámba nyilalló fájdalom miatt. Teljes sötétség vette át fölöttem az uralmat.

~Niall~

Felszaladtam az emeletre, hogy átöltözzek de mikor mentem vissza szerelmemhez a földön feküdt eszméletlenül.
-Mi történt?-térdeltem mellé kétségbe esetten.-April, kicsim nyisd ki a szemed kérlek. Ébredj fel, ez nem vicces. Hallod?-simogattam az arcát.
-Niall gyere hátrébb, nem jut levegőhöz.-fogta meg a vállam Liam.-Nem fog felébredni. Ahogy elájult beverte a fejét.
-De fel fog. Tudom, hogy fel fog. Hozz vizes borogatást, felviszem a szobámba és eszed ágába ne jusson mentőt hívni.-emeltem fel óvatosan szerelmem.
Letettem az ágyamra és kiszabadítottam pulóvere fogságából. Gyorsan hoztam a homlokára vizes ruhát és mellé ültem. Lassan kezdtem törölgetni a hideg anyaggal.
-April, ébredj fel, ne tedd ezt velem. Annyira aggódom. Sajnálom, hogy nem voltam melletted és nem kaptalak el. Kicsim, nyisd ki a szemed, kérlek.-pusziltam szájon már szinte könnyezve.
-Niall.-hallottam meg egy aranyos hangot az ajtóból.
-Szia Will. Gyere csak.-suttogtam.
-Mi történt?-mászott fel az ágyra.-Miért sírsz?
-Csak megijedtem. Aggódom April miatt. Nagyon megütötte magát.
-Ne aggódj.-ölelt meg. Olyan aranyos. Odamászott nővéréhez és az arcát simogatta. Kicsit féltem, hogy hátha ráesik vagy ilyesmi de nem. Csak ült és nézte.
-Mindjárt jövök. Vigyázz rá!-keltem fel óvatosan és elengedtem barátnőm kezét. Nagy nehezen sikerült elhagynom a szobát, hogy szóljak Liamnek. Ideje volt mentőt hívni. Épp hogy leértem a lépcsőn William utánam szaladt.
-Felébredt.-kiabálta. Vissza rohantam, útközben felkaptam a csöppséget aki csak nevetett.
A szobába már lassabban mentünk be. Letettem Willt az ágyra és én is leültem. April lassan nyitogatta a szemét és aprókat pislogott.
-Mondtam hogy ne aggódj.-lökött meg a kisfiú.-Szia tesó.-fordult Aprilhez.
-Mi történt? Nagyon fáj a fejem.-nyüszített.
-Elájultál és elestél. Jól vagy?

~April~

Mikor Niall megkérdezte jól vagyok e, akkor tűnt csak fel, hogy iszonyat hányingerem van. Gyorsan felpattantam és berohantam a fürdőbe. Minden amit a mai napon ettem napvilágot látott.
Gyorsan megmosakodtam, kiöblített a szám és fogat mostam. Még jó, hogy van Niallnál fogkefém.
Mikor kiléptem szerelmem azonnal a karjaiba zárt. Szorosan ölelt magához én pedig a mellkasába fúrtam az arcom.
-Haza megyünk, gyere. Willt már öltöztetik a fiúk.
-Köszönöm.-motyogtam. Lassan elindultunk lefelé bár a lépcsőn megállított Niall, hogy le tudok e menni. Megvontam a vállam és indultam lefelé de ő gyorsan vissza húzott és felkapott az ölébe. Elnevettem magam és szorosan átöleltem a nyakát. Lebattyogtunk a lépcsőn és letett az akasztó melletti puffra.
-Niall, nincs semmi bajom.-álltam fel és megöleltem.-Nyugi.
-Tudom, csak annyira féltelek. Ne haragudj rám.
-Nem haragszom. Csak nem akarom hogy még miattam is aggódj mikor így is annyi minden van körülötted. A banda sokkal fontosabb, minthogy ilyenekre figyelj.-bújtam hozzá.
-Jól jegyezd meg, semmi nem fontosabb nálad. A banda és a "sztárság" sem. Nem veszíthetlek el újra. Azt nem élném túl.-suttogta a nyakamba. Olyan édes, utálom magam amiért veszekedtünk. Nagyon szeretem és ő is engem.
Kicsit könnyezve karoltam át a nyakát és puszit nyomtam az arcára.
-Elég volt már. Toleráljátok egy kicsit a kispapákat és ne itt nyalakodjatok.-mondta Zayn "durcásan", csak arra nem gondolt, hogy Perrie-nek ez rosszul eshet.
-Szar ügy. Nekem nincsenek ilyen problémáim hál' Istennek és remélhetőleg egyhamar nem is lesznek. Nem tudom te hogy bírod, de én meg zakkannék. Mármint persze család, meg gyerek. Mind szép és jó, de éjszaka sírásra kelni, meg azért nem tudom, hogy bírnám ki hogy nem érhetek Aprilhez,
Kikerekedtek a szemeim, kellett egy pillanat mire felfogjam, hogy akkor végül is én csak ARRA kellek Niallnak. Hirtelen neki is leesett és ijedten nézett rám.
-Kicsim, én nem úgy értettem. Ne haragudj nem tudom mi ütött belém. Nagyon szeretlek!
Felhúzott szemöldökkel néztem fel rá, valami jobb magyarázatot vártam.
Hazafelé menet sem szóltam hozzá de még a liftben sem.
-Szia apu.-léptem be az ajtón.
-Azt hittem már elvesztetek.-mosolygott ránk. Szorosan magához ölelt minket majd kezetfogott Niallal.
-Jó estét Mr. Grayson!-mosolygott rá a pasim.
-Ugyan, tegezz, úgy mint régen.
-Rendben.-nevetett fel. Megforgattam a szemem és inkább levetkőztettem Will-t majd én is levettem a kabátom.
-Nem iszunk valamit?
-Itt nincs pia és Niall-nak még haza kell ma mennie.-mondtam komolyan és bevonultam a fürdőbe. Becsaptam az ajtót és összekötöttem a hajam, lemostam az erős sminket, feltettem egy kis szempillaspirált és átmentem a szobámba. Nem volt kedvem senkihez. Leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom. A telefonom is rezegni kezdett. Gyorsan megnéztem. Niall küldött SMS-t.

"Ne haragudj rám. Nagyon Szeretlek!"

Elmosolyodtam, hiszen nem haragudtam csak rosszul esett. Gyorsan vissza írtam, hogy én is szeretem majd magam mellé dobtam a készüléket.

-Kislányom. Niall elment.-jött be apum.-Mi a baj?
-Semmi.-sóhajtottam fel. Leült az ágyamra és csendben várt, tudta, hogy úgy is elmondom.-Kiakadtam rá. Olyan bunkó volt és én meg nyeljem le a hülyeségét. Így is van annyi bajom, nem hiányzik még ő is a nyakamra.
-Csak egy kis kikapcsolódás kell neked. Gyere velünk haza! Mire jó London? Ugyan már. Nem a te világod! Semmi keresnivalód ebbe a városba. Vár az otthonod. Sokra vitted az igaz de a sztárság nem neked való.
-Hogy mi? Nem hiszem el! Gondolhattam volna, hogy ezért jöttél. Soha a büdös életbe nem megyek oda vissza!-pattantam fel az ágyamról. Bevágtam magam után az ajtót, előtte gyorsan felkaptam a kabátom, és már be is szálltam a liftbe. Megnyomtam a földszint gombját és neki dőltem a fémdoboz falának. Mikor belenéztem a tükörbe feltűnt, hogy az arcom könnyek mossák.
Az utcán nem sokan járkáltak de azért autós forgalom még volt. Átsétáltam egy zebrán és valami parkféleségnél kötöttem ki. Hüppögve battyogtam a lámpákkal szegélyezett köves úton, és semmi kedvem nem volt vissza menni. Leültem egy padra, onnan bámultam a London-Eye-t. Nem is tudtam, hogy erre járok. A mai nap történésein kezdtem gondolkodni.
A szerződés, hogy Niall soha nem akar majd velem családot, hogy apum haza akart hívni. Sok volt nekem. Még a szüleimmel csak csak elbánok, elég annyi, hogy soha többé nem beszélek velük de Niall. Fáj, hogy nyíltan kimondtam, én csak arra kellek neki. Legalább szólt volna, vagy ilyesmi. De nem. Miért tett volna ilyet? Akkor kevésbé lenne élvezetes az együttlét vagy nem tudom, de biztos, hogy nem fogok ezek után vele egyhamar beszélni. A szerződésről meg fogalmam sincs. Nem tudom melyik irányba kéne elindulnom. 19 évesen a sportot már felesleges újra kezdenem de a zene meg a sztárság. Annyira nem tudom elképzelni magam. Nem az én világom. Szeretek énekelni de közel sem annyira mint amennyire sportolni szerettem. Fogalmam sincs mit tegyek. Ilyenkor jönnének jól a szülők tanácsai de én nem vagyok hajlandó velük szóba állni.
Nem tudtam hova mennyek, haza nem akartam, a direction házba semmi pénzér nem mentem volna, Harry nem tudom hol lakik, azt se tudom mikor költöztette ki Amandát. Nagy magányosan ültem a padon és a leheletemmel szórakoztam, mint a kisgyerekek.
Zajt hallottam, valaki egy gördeszkával közeledett majd nem messze tőlem egy padnak a támlájára és rágyújtott egy cigarettára. Csak ült ott én pedig figyeltem egy darabig de ő nem vett észre. Felálltam, mondván elmegyek sétálni. A lány felé indultam el, hátha látom az arcát. Lassan mentem el előtte és nem túl feltűnően mértem végig. Nagyjából velem egy idős, barna hajú lány. A sötétben is láttam, hogy hatalmas szemei kéken izzanak. Pulóver és kopott farmer volt rajta de az arcát nem láttam, elfedte a cigaretta füstje.
Az óriáskeréknél jártam, a part menti korlátnak támaszkodva néztem a túloldalt. Megint hallottam a gördeszkát és nem sokkal később meg is pillantottam a lányt aki csak úgy suhant az utcán, mintha repülne. Mosolyogva fordultam vissza a folyó és a város bámulásához.
-Vigyázz!-sikított a lány, de mire oda fordultam ő nekem csapódott. Együtt zuhantunk át a korláton, egyenesen a koszos vízbe. Kétségbeesetten kapálóztam, nem tudok úszni és szokásomhoz híven a vízben kötök ki. Hirtelen valaki elkapta a kezem és elkezdett felfelé húzni. Mikor a levegőre értünk hatalmasat sóhajtottam.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten és kifelé húzott. Az a néhány járó-kelő aki ilyenkor lófrál a segítségünkre sietett és kihúztak minket a vízből.-Vérzik a fejed.-mondta a lány kétségbe esetten.
-Semmi bajom, jól vagyok.-mosolyodtam el. Az arcát valahogy sosem látom, de miért nem néz rám?-Te jól vagy?-fogtam meg a vállát. Felemelte a fejét és tátott szájjal bámultunk egymásra.
-Te..
-De hogyan?
-És az arcod...
-Az orrod...
-Ki vagy te?-kérdeztük egymástól.
-Én April Grayson vagyok Mullingerből.
-Victoria Payne Londonból.-mosolygott.-Az igazi nevem nem tudom, örökbe fogadtak, nagyon pici voltam.
-Várj, Payne? Liam rokona vagy?
-Nem vér szerinti de igen. Az unokatestvérem. Bár egy ideje nem találkoztam vele de te ismered. Hogy van?
-Jól, ne aggódj. Kedves és aranyos mint mindig. Mikor születtél?
-1994. Már...
-Március 16?
-Te is?
Csak bólogattam és vigyorogtam.
-Van egy nyakláncom még az igazi anyám tette a nyakamba, egy medál van rajta aminek kell lennie egy másik felének. Tudom, hogy butaság, de neked nincs egy ilyened?-vette le a nyakából a láncon lógó, fél szívet.
-A karkötőmön.-kapcsoltam ki gyorsan és egymás mellé tettük. Mágnesesen húzódtak össze. Megfordítottuk és a hátulján SISTERS volt. Könnyezve öleltük meg egymást.
-El sem hiszem, hogy van egy nővérem!-sipítottam.-Olyan hihetetlen.
-Tudom! Sosem volt senkim. De ez mától változik.
-Megígérem, hogy én itt leszek neked. Ez olyan hihetetlen!-nevettem. Még mindig egymást öleltük.
-April?
-Igen?
-Amúgy , hogy hogy este itt járkálsz? Hiszen neked van életed, az újságban meg a interneten látom, hogy állandóan utazgatsz és jóban vagy a One Directionnal. Különösen Niallal. Azért ez nem kis dolog. Meg te is sztár vagy!
-Nem tudom, ez komplikált. Szükségem volt egy kis friss levegőre. Niallal még csak nem is hasonlítunk arra a felhőtlenül boldog párra akik a címlapokon virítanak és állandóan összeboronálnak. Mindig veszekszünk, most sem beszélek vele, naponta megbánt. Nem olyan könnyű ám az élet. Én pedig messze vagyok attól, hogy sztár legyek.
-De nem értem, hiszen olyan boldognak tűntök együtt.-mondta miközben egy épület felé sétáltunk.
-A látszat csal. Ugyan úgyis tudod, hogy együtt vagyunk, minek is titkolom. De ő már nem az a kisfiú akibe beleszerettem. Hová megyünk?
-Hozzám. Adok valami ruhát nehogy megfázz.-nevetett.
-Amúgy te minden nap kint vagy?
-Igen, minden nap. Tudod az életem nem könnyű. Én nem élek hatalmas házban luxussal körül véve, nekem nincs annyi pénzem. Egy szerény kis lakásban lakom de mivel csak keveset járok haza ezért nekem bőven megfelel.
-Mesélj kicsit magadról, nem is tudok rólad semmit.-léptem be az épület ajtaján.
-Rendben. Sosem voltam jó tanuló, gyűlöltem tanulni. Inkább csavarogtam és sokáig kint maradtam minden este. Liamet féltették tőlem, hátha őt is megrontom.-felnevettünk.-A családi összejövetelekre nem mentem el, nem láttam értelmét. Sosem volt barátom, még nem voltam szerelmes. Szerintem nagyjából ennyi.
-Érdekes. Pedig egy ilyen csajra hogy nem tapadnak a pasik.
-Hát ami azt illeti tapadnak de én nem igazán figyelek rájuk. Jobb dolgom van annál. Egy árvaházban önkénteskedem hétvégén és a gyerekekkel énekelek. Alapítottunk egy kórust.
-Wow. Ez elképesztő. Elmehetek egyszer veled?
-Persze. De most te mesélj!-lökött meg a vállával.
-Én viszonylag jó tanuló voltam amíg Niall el nem költözött. Minden időnket együtt töltöttük gyerekkorunkba. Aztán jött az x-factor és ő ott hagyott. Már akkor szerelmes voltam belé. Mindegy. Aztán..világ életembe sportoltam, 5 éves korom óta torász vagyok vagyis tavaly baleset miatt abba hagytam. Asszem ennyi.
-És van testvérünk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Volt egy bátyánk, ő autóbalesetet szenvedett. És van egy öcsénk. Két és fél éves. Nagyon aranyos. William-nek hívják.
-Szegény gyerek.-fogta a fejét nevetve.
-Nekem tetszik ez a név. Nagyon szép.
-Az csak egy kisgyereknek furcsa.
-Hát ez van. És a te szüleid?-ittam bele a teámba.
-Ők a kertvárosba laknak. Nem vagyunk szegények, de én saját magamról akarok gondoskodni. Úgy egyszerűbb. Apukám Liam apukájának a bátyja. Nagyon aranyos és nagyon szeret engem. Anyukám Elizabeth Payne, alacsony, mosolygós nő. Nem lehetett gyerekük ezért örökbe fogadtak engem. De nagyon szeretem őket és ők is engem.
-Aranyos.
-Majd bemutatlak nekik.-vigyorgott.-Végre megtaláltam a másik felem.
-Én is. Mindig azt hittem, hogy üres vagyok és hogy egy fiú lesz a másik felem. Az igaz szerelmem.-nevettem.-Erre kiderült hogy a testvérem hiányzott.
Egész éjjel beszélgettünk. Mivel nem volt kedvem haza menni megkérdeztem nincs e kedve velem tölteni a napot. Adott ruhát is bár fura voltam az ő stílusával de azért tetszett.
-Viki?
-Mond.-húzta fel a sapkáját a fejére.
-Nem megyünk el meglátogatni a fiúkat?-vigyorogtam.
-Dehogynem.-ujjongott.
Sétálás közben sokat beszélgettünk és nevettünk. A fiúk házához érve csengettem és vártam míg valaki ajtót nyit. Nem szokásom de meg akartam lepni őket.
-April!-kiáltott fel Niall akinek könnyes volt az arca. Nem értettem mi történhetett.-Itt vagy. Hál' istennek. Annyira aggódtam. Azt hittem valami bajod esett. Miért van tapasz a homlokodon? Mi történt? Soha többé nem tűnhetsz el így. Nagyon megrémültem. El sem hiszed mennyire aggódtam. Ne haragudj rám. Egy hülye vagyok. Nem gondoltam komolyan amiket tegnap mondtam.-ölelt meg Niall.-Annyira sajnálom. Szeretlek! Mindennél jobban. Bocsáss meg amiért egy tuskó vagyok.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg.-De engedj beljebb. Be akarok mutatni valakit.-fogtam meg a mögöttem kicsit ijedten álló lány kezét.
-Ne haragudj, nem figyeltem.-húzta be a nyakát Niall.
-Semmi baj.-mondta Victoria még mindig lehajtott fejjel.
-Fiúk!
Együtt rohantak le a lépcsőn.
-Liam, van egy kis meglepetésem számodra.-vigyorogtam és arrébb álltam.
-Viki!-lepődött meg.
-Szia Liam.-mosolyodott el a húgom vagy nővérem. Majd kiderítjük. Megölelték egymást. Hosszú perceken át álltak ott nevetve.
-Srácok bemu..-kezdte Li de félbeszakítottam.
-Had én.-néztem rá kiskutya szemekkel. Bólintott én pedig vigyorogva mondtam.-Srácok ő itt Victoria Payne. Az ikertesóm.-vigyorogtam még mindig ahogy Viki is Liam karjai között. Mindenki közöttünk kapkodta a fejét és tátott szájjal bámult.
-Csak Niall nehogy rossz csajjal feküdjön össze.-röhögött Lou.
-Vicinek kék szeme van.
-Te tudtad.-bele bokszoltam Liam vállába ő pedig egy pillanatra magához ölelt.
-Persze hogy tudtam. Azért vigyáztam rád a kezdetek óta, mert gondoltam, hogy van valami közötök egymáshoz. Imádtalak az első pillanattól kezdve, a hangod is olyan mint Vikié, mikor énekeltél őt láttam magam előtt és a hülyeségei az eszembe jutottak.-vont vállat. Niall hátulról átölelt és az állát a vállamra tette.
-Hiányoztál. Amikor apud felhívott, hogy eltűntél nagyon megijedtem. Miért?
-Haza akar vinni.-fordultam felé könnyezve.-Azt mondta ez nem nekem való és te sem. Nem illek ide, az éneklés nem az én műfajom és haza kéne mennem. Jobb lenne ha tovább tanulnék.-forgattam a szemem.
-Nem.-esett kétségbe. A fiúk minket néztek.
-Nem fogok elmenni. Nem megyek sehová!
-Nem hagyom, hogy elvigyen.-rázta a fejét szomorúan.
-Nem fog. Hallod?
-Miről van szó?-avatkozott közbe Zayn.
-Aprilt el akarja vinni az apja.-rám nézett.-Nem akarom hogy több száz kilométerre legyél. Nem tudok minden hétvégén elmenni hozzád. Nem hagyhatsz itt. Bár mennyire is veszekszünk és igen, néha szar a helyzet kettőnk között,nem mindig jövünk ki egymással és értünk egyet de pont ez benne a szép, hogy kalandos a kapcsolatunk. Túlzásba visszük néha azt, ahogy apróságokon kiakadunk de ez nem számít. Sosem számított mert én szeretlek és tudom hogy te is szeretsz.
-Nyugodj meg. Semmi pénzért nem hagynálak itt. Főleg most, hogy van egy húgom. Nem megyek innen sehova. Ilyen embereket nem tudnék itt hagyni. Főleg téged nem. Nem szakíthatnak el minket egymástól. Nagyon szeretlek!-szorítottam magamhoz.
Sokat beszélgettünk főleg Liam és Viki. Nagyon aranyosak együtt és boldogok. Állandóan nevetnek. Elmeséltük, hogy találkoztunk meg ilyenek. Nagyon boldog voltam. Niallhoz bújtam végig aki szorosan fonta köré karjait. Perrie Zayn mellett volt, Viki pedig Liammel szemben foglalt helyet. Sokszor sírtunk a nevetéstől és alig tudtunk megnyugodni.
-Sziasztok!-toppant be Harold. Mindenkihez oda ment és üdvözölte. Én nem tudok mikor tűntek el a lakásomból, miért és hová, de majd szépen kifaggatom.
-Szia April.-nyomott puszit Viki homlokára majd ment tovább és helyet foglalt mellettem.-Szia April!-puszilt arcon. Hirtelen kiugrottak a szemei.-MIVAN?