13. Rész

~April~

-Jó reggelt napsugár!-simogatta az arcom Niall. Nagyon fájt a fejem és zavart a fény ezért csak nyüszítettem egyet.-Hogy vagy?
-Nem jol.-motyogtam brutálisan rekedt hanggal amitől nagyon fájt a torkom.
-El kell mennünk orvoshoz, ha engeded akkor segítek össze készülni de az éjszaka ki kellett hívnunk hozzád és ma el kell vigyelek a rendelőjébe.
-Legyen.-keltem fel nagyon lassan. Sikerült felállnom de nagyon megszédültem és vissza estem pont Niall karjaiba. Felnéztem rá hálás pillantással és elmosolyodtam.
-Ez még romantikus is lenne, ha épp nem a halálodon lennél.-mosolygott vissza rám.
-Szeretlek.-suttogtam. A karikás szeme mellett megjelentek a nevetőráncai.-Te nem is aludtál?
-Nem. Nagyon rosszul voltál nem tudtam aludni. Majd ha vissza jöttünk az orvostól.
-Az biztos!

*pár nappal később*

-Niall már két napja nem alszol. Légy szíves menny és pihend ki magad!-mondtam neki komolyan, szigorú hanggal.
-Nem foglak itt hagyni egyedül mikor lázas vagy és bármikor rosszul lehetsz.
-Engem a legkevésbé sem érdekel hogy hogy vagyok! De te nagyon fáradt vagy. Teljesen ki fogsz merülni! Holnap koncertetek lesz, ne tedd ezt a rajongóiddal. Niall nem mondom el még egyszer, menny!-kiabáltam vele.
-April állj már le. Nem fogok elmenni mellőled. Nem érdekel mi lesz velem már mondtam. Ne kiabálj mert nincs rendben a hangod és majd nem fogsz tudni énekelni.-magyarázott az ajtóból.
-Akkor majd én felmegyek!-álltam fel és ott hagytam. Felbotorkáltam a lépcsőn és bementem a vendégszobába. Teljes erőből bevágtam az ajtót és eldőltem az ágyon. Nem érdekelt egy cseppet sem a véleménye. Haragudtam rá. Nem azért mert velem kiabál hanem azért mert ennyire nem érdekli mi lesz a rajongóikkal.
-April.-kopogott be.
-Tűnés!-morogtam. Ő csak be jött és mellém ült. Megfogta a kezem de én elrántottam és arrébb ültem.
-Miért nem érted meg, hogy aggódom érted?
-Te nem érted meg mit beszélek!-hagytam ott.
-Ha mindig elrohansz soha nem fogjuk megbeszélni.-kiabált utánam.-Mindig is menekültél a problémák elöl!
-Beszélgessünk!-fordultam hátra elfeketedett szemekkel.-Egy bunkó faszfej vagy Horan! Én érzem hogy vagyok, és látom hogy te fáradtan. A rajongóitok érdekébe kértelek, hogy menny pihenni de te nem akarsz. Lassan több mint 50 órája ébren vagy és ki fogsz készülni. A szervezeted nem bír ennyit. Nem érzed mert állandóan kávét iszol! Elég volt Niall. Fogd már fel, hogy nem leszek jobban attól, hogy te belebetegedsz a fáradtságba! Senkinek nem teszel ezzel jót. Se magadnak, se a fiúknak vagy a directionereknek. De neked mondhatom mert nem érted meg. Ami pedig a menekülést illeti... paraszt vagy, nem akarlak látni!-kiabáltam vele de a végét már halkabban mondtam.
-Most ettől neked jobb? Leüvöltöd a fejem amiért próbálok vigyázni rád, és még csak nem is érdekel! April elegem van belőled. Nekem nem mondod el soha mi a bajod, Zayn-nek pedig azonnal, pedig semmi köze hozzá! Ha őt szereted miért nem vele vagy? Tedd tönkre a kapcsolatukat, a baba életét. Ahhoz úgy is nagyon profin értesz. Nem érdekel, hogy már nem szeretsz, valahogy túl teszem magam rajta, de akkor menny innen, hogy többé ne lássalak!-kiabált velem.
-Soha a büdös életbe nem hagynálak el, de az hogy gyanúsítasz azzal, hogy mást szeretek az már mindennek a teteje! Én nyeljem le, hogy féltékeny vagy, de ne akadjak ki, ha vad idegen lányokat puszilgatsz vagy ölelgetsz. Több jogom van megvádolni azzal, hogy megcsalsz, mégsem teszem! Tudod miért? Mert szeretlek! Nagyon sok mindenről maradtál le az évek alatt. Ott hagytál 15 évesen mikor tiszta szívemből szerettelek! Tudod mit tett volna egy lány abban a helyzetben? Öngyilkos lett volna, de én kitartottam amellett, hogy szeretsz és igen is van értelme megkeresni téged. Tévedtem!-kiabáltam sírva. Le akartam rohanni a lépcsőn de ő elkapta a kezem és magához húzott. Próbáltam magam ellökni de nem engedett.-Miért csinálod ezt?
-Mert nem akarlak elveszíteni. Ne haragudj rám.-suttogta sírva.-Jól vagy?
-Őszintén? Soha rosszabbul.-nevettem fel kínomba. Felemelt és bevitt a szobába.
-Pihenned kell.-motyogta fáradtan.
-Neked is.-bújtam hozzá. Nem sokkal később elnyomta az álom. Még egy darabig hallgattam a szuszogását és én is elaludtam.
Mikor felébredtem világos volt. Megnéztem a telefonom és másnap délelőtt 10 óra volt. Niall még angyalian szuszogott mellettem, és mivel nem volt kedvem felkelni ezért inkább felé fordultam és a mellkasába fúrtam az arcom. Szorosabban magához húzott és a hajamba fúrta arcát majd én is újra elaludtam. Már nem voltam rosszul csak egy kicsit szomorú voltam a tegnapi veszekedésünk miatt. Álmomban egy karácsonyi vásárban voltam Zayn-nel és ajándékot vettünk, forralt-bort ittunk és arról mesélt, hogy milyen csodás babájuk fog születni. Én meg csak mosolyogtam.
-April.-puszilgatott Niall. Lassan kinyitottam a szemem és megcsókoltam. Egy kávésbögrét tett a fejem mellé és apró puszit nyomott a homlokomra.
-Sajnálom a tegnapi veszekedést, ne haragudj rám. Nagyon szeretlek. Mindennél fontosabb vagy nekem. Még a hülye banda sem fontosabb nálad.-ölelte át a derekam. A lábaim között térdelt és csak csókolóztunk.
-Te. Is. Beteg. Leszel.-motyogtam arpó csókok közepette.
-Nem érdekel.-mosolygott bele a csókunkba. Egy darabig felsője alját gyűrögettem majd egy határozott mozdulattal lerántottam róla. A keze az oldalamon és a hasamon járt felfedező utat és közben egyre feljebb csúsztatta a felsőm majd átfordított minket, levette rólam és újra ő került fölém.
-Hiányzol, nagyon! De vagy ennyire jól?-húzódott el.
-Fogd már be!-nevettem bele az ajkaiba és megcsókoltam.
Mikor lementünk a nappaliba a többiék hozzánk vágták a párnákat. Az egyik hatalmas erővel csapódott a fejemnek. Nagyon megszédültem és elestem.
-Jó vagy?-húzott fel Liam aki a konyhából jött ki, mert Niall épp Harryt püffölte amiért beszólt neki.
-Persze.-oda mentem a kanapéhoz és lehuppantam.
-Jobban vagy?-lökött meg Lou.-Tegnap hallottam a veszekedéseteket. Az ajtó előtt álltam, nem mertem bejönni. Féltem, ha megzavarlak titeket sosem békültök ki.
-Jaj Louis!-mosolyogtam rá.-Minden oké, nem volt semmi komoly.
-Pedig nekem nagyon úgy hangzott. Teljesen rá voltam készülve, hogy ha bántani fog közbe kell avatkoznom. Nagyon féltettelek.
-Aranyos vagy, de csak össze vesztünk. Szokásos apróság volt az egész bár bevallom megfordult a fejembe, hogy itt hagyom. Nagyon bunkón beszélt velem.-húztam el a szám szomorúan.
-Szerintem rád fér egy kis fagyi.-állt fel és a konyhába ment. Nem sokkal késöbb egy nagy adag fagyival tért vissza és a kezembe nyomta.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Niall a lábamnál ült, én pedig a haját piszkáltam. Valami idióta filmet néztünk, tömény röhögés volt az egész.
-Mennyi idő van?-néztem körbe.
-Fél 4. Miért?
-El fogunk késni!-sipított Liam. Hangos szitkozódások közepette mentek fel a szobájukba. Én is mentem, hogy fel tudjam hívni Amandát. Kértem, hogy vigyen haza amit meg is tett. Pár perc múlva kopogott a fiúk házának ajtaján. Beengedtem és csak puszit dobtam neki. Nem szeretném, ha baja lenne a babának.
-Hogy vagy?
-Jobban. De a srácoknak koncert lesz, és nem szeretnék már a nyakukon lógni.
-Harry is itt van?-sápadt el.
-Üllj le!-utasítottam de ő inkább kiment az autóba, hogy majd ott megvár. Gyorsan elköszöntem a fiúktól és mentem is. Nem akartam még vezetni, ezért hazafelé is Mandy ült a volánnál.
-Hogy van?-utaltam a picire.
-Nem tudom. Harryvel való beszélgetésünk óta furán érzem magam. Gondoltam rá, hogy orvoshoz kéne mennem, de nem merek egyedül menni.
-Elmegyek veled. Kérj időpontot addig össze szedem magam.-utasítottam és bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Egy óra alatt teljesen elkészültem.
Hat körül kellett a nőgyógyászhoz menni ezért bementem a konyhába, hogy ne csak a fagyit kapjon ma a szervezetem. Pont a rántottámat sütöttem mikor meghallottam, hogy a csörög a telefonom. Oda szaladtam és apum képe villogott a kijelzőn.
-Szia!-vettem fel boldogan.
-Szia kislányom!-nevetett.-Hogy vagy?
-Már jól. És ti?
-Mi is. Holnap Londonba utazom egy megbeszélésre. Nincs kedved velem ebédelni?-hallottam a hangján hogy mosolyog én pedig sikítva ugrálni kezdtem. Éljen az érett független felnőtt kor.
-Dehogynincs! Mikor jössz? Meddig maradsz?-bombáztam a kérdéseimmel.
-Azt hiszem két napig. Megmutathatod a várost és Niallt is régen láttam már.
-Vettem a lapot. Öcsit nem hozod? Vigyázok rá, lakjatok nálam!
-Még meggondolom, de ha szeretnéd. Most mennem kell vissza dogozni. Holnap találkozunk. Még írok mikor érünk.
-Rendben. Szia apu!
-Szia!-tette le. Vigyorogva ugrándoztam még egy darabig majd elmondtam Amsnek is, hogy jön apu. Ő is ismeri, hiszen egy cserediákprogram alatt ismerkedtünk meg.
-Mehetünk?
-Aha. Nagyon félsz?-néztem fel rá. Még az étkezőbe ültem egy széken.
-Egy kicsit. De remélem minden rendben.
-Én is. Nem inkább Harryvel kéne menned?-vettem fel a kabátom.
-Nem bírnám ki, ha egy autóba kéne vele utaznom.
-És ha ott találkoztok?
-De ha kiderül, hogy valami baj van? Nem szeretném, ha ott lenne. Így is utál.-motyogta.
-Dehogy utál. Most van vége a koncertnek, el tud jönni. Na?
-Inkább legközelebb. Mivan ha randija lesz, vagy valami. Úgy ki volt csípve. Láttam twitteren képeket.
-Amanda.-öleltem meg óvatosan. Most már én vezettem. Viszonylag hamar oda értünk az orvoshoz, őt azonnal behívták én bedig a váróban ültem. Már elég rég óta vártam mikor végre kinyílt az ajtó. Az orvos oda jött és behívott.
-Minden rendben?-aggódtam.
-Ahhoz, hogy ez a baba megszülethessen be kell feküdnie a következő hat hónapra a kórházba. A szervezete nem bírja a sok feszültséget és az állapotosságot. Ha nem megy kórházba akkor nagy esély van rá, hogy elvetél, vagy akár mindkettőjük életébe is kerülhet.
Amanda maga elé bámult,nem szólt semmit.
-Felhívom az apukát.-mentem ki. A második csörgésre fel is vette.
-Szia April!-nevetett.
-Harry, baj van!-mondtam remegő hangon.
-Amanda?
-Gyere az orvoshoz!-diktáltam le a címet ő pedig pár perc múlva meg is jelent. Berohant az épületbe, majd a rendelőbe. Én a váróban ültem. Hallottam ahogy Harry szitkozódik. Nem tudom, hogy fog dönteni. Engem már az is lesokkolt, hogy nem akarta a babát. Mi az, hogy a legrosszabbkor jött?! Talán Niall is így reagálna? Miért gondolkodok állandóan azon, hogy mi lenne ha terhes lennék? Úgy sem leszek. April állj már le!-szídtam magamba a gondolataimat. Kicsit szédültem, hiszem sok volt ez a nap, ezért úgy gondoltam haza megyek. Írtam egy SMS-t Harrynek, hogy ha végeztek hívjon fel, és autóba ültem.Az ő gyerekükről volt szó, ezért rájuk hagytam. Otthon átvettem a pizsamám, bevettem a gyógyszereket és aludni mentem. Vagyis csak befeküdtem az ágyamba laptoppal az ölembe. Nagyon fáradt voltam de meg akartam várni Mandy-t.
Telefonom csörgése zökkentett ki a képernyő bámulásából.
-Szia Niall!-vettem fel.
-Szia. Hogy vagy?
-Jobban. Harry otthon van már?-ásítottam.
-Igen és Amanda is itt van. Nagyon ki van készülve. Tudod mi a baj?
-Igen tudom. Mikor jönnek?
-Nemsokára. Harold kiköltözik a lakásába Ams-vel ezért most csomagol. Gondolom hozzátok is pakolni mennek.
-Elköltöznek?-kérdeztem akadozó hangon.-Én nem akarok egyedül lakni.
-Nyugodj meg. Majd megbeszélitek, 20 perc múlva ott vannak. De mennem kell, mert iszonyat fáradt vagyok. Szeretlek, Grayson!
-Én is szeretlek, Horan!-nevettem.
Szomorúan dőltem el az ágyon, de tudtam, ha össze költöznek egymásba szerethetnek és minden tökéletes lesz. Magamra húztam a takarót és hagytam, hogy elnyomjon az álom.
Reggel nagyon fáradtan ébredtem, telefonom csörgése zökkentett ki a rémálmomból. Hamar megnéztem ki az és felvettem.
-Szia apu!
-Jóreggelt. Csak azért hívlak, hogy a gép nagyjából 1 óra múlva száll fel. Ha gondolod kijöhetsz elénk vagy mehetünk taxival is, csak nem tudom a címed. Már kiváncsi vagyok hol laksz.-nevetett.
-Kimegyek, persze! Nagyon tetszeni fog. Gyönyörű lakásom van, eszméletlen kilátással. Imádni fogjátok!
-Remek. Délután tudsz akkor vigyázni az öcsédre?
-Persze. Valamiért majd be kell mennem a stúdióba, de viszem magammal. Tetszeni fog neki.
-Rendben. Akkor nemsokára találkozunk. Szia kicsim!
-Szia apu!-tettem le. Komótosan kikászálódtam az ágyból és Amanda szobája felé vettem az irányt. Össze szorítottam a szemem és benyitottam. Amit láttam az megmosolyogtatott. Ott feküdtek Harryvel az ágyban, teljesen egymásba voltak gabalyodva. Harold keze Ams pici hasán pihent az újjatlana alatt, Amanda keze pedig göndörke kezén. Annyira édesek voltak. Harry arcán egy aprócska mosoly volt és olyan boldogságot sugárzott. Ott hagytam őket és felhívtam Perrie-t.
-Szia!-szólt bele vidáman.
-Zavarlak?-motyogtam kicsit remegő hangon.
-Mi a baj?
-Semmi.-hazudtam.
-April Grayson!
-Tényleg, nincs baj.-sírtam el magam. Mi ez a folyamatos hangolat ingadozás?-kérdeztem magamtól.
-Mi történt?-aggodalmaskodott.
-Nyugi. Nem tesz jót a babának.-hüppögtem.
-April, ne szórakozz már!-mordult fel.-Át mennyek?
-Megtennéd?-töröltem le könnyeimet.
-Persze. Zayn átvisz. 5 perc és ott vagyok.-tette le.
Nem volt kedvem összekészülni, ezért pizsiben vártam barátnőmet aki tényleg 5 perccel késöbb meg is érkezett.
-Szia!-ölelt magához.
-Szia Pezz! Gyere, mutatok valamit!-húztam magam után. Ams szobájánál megtorpantam és óvatosan nyitottam ki az ajtót. Még mindig ugyan úgy szuszogtak mint az előbb.
-Milyen édesek. Olyan boldognak tűnnek. És össze költöznek. Hát nem aranyos?-suttogta.
-De.-válaszoltam tömören majd vissza csuktam őket és a szobámba mentünk.-Annyira édes a pocakod!
-Az.-simogatta.-Na, mi a baj?-kérdezte, mikor meglátta könnybe lábadt szemeimet.
-Olyan érzésem, mintha én lemaradtam volna. Nektek már családotok lesz, neked esküvőd és nemsokára tuti Harryék is együtt lesznek hiszen össze költöznek. Én pedig itt maradok teljesen egyedül ebben a hatalmas lakásban. Nem akarok egyedül lenni. Nem akarom újra azt érezni hogy teljesen egymag vagyok és senkim sincs. Nem kérhetem meg Niall-t, hogy költözzön ide, mert nem szeretném elszakítani a barátaitól. Te is inkább hozzájuk költöztél, de ő engem nem hív, tehát nem szeretne velem lenni.-sírtam. Perrie szótlanul könnybe lábadt szemmel ült velem szembe.-Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Olyan mintha engem Niall nem is szeretne igazán. Pedig tudom, hogy de, de mégis annyira rossz. Évekig egyedül voltam, az anyám még mindig utál. Nem akarok újra úgy élni, hogy már senkim sincs. Nem akarok egyedül maradni és az üres házra hazajönni. Senkinek nem mesélhetek, hogy milyen volt a napom vagy nem nevethetünk együtt a bénázásunkon. Nem akarok teljesen magányos lenni!-zokogtam. Szorosan magához húzott én pedig az ölébe tettem a fejem. Nem igazán tudtam megnyugodni, az sem segített, ahogy a hajamat simogatta. Nem tudott többet segíteni, de már az is jól esett, hogy mellettem áll.
Hirtelen halk kopogás ütötte meg a fülem, majd kinyílt a szoba ajtaja.
-Minden rendben?-hallottam Harold mély, rekedtes hangját.
-Rendben lesz.-válaszolt Pezz majd belepuszilt a hajamba.
-Mi a baj?-ült le mellem göndörke. Óvatosan felültetett és szorosan magához ölelt. A vállába fúrtam az arcom és próbáltam megnyugodni.
-Ne mond el Niallnak, hogy sírtam.-hüppögtem.
-Veszekedtetek?
-Nem. Nincs semmi bajom, jól vagyok.-próbáltam elhúzódni de ő még szorosabban ölelt.-El fogok késni. Készülödnöm kell!-pattantam föl. Elkezdtem keresni a ruháimat a hatalmas gardróbomba és bementem a fürdőbe. Becsuktam az ajtót és neki dőltem.
Viszonylag gyorsan végeztem a fürdőben, vagyis csak azt hittem, hogy hamar kész lettem, de mikor kimentem mindenki nagyot súhajtva fújta ki a levegőt.
-Azt hittük valami hülyeséget csinálsz!-mordult rám Harold.

-Bocs legközelebb majd beengedlek, hogy ellenőrizhess ha fürdeni akarok.-forgattam szemeim elég látványosan.

-April!-rázta a fejét Pezz. Megvontam a vállam és a kocsikulcsomért indultam az asztalomhoz. Gyorsan felkaptam a táskámmal együtt és elindultam a konyhába.

-Haza dobjalak?-kérdeztem Perrie-t aki közben utánam jött.

-Mi a fene volt ez?-nézett értetlenül.

-Kérdeztem valamit.-ittam bele a kávémba.

-Én is! Amúgy nem kell, Zayn pár perc múlva itt lesz. Nem enged mással menni sehova. Nagyon félt mindentől.-mosolyodott el.-Na de mi a fene van veled?

-Veszekedtünk Niall-al. Most jó?-mordultam rá és ott hagytam. Felvettem a fekete szövetkabátom és elmentem. A ház előtt össze futottam Zaynnel, de hiába köszönt még csak rá se néztem. Tudom, hogy nem rajtuk kéne kitöltenem az idegességet, de nem szeretném a családomon, Niall-hoz meg semmi kedvem.

A reptéren vártam a családom, mikor a telefonom jelzett, hogy e-mailt kaptam. Megnyitottam és rámentem a hozzá tartozó csatolt videóra. Mivel zenét hallgattam rögtön a fülembe szólalt meg a dal. Lenéztem a képernyőre és Niall énekelt mosolyogva a kamerába.

Elmosolyodtam és végig hallgattam. Nagyon szép dal volt és azonnal tudtam, hogy nem szabad rá haragudnom, hiszen nagyon szeret.

A gondolatmenetemet egy kiabáló kisfiú szakította félbe.

-April!-rohant felém vigyorogva.