16. Rész

Sziasztok!:) Ne haragudjatok, hogy csúsztam a résszel, de nem volt időm írni. Nagyon hálás vagyok a négy rendszeres olvasómért, még mindig hihetetlen. Szóval köszönöm.<3 Ez a rész egy fejezetzárónak készült Niall és April életében. A zűrös, veszekedésekkel teli kapcsolatuk talán 180 fokos fordulatot vesz, és minden rendbe jön. Még én sem tudom biztosra. De nem rizsázok. Legyetek jók és jó olvasást.:) puszi.<3 xx

~April~

Mikor reggel felébredtem elmosolyodtam, amint megéreztem szerelmem meleg leheletét nyakamnál. Este még sokáig beszélgettünk apró csókokat lopva egymástól. Csak úgy tervezgettük a jövőt egymást karjaiba. Sokszor egy-egy mondat nevetésbe fulladt, de inkább csak hülyéskedtünk komolyságot tettetve.

Mosolyogva fogtam meg a kezét és megfordultam, hogy szembe legyek vele. Édesen aludt halvány mosollyal az arcán. Óvatosan megpuszilgattam az orrát, az arcát és a száját. Felmordult majd magára húzott. Lassan kinyitotta gyönyörű kék szemeit és álmosan mosolygott rám.
-Jó reggelt!-csókoltam meg.
-Neked is.-húzott még közelebb magához. Lehunyta a szemét és nyakamba fúrta az arcát.

-Én már nem vagyok álmos.-túrtam bele a hajába.

-Én viszont igen.-fordult el a másik irányba és a fejére húzta a paplant. Nevetve rávetettem magam és a fülébe suttogtam.

-Pedig nekem sokkal jobb ötletem van.-csúsztattam a kezem kockás hasára.-De ha te inkább alszol.-mászta le róla. Halk sóhaj hagyta el a száját, majd egy pillanat alatt maga alá gyűrt. Felnevettem de gyorsan betapasztotta a szám ajkaival.

-Kikészítesz!-motyogta ahogy a keze a derekamra siklott. Lágyan csókolgatta a nyakam és kezdte felgyűrni felsőm, én pedig kezemmel hátát és haját piszkáltam, mikor megszólalt a telefonja. Szép választékos káromkodás hagyta el a száját, amin csak elmosolyodtam, majd idegesen felvette.

-Mit akarsz Tomlinson?-morogta.

-Neked is szia. Csak nem megzavartam valamit? Amúgy fél 10 van és próbán kéne lenned nem pedig az asszonnyal hancúrozni.

-El is felejtettem. Rohanok!-gyorsan megszakította a vonalat, nyomott egy csókot a számra és elrohant a fürdőbe.

Mosolyogva néztem  utána ahogy kapkodva készülődik. Gyorsan letusolt és egy szál törülközőbe jött ki öltözni. Kényelembe helyeztem magam és élveztem a látványát. Hamar felöltözött -sajnos, -és felkapta a kocsikulcsot.

-Majd jövök.-nyomott puszit a homlokomra.-Szeretlek!-állt meg egy pillanatra az ajtóban. Felpattantam és oda szaladtam hozzá. Felugrottam az ölébe és összekulcsoltam a dereka körül a lábam, ő pedig gyengéden neki tolt a falnak. Lassan és lágyan falta ajkaimat. Belemosolyogtam csókunkba, majd mikor elváltak ajkaink egymástól én szorosan magamhoz öleltem.
-Én is szeretlek!-suttogtam.
-Sietek haza!-nyomott egy utolsó puszit az arcomra és elment. Gyorsan előkerestem a futóruhám, úgy éreztem kell egy kis szabad levegő, és bementem a fürdőbe. Hamar elkészültem, a hajam sapka alá rejtettem és egy fejhallgatót és tettem fel, a telefonom a pulóverem belső zsebébe rejtettem, felkaptam a kesztyűm és elhagytam a lakást.
-Szia April!-köszönt a portás.
-Szervusz Jake!-mosolyogtam rá kedvesen. Kiléptem az ajtón és neki vágtam London utcáinak. A zene hangosan szólt a fülembe, teljesen céltalanul, a külvilágot kizárva futottam a  nagyvárosba. Egyszer megálltam cipőt kötni, egy lány pedig felismert és oda jött. Mosolyogva csináltam vele képet és adtam neki autó grammot, majd már rohanva folytattam is utam. Mikor már kifutottam magam és kezdtem úgy érezni, hogy elég lesz, haza felé vettem az irányt. Átszaladtam az úton, be egy parkba. Az út nem macskaköves volt, sima apró kaviccsal volt leszórva. Lámpák szegélyezték az oldalt, a füvön pedig padok voltak.

Ahogy a kijárat felé közeledtem hatalmas  sikításra figyeltem fel. Oda kaptam a fejem és láttam, hogy egy kisgyerek az út felé fut az anyukája pedig utána siet hatalmas pocakkal. Azonnal sprintelni kezdtem. Teljes erőmből rohantam az útra lépő gyerek felé. Gyorsan megfogtam és az utolsó pillanatba egy ijedt járókelő felé löktem, engem pedig elsodort egy autó. Pár pillanatig a levegőbe éreztem a testem majd az aszfaltnak csapódtam. Maradék erőmmel még a kisfiút kerestem és mikor láttam, hogy jól van, hagytam, hogy magával ragadjon a fájdalom.

Mikor kinyitottam a szemem egy mentőautóban feküdtem és az orvos nagyban intézkedett. Lassan emeltem le az oxigén-maszkot az arcomról és gyengén pislogtam a férfira.

-A kisfiú? Ő jól van?

-Igen kisasszony, de kérem ne erőltesse meg magát. Nyugalomra van szüksége! A kórházban utána nézünk az adatainak és, hogy kit kell értesíteni.

-April Grayson vagyok.-motyogtam.

-Rendben, köszönöm. De most kérem maradjon nyugton. Adnom kell egy érzéstelenítőt, hogy sínbe tudjam tenni  a karját. A fejét már bekötöztük, nem esett komolyabb baja. Igazán szép cselekedet volt öntől.

-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan. A fejem nagyon fájt ezert inkább lehunytam szemeimet.

~Niall~

A stúdióban dolgoztunk, Liam énekelte a második szólóját mi pedig a kanapén hülyültunk. Egyszer csak Paul lépett be az ajtón én idegesen nézett körbe majd a tekintete rajtam állt meg és ingett, hogy mennyek ki.

-Niall. Hallgass végig és ne aggódj, minden rendben van. De közbe mennünk kell, gyere.

-Mi a fene folyik itt?-loholtam utána.

-Aprilnek balesete volt.-mondta egyszerűen.

-Mi?-torpantam meg ijedten.-Ez csak egy rossz vicc.

-Erre nincs időnk, gyere már. Nem esett komolyabb baja.

-Mi történt?

Elmesélt mindent szép aprólékosan bennem pedig az aggodalom egy részét a büszkeség vette át. "Megmentett egy kisfiút. Ez olyan aranyos"-gondoltam magamba. Alig vártam, hogy beérjünk szerelmemhez a kórházba, hogy magamhoz ölelhessem és megcsókolhassam.

-Figyelj, én vissza kell hogy mennyek a stúdióba de te mára szabad vagy. Mond meg Aprilnek, hogy puszilom és majd jövünk a fiúkkal 5 után.

-Rendben. Szia Paul.-pattantam ki. Megkérdeztem merre találom szerelmem szobáját, és perceken belül ott is voltam. Mikor beléptem egy orvos volt nála, vért vett tőle. Illedelmesen köszöntem ő pedig csak kedvesen rám mosolygott.

-Jó napot, dr. Brown vagyok, miss Grayson orvosa.

-Niall Horan. April barátja. Hogy van?

-Most alszik, de szerintem nem sokára fel fog ébredni. Nem keletkeztek komolyabb sérülései, a fején van egy kisebb karcolás és a jobb karja megrepedt de ezek hamar be fognak gyógyulni.

-Hála az égnek.-fújtam ki a levegőt.-Itt maradhatok?

-Természetesen.-bólintott majd elhagyta a szobát. Leültem egy székre az ágy mellé és a kezét simogattam.

-Szia szerelmem. Tudom, hogy alszol de biztos, hogy hallasz. Nagyon bátor tett volt tőled Darlin'! Annyira büszke vagyok rád. Nagyon szeretlek kicsim.-pusziltam meg kézfejét.-Alig várom, hogy felébredj és megcsókolhassalak.

Halkan szuszogott, nem reagált de a keze az enyémmel összekulcsolódott és szorosan fogta. Megmosolyogtam cselekedetét és csak néztem ahogy pihen.

-Kicsim ki megyek kávéért, azonnal jövök.-engedtem el és az ajtó felé vettem az irányt.

~April~ 

Hallottam, hogy Niall beszél hozzám de nem tudtam rá máshogy reagálni, ezért megszorítottam a kezét. Mikor elment nagy nehezen de sikerült kinyitnom a szemem. Fájt az erős fény, égette a retinám. Gyorsan inkább vissza csuktam és nyüszítve húztam magamra a takarót.

-Kicsim.-ült le mellém szerelmem. Kikukucskáltam a fehér paplan alól és keze után nyúltam.

-Szia.

-Hogy vagy?-simogatta az arcom. Mosolyogva néztem rá, nem akartam azt mondani hogy rosszul és hazudni sem szerettem volna, így csöndben maradtam.

-Mikor mehetek haza?

-Nem tudom. Még nem beszéltem az orvossal. Mikor bejöttem vért vett tőled.

-Értem.-ásítottam.

-Esik a hó!-kiáltott fel hirtelen és az ablakhoz szaladt.-April!-vigyorgott.

-Hallottam de nem tudok oda menni.-szomorodtam el. Gondolt egyet és felkapott az ágyból. Mivel semmire nem voltam rákötve, simán oda tudott vinni az ablakhoz.

-Vigyél ki! Kérlek szépen. Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek!-szorítottam a nyakát.

-De meg fogsz fázni!-húzta el a száját.

-A te ruhád.-jutott eszembe-Add oda a sapid meg a kabátod.-vigyorogtam.

-Ennek rossz vége lesz.-nevetett fel. Kinyújtotta a nyelvem ő pedig újra az ölébe vett.

-Siess!-nevettem ahogy a kórház udvara felé szaladt velem. Mikor a friss levegőre értünk a hatalmas hópelyhek társaságában kezdett pörögni velem. Nevettem ahogy csak tudtam.

-Tegyél le.

-Gyenge vagy még. Nem szeretném ha bajod esne. 

-Niall ne aggódj. Kérlek szépen.

-De hiszem mezítláb vagy és amúgy is hideg van, vissza kéne mennünk.

-Légyszíves.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-2 órája ütött el egy autó. Nem teszlek le. Mondom, hogy féltelek 

-Nem kell.-csókoltam meg. Nagyot sóhajtva óvatosan helyezett a havas talajra és egy darabig derekamnál fogva sétált velem. Kicsusszantam karjai közül és szaladni kezdtem. Forogtam kitartott kezekkel és néztem az eget.

-Annyira gyönyörű!-kiabáltam.

-Az.

Egyszer csak szúró fájdalom hasított a fejembe. A hirtelen jött érzéstől a földre rogytam.

-April!-kiáltott fel Niall és hozzám rohant.

-Nagyon fáj!-nyögtem fel.

Gyorsan felkapott és az épület felé sietett velem.

-Miss Grayson-jött oda az orvosom-Hála az égnek. Mégis hogy gondolták ezt? Kimenni a hidegbe ilyenkor? Azonnal vigye vissza a kisasszonyt a szobájába. Adok neki fájdalom csillapítót.

Miután megkaptam a gyógyszert és az orvos elvégzett rajtam még néhány vizsgálatot kettesben maradhattunk szerelmemmel.

-Ne haragudj rám.-motyogta szomorúan.

-Niall, nézz rám.-fogtam meg a kezét-Minden rendben, ne aggódj. Köszönöm, hogy kivittél.

-Pihenj, kérlek!-csókolta meg a homlokom. Megkértem, hogy maradjon itt velem, ő pedig levette a pulcsiját és a cipőjét és mellém bújt. Hamar elnyomott az álom, gondolom a gyógyszer miatt.

"Nevetve szaladtam valaki felé. A táskám a földre dobtam és a nyakába ugrottam. Forgott velem az iskola folyosóján és szorosan fogott.

-Hiányoztál.-nevetett a fülembe. Vigyorogva adtam arcára puszit és szőke tincsei közé vezettem az ujjaimat.

-Letehetlek?

-Ne merészeld!-öleltem még szorosabban a nyakát.-Egy hétre utaztál el de egy évnek tűnt.

-Nem megyek nélküled ilyen hosszú időre sehova. Annyira szeretlek, April. Nagyon nagyon hiányoztál.-motyogta.

-Te is nekem. Borzasztóan.-fúrtam arcom a nyakába-Szeretlek. Te vagy a legjobb barát a világon.-mondtam ki számomra fájdalmas szavakat. De nem tehettem mást.

-Lógjunk meg!-fogta meg a kezem és az ajtó felé szaladt velem. Kilógtunk a kapuk és egy park felé indultunk. Kézen fogva sétáltunk a fák között.

-Elmegyünk Tess bulijába pénteken?-fordultam felé.

-De nem kedvelem.

-Én se.

-Akkor mehetünk.-vigyorgott-Hoztam neked valamit.-jutott hirtelen eszébe.

-De Niall. Nem kell nekem semmi csak, hogy ne hagyj itthon többet.

-Darlin' te vagy a legjobb barátom!-először hívott Darlin'-nak. Furcsa volt de imádtam-Ezt egy különleges helyről hoztam, hogy sose felejts el engem.-mosolyodott el és elővett a zsebéből egy kis dobozkát. Óvatosan nyitotta ki,majd egy csodálatos nyakláncot vett ki belőle. Szív alakú medál lógott rajta aminek az elejébe az Eiffel-torony volt gravírozva a hátuljába pedig egy N betű. A szemem könnybe lábadt és a nyakába ugrottam."

Kipattantak a szemeim és elmosolyodtam az álmomra visszagondolva.

-Niall.-fordultam szerelmem felé.

-Igen?

-Kérdezhetek valamit?

-Persze.-simogatta a karom.

-Emlékszel mikor bejelentetted, hogy Londonba költözöl?-bólintott-Én hozzád vágtam a nyakláncom, amit Párizsból hoztál. Meg van még?-csuklott el a hangom. Elmosolyodott és magához ölelt.

-Meg van.

-Té-Tényleg?

-Igen. Ha haza megyünk oda adom. Mindig magamnál hordtam. Emlékeztetett rá mekkora idióta vagyok.-vakarta meg kínosan a tarkóját.

-Nem vagy az!

Óvatosan magához húzott és megcsókolt.

-Szeretlek!

-Szeretlek!

A fiúk ebben a pillanatban rontottak be lufikkal. Ijedtembe megugrottam de aztán csak elnevettem magam.

-Helló tündérke!-vigyorgott Hazz. Megölelt és mielőtt megpuszilt volna Niall eltolta tőlem.

-Styles, beszélgessünk!-karolta át a vállát és a folyosóra mentek. Elhúztam a szám és megdörzsöltem a tenyeremmel az arcom.

-Ne foglalkozz velük!-huppant le mellén Zayn. Mivel nem figyeltünk a begipszelt kezemre érkezett.

-Úristen!-kiáltottam fel fájdalmamba. A könnyeim akaratlanul is megindultak a kezem pedig csak szorítani tudtam.

-Annyira sajnálom.-pattant fal Zayn-April, ne haragudj. Mit tettem megint-esett kétségbe.

-Mi történt?-nyílt az ajtó. Megráztam a fejem és próbáltam lenyugtatni magam.

-Zayn véletlen ráugrott a kezemre, de nincs semmi baj.-erőltettem mosolyt az arcomra.

-Én nem akartam, ne haragudj rám. Véletlen volt.-mondta kétségbe esetten.

Szerelmem idegesen fújta ki a levegőt és láttam, hogy hamarosan robbanni fog.

-Gyere ide.-nyújtottam a kezem. Leült az ágy szélére én pedig megöleltem. Karja erősen fonódott testem köré, arcát nyakamba temette. A srácok jobbnak látták, ha ki mennek, mi pedig kettesben maradhatunk.

-Nyugodj meg, nincs semmi baj-pusziltam meg vállát.

-Nincs semmi baj?-csattant fel ezzel ellökve magától.

-Niall...-ijedtem meg.

-Nézd April, torkig vagyok vele, hogy ennyire lazán veszel mindent. Képzeld szerintem igen is baj, ha a haverom puszilgatja és ölelgeti a barátnőmet, ha a másik be akar melléd feküdni a kibaszott ágyba és még bánt is. Lehet, hogy neked nem baj, hogy élvezed ha ennyi pasi vesz körül, de engem idegesít! Te az én barátnőm vagy, nem az övék, de ha gondolod egy szavadba kerül és én örökre békén hagylak. Csak akkor mond meg.-kiabált velem.

-Tűnj el innen.-néztem mélyen a szemébe.

-Ahogy óhajtja őfelsége!-hajolt meg cinikusan majd szem forgatva kinyitotta az ajtót.

Bevágta a szoba ajtaját és ott hagyott. Hallottam, hogy kiabál még egy sort a barátaival majd elmegy. Bementem a szoba mosdójába mert rosszul lettem. A hirtelen jött hányingert furcsának tartottam de nem érdekelt.

Zokogva mostam meg az arcom és mentem ki az ágyhoz. Egy nővér állt ott.

-Kis asszony, minden rendben?

-Nem. Rosszul vagyok.-motyogtam ahogy leültem.

-A vérvétel eredményi még nem érkeztek meg, de amint tudunk valamit segítünk a problémán.

-Megoldható, hogy senki ne jöjjön már be hozzám? Sem hozzátartozó se barát?

-Természetesen!

Az ágyon feküdtem és a hóesést néztem. Az előbb még hogy örültem neki.

*2 nappal később*

-Miss Grayson, megjöttek az utolsó vizsgálat eredményei.-jött be az orvos.

-Minden rendben? Haza mehetek?

-Igen. Minden rendben van-mosolygott kedvesen.

-Köszönöm!

Össze pakoltam minden cuccom és alá írtam a papírokat. Niall a veszekedésünk óta nem volt nálam amit nem is bánok. Nem vagyok rá kíváncsi. Liam volt csak bent és most is ő jött értem.

-Niall haza ment Mullingerbe tegnap reggel.

-És ott is marad?

-April.-rázta a fejét

-Pedig kezdtem reménykedni.

-Ne veszekedjetek. Nem hiszem el, hogy ilyen idióták vagytok.

-Liam, kérlek hagyjuk ezt. Köszönöm a segítséget.

-Nincs mit. Szia April.-intett a kocsiból és elhajtott.

Jake kedvesen üdvözölt majd segített felvinni a táskám, amit hálásan megköszöntem. Épp, hogy becsuktam az ajtót megcsörrent a telefonom.

-Halló?

-April!-visított húgocskám.

-Szia.-nevettem fel.

-Hogy vagy? Haza engedtek? Átmehetek?

-Persze, gyere csak!

-Oké, 15 perc!-tette le.

Gyorsan lepakoltam és átöltöztem. Felkötöttem a hajam és felhúztam a pulcsim cipzárját.

Nem voltam éhes, két napja alig eszem, csupán néhány falatot. Mikor kopogtak az ajtóhoz siettem és kinyitottam.

-Szia!-ugrott a nyakamba.

-Mi ez a nagy öröm?

Leültünk a szobámba és csak akkor vettem észre, hogy Niall minden cucca eltűnt. Szomorúan felsóhajtottam és eldőltem az ágyon.

-Na mi a baj?

-Semmi. Na mesélj. Egyáltalán milyen volt a randi és ki a szerencsés?

Hatalmas vigyor terült szét az arcán ami engem is mosolygásra késztetett.

-Ne haragudj érte, de te is ismered. Dolgoztál vele és én csak hirtelen neki ütköztem és meghívott egy kávéra és a múltkori randi eszméletlen volt. Azóta mindig beszélünk, de sok a dolga hiszen ő egy sztár. Vagyis olyasmi. Találkoztunk minden este és tegnap megkért, hogy legyek a barátnője-pirult el teljesen.

-De ki az?-pattogtam ülve.

-Josh Devine-sütötte le a szemét.

-Gratulálok. Majd azért elbeszélgetek vele a biztonság kedvéért.

-Hülye vagy.-lökött meg.

-Tudom.

Megszólalt ismét a telefonom, de most nem jelzett ki nevet, csak számot.

-Halló?

-April Grayson?

-Igen?

-Szia, Jack Brown edző vagyok Mullingerből, remélem emlékszel még rám-nevetett.

-Edzőbá?

-Pontosan. Figyelj nincs sok időm, tehát rövid leszek. Tudom, hogy már nem tornászol de van néhány új tornászpalánta akiknek mentort kell választaniuk az új programunkhoz. Szeretném, ha csatlakoznál hozzánk. Fél éves program és tudom, hogy nem lesz könnyű döntés, mivel egy elutazunk erre az időre.

-Hova?-kíváncsiskodtam.

-Messze. Sydey-be lenne a képzésük. Vagyis a lány csapatnak. Neked Rióban volt, gondolom emlékszel.

-Öt éves voltam. Persze, hogy emlékszem. De Sydney? Fél évre?

-Ez egy hatalmas lehetőség neked, nekik. Kérlek gondold meg. Tudom, hogy van karriered, terved a jövőre.

-Vállalom.

-Igazán?

-Meg kell beszélnem még de szerintem megyek. Később vissza hívom!

-Köszönöm! Szia.

-Viszlát.

Húgom idegesen nézett rám és pedig csak járkáltam fel-le a szobába.

-Nem hiszem el hogy elmész!-kiáltott fel.

-Viki, kérlek. Beszélnem kell Paul-al. Hadd gondolkozzak.

-Persze csak nyugodtan.-szomorodott el.

A férfival való beszélgetés nem bizonyosul egyszerűnek. Abban maradtunk, hogy Ausztráliában veszem fel a dalokat ez alatt az idő alatt, hogy a karrierem is haladjon.

Kevin edző este elmondta, hogy 24 órám van az indulásig, Dublinba kell repüljek, onnan megy a magángép Ausztráliába  Remek, a pasim azt se tudja hogy elmegyek, itt sincs nekem pedig rengeteg elintézni valóm van, nincs időm utána menni.

-April még mindig itt vagyok ám.-nevetett Viki.

-Ne haragudj csak nem tudom mit csináljak.

-Beszélj Niall-al!

-Na persze. Inkább előkeresem a cuccaim és elkezdek csomagolni. Segítesz?

-Persze. Írd össze mit viszel, mit kell venni és azt holnap még elintézzük.

-Rendben. Meg el szeretnék köszönni Amandától. A fiúknak meg dobok SMS-t hogy fél év múlva találkozunk.

-El se hiszem. Most kaptalak meg és te lelépsz. Olyan rossz-tette le a kezében lévő felsőt.

-Ne haragudj érte. Bármi baj van hozzám fordulhatsz, egy szempillantás alatt haza jövök. Vagyis nem egészen de sietek majd.-öleltem meg.

Este beszélgettünk, nevettünk és filmet néztünk, de olyan hajnali kettő felé mennünk kellett aludni, hogy holnap legyen időnk mindenre.

Édes álmom egy rossz érzés szelte keresztbe, ami a szívemig hatolt. Egy rossz érzés, ami valami rettenetes dolgot vetített előre. Ám az érzés amilyen gyorsan jött olyan hirtelen tűnt el.

~Niall~

Idegesen mentem a reptér felé, nem tudtam lenyugodni, haza akartam menni. Mikor bekopogtam, nem is értem miért, anyum nyitott ajtót.

-Niall James Horan, mi a fenéért nem tudsz szólni ha haza jössz?-dorgált meg de én csak megöleltem-Mi a baj?

-Szükségem van rád, egy kis nyugalomra, az otthonomra.

-Gyere be, csinálok neked ebédet addig elmesélheted mi a baj.

-Oké, de előbb átöltözök valami kényelmesebbe. Nincs humorom "sztárt"   játszani.

-Menny csak.

A szobámba megcsapott a kellemes 'Otthon, édes otthon!' érzés. Az ágyamra vetettem magam és a régi macimat a kezembe vettem. Mosolyogva néztem, majd megszagoltam a hasát. Szomorúan tapasztaltam, hogy már nem érződik rajta April régi, édes parfümje amivel akkor fújta be, mikor utoljára itt aludt velem.

-Öcsi!-rontott be testvérem, majd rám vetette magát. Nyekkentem és felnyögtem a súlya alatt.

-Greg ne már!

-Hiányoztál.

-Te is.-pusziltam meg.

-Ez még mindig buzis.

-Nem érdekel, akkor is szeretlek.

-Én is téged.

Nevetve gurult le rólam majd felpattant.

-Hoztam neked valamit, gyere le!

Kíváncsian baktattam a lépcső felé ahonnan egy irritálóm, ám mégis ismerős nevetést hallottam. Félve léptem a legfelső lépcsőfokra, innen már nem volt vissza út. Lassan, bizonytalanul lépkedtem, majd a nappali ajtajába kötöttem ki.

-Niall, drágám!-vigyorgott rám a szőke lány.

-Robin.

Oda lépett hozzám, majd két puszit nyomott ah arcomra majd megölelt. A hideg rázott ki parfümjétől, legalább egy üveg volt rajta.

-Szia.

-Szia? Ennyit érdemlek amiért olyan csúnyán cserben hagytál és megcsaltál?-hápogott.

-Ne haragudj, de én akkor már nem voltam veled. Szakítottunk, emlékszel?

-Nem. Mi sosem szakítottunk!-rikácsolt-Ma gyere értem hétre. Szép helyre vigyél ám!-nyomott puszit a számra majd eltipegett.

Sokkolva álltam a nappaliba, nem tudtam felfogni mi folyik itt.

-Greg, ez mi a fenéért volt jó?

-Higgadj már le. Nincs csajod mi a bajod? Egy két éjszakára jó a csaj. Addig sem unatkozol.-vigyorgott.

"A kurva életbe, nem fogom megcsalni Aprilt!"-kiabáltam magammal belül.

Feltrappoltam a szobámba és bevágtam az ajtót és levetődtem az ágyra. Bedugtam a fülem és elindítottam a kedvenc zenéim, lehunyt szemmel élveztem a dallamokat.

Egyszer csak megjelent a fejembe egy kis Niall-ördög és egy kis Niall-angyalka. Elmosolyodtam a képen ami a szemem előtt lebegett, majd gondolatba megvontam a vállam és inkább "hallgattam" őket.

"-Menny el a randira! Tudod mit csinál veled, állj érte bosszút. Megérdemli!

-Ne csinálj hülyeséget!-szólalt meg a kicsi szárnyakkal csapkodó én-Szereted őt, semmi rosszat nem tett veled. Csak egy buta féltékenységi rohamod volt. Ne menny sehova!

-Ne hallgass rá. Ez egy hülye. Azt se tudja mit beszél. Hallgass az eszedre, az ösztöneidre, rám. Legyen egy jó estéd.-elmosolyodtam.

-Kérlek, szereted őt és ő is téged! Nem fog megbocsátani neked ha ezt megteszed. El fogod veszíteni Niall.

-Ugyan már, találsz nála jobbat is. Mit tud ő, amit a többi lány nem? Gyerünk indulj készülődni.

-Ne tedd!"

Megráztam a fejem és egy kicsit furcsa gondolatokkal indultam a fürdő felé. Hajat mostam, majd vizesen, egy szál törülközőbe mentem a szobámba. Elővettem egy fekete farmert, egy sötét inget, és belebújtam. A hajam gyorsan megszárítottam, majd a nappali felé vettem az irányt.

-Leléptem. Majd jövök!-mentem ki a házból. Autóba pattantam és elmentem leszervezni az esti randit. Nem akartam nagy felhajtást egy egy-két éjszakás kaland miatt, de azért jól akartam érezni magam.

Lefoglaltam egy asztalt egy étterem teraszán, az egész hely csak a miénk lesz, pokrócokat tettek ki nekünk, hiszen azért valljuk be elég hideg van így decemberbe. A hó szállingózott ami még hangulatosabbá tette az egészet. Mindent előre kifizettem, elmentem, vettem egy csokor rózsát, azt minden lány szereti, és elindultam Robinér. A fejemben villogott a vészjelző STOP tábla, de nem akartam ezzel foglalkozni. A tudat, hogy szándékosan akarom megcsalni Őt, akit mindennél jobban szeretek mégis megfékezett. Egy körforgalomba vissza fordultam és haza mentem. Leparkoltam a ház előtt, majd berohantam. Anyu furcsán nézett rám, mikor levágtam a cuccom és a kanapéhoz mentem.

-Majdnem megtettem.-sírtam el magam. Micsoda férfi-Anyu, majdnem megcsaltam Őt tudatosan.

-Nyugodj meg.-simogatta a hátam-A majdnem a semminek a kistestvére. Nem történt meg. Az a lényeg. De kiről van szó?

-April. Szeretem őt, hónapok óta együtt vagyunk, de pár napja össze vesztünk. Megharagudtam rá, kiabáltam vele, majdnem bántottam. Ott hagytam őt egy súlyos baleset után. Egy idióta vagyok. De haragszik rám, elküldött. Nem tudom mit tegyek!-mondtam el neki egybe minden problémám. Elmosolyodott és a hátam simogatta.

-Hívd fel.

-Meg fog ölni, ha felkeltem.-sóhajtottam egy nagyot.

-A héten még itt maradok, majd utána beszélek vele.

-Rendben-mosolyodott el kedvesen. Elment aludni, én pedig a konyhába egy pohár vízért, majd fel a szobámba. Ledobtam magamról minden ruhát és bedőltem az ágyamba. Bekapcsoltam a szobámba lévő régi Tv-t és telefonozni kezdtem. Az álom hamar elnyomott.

Reggel telefonom csörgésére ébredtem.

-Niall!-kiáltott bele Harry.

-Mi történt?

-April..

A következő rész tartalmából: "Teljes erőmből rohantam az emberek között a 5-os kapuhoz. Utol kell érnem mielőtt beszáll. Ő hátra se néz, csak előre bámulva komoran kapkodja lábait kezében egy kávéval. Ijedten löktem félre az utamba kerülőket nem törődve azzal,  hogy talán megsérülhet, vagy eleshet az illető. Aggódtam miatta, nem engedhetem el így.

-Várj.-kiáltottam majd valakinek neki csapódva a földön kötöttem ki-Nem!-motyogtam magamba.