9. Rész

Sziasztok.:) Tudom, nem lett az igazi de sajnálom. legszívesebben egy szomorú részt írtam volna de az nektek nem lett volna a legjobb. Nem csak egy részt akartam hozni de a sors közbeszólt. Vagyis egy csávó. Mindegy, senkinek nem kívánom, hogy átélje amit én. Szóval nem rizsázok csak bocsánat, ha nem teljesen nyerte el a tetszéseteket. A másik amit szeretnék mondani, hogy rengeteget töprengek azon, hogy változtatok az oldalon. Ha lenne néhány javaslatotok, vagy csak szeretnétek ha bele írjalak titeket a sztoriba akkor írjatok itt: dora.kiss0401@gmail.com vagy twitteren: girl_0401 és megbeszéljük. Próbálok több részt hozni, tényleg. És LEHET hogy holnap is tudok írni mert nem lesz semmi dolgom. Jó olvasást.;) cuppanóspuszi <3

~Niall~

April már hetek óta kómában van. Próbálták felébreszteni de pár pillanatra sikerült csak. Az orvosok nem sok jót jósolnak neki. A külső sérülései begyógyultak már, de az életjelei nagyon gyengék.
Liam nagyjából rendbe jött, már csak egy-két sebhelye látszik. Az élete vissza tért a rendes kerékvágásba. Rajongók, aláírások és közös képek. Hatalmas teher nyomja a vállát, hiszen magát okolja a baleset miatt.
-Niall!-kiáltott rám Harry.
-Mi van?
-Fél órája magyarázunk neked te meg egy teljesen másik világban jársz.
-Bocsánat.-suttogtam.-Nagyon fáradt vagyok.
-Nem csoda. Menny aludni. Pihenned kell.
-De ha történik valami?
-Zayn bent van nála és majd fel ébresztünk.
Felmentem a szobámba és ruhástul dőltem le az ágyra.
-Niall!-rontott be Hazza ezzel felriasztva édes álmomból.-Ébredezik!
Ahogy kimondta kipattantak a szemeim. Gyorsan lecseréltem a felsőm és már mentünk is. 20 perc alatt értünk be a kórházba, pedig elég messze volt tőlünk.
Bementem szerelmemhez és megfogtam a kezét.
-Szia Kicsim. Hogy vagy?
-Szia!-mosolyodott el halványan.-Jól, azt hiszem.
-Annyira aggódtam.-suttogtam könnybe lábadt szemmel. Óvatosan emelte fel a kezét az arcomhoz én pedig azonnal megnyugodtam érintésétől. Lehajoltam hozzá és apró csókot leheltem ajkaira.
-Hiányoztál! Azt hittem elveszittelek.
-Én próbáltam kommunikálni veletek de nem ment. Mintha valami vissza tartott volna. De ne aggódj, rendbe jövök. Még ma bent tartanak és ha minden rendben haza mehetek
-Végre.-tettem hozzá sietősen mire elnevette magát.
-Liam?
-Itt van mindenki. Szóljak nekik?
Bólintott én pedig behívtam a srácokat.

~April~

-Szia April!-nyomott puszit az arcomra Harry.
-Szia!-mosolyodtam el. Majd Zayn és Lou is hasonlóképpen cselekedett.
-Szia!-lépett oda hozzám Liam.
-Liam. Hogy vagy?
-Én jól. Ne haragudj rám, az én hibám volt a baleset..
-Nem, dehogy. Én vagyok a hibás hiszen ha nem vagyok olyan hülye..
-De én hangosítottam fel a rádiót..
-Én kapcsoltam be.. De ez nem számít. Jó látni titeket !-néztem körbe.
-Téged is jó végre ÉBREN látni!-mosolygott Zayn.-Nagyon aggódtunk érted.
-Sajnálom, fiúk.-szomorodtam el.-A turné.. a rajongók nagyot csalódhattak.
-Igen, ez szinte biztos. De mivel Liam is ugyan úgy balesetet szenvedett mint te és sokáig nem tért magához a rajongók inkább e miatt aggódtak és nem a turné miatt. Most amúgy se erre koncentrálj.-rázta a fejét Zayn.-A fő az egészséged és most hogy végre itt vagy el szeretnék mondani valami fontosat. A srácok tudják de te még nem. Perrie terhes!
-Jézusom. Gratulálok. Apuka leszel?!-öleltem meg.
-Apuka leszek!-visította.
Még beszélgettünk de aztán véget ért a látogatási idő. Holnap reggel interjúra mennek és utána haza visznek annyit pedig kibírok egyedül is ebbe a nyomorult kórházba.
Niall jött értem 9 óra körül. Addigra felöltöztem és elpakoltam. Mivel a jobb kezem még fáj és be van kötve ezért elég nehézkesen készültem össze.
-Szia Baba!-jött be Niall. Mosolyogva ölelt magához én pedig nagyon boldog voltam, hogy mellettem van.
-Mehetünk?-vette fel a sporttáskámat. Bólintottam ő pedig megfogta a kezem. Gyorsan aláírtam a papírokat miszerint saját felelősségre haza mehetek de pihennem kell.
A kórházból kiérve azonnal rengeteg fotós támadott le minket. Gyorsan felhúztam a kapucnit a fejemre és Niall mellett rohanva mentem az autóhoz. Épségben kijutottunk a parkolóból és haza megettünk. Az úton nem sokat beszélgettünk, inkább csak élveztük egymás társaságát. Niall a kezem fogta és nagyon sokszor rám mosolygott. A fejem hiába hasogatott, nagyon boldog voltam.
-April, kérdezhetek valamit?-nézett rám félve mikor beálltunk a kocsifeljáróra és becsukódott mögöttünk a hatalmas kapu, ami elrejtette a világ elől a srácok villáját.
-Persze.
-Szóval.. Csak tudod borzasztóan örülök, hogy itt vagy velem és nem szeretném újra elkövetni a régi hibáim egyikét. Nagyon szeretlek, te vagy a legjobb barátom de szeretném ha ennél több lennél. April Grayson, leszel a barátnőm?-kérdezte félénken. Nem tudtam válaszolni, elakadt a szavam ezért csak megcsókoltam.-Ezt vehetem igennek?-mosolyodott el mikor eltávolodtak ajkaink. Vigyorogva bólogattam és szorosan megöleltem.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
A házba bementünk, én leültem a srácokhoz a kanapéra, Niall pedig felvitte a táskám a szobájába.

-Nem vagy éhes?
-Netalántán szomjas?
-Akarsz valamit nézni?
-Biztos kényelmes neked a kanapé?
És még sok ilyen bugyuta kérdéssel halmoztak el a srácok.

-Jól vagyok ne aggódjatok. Egy pohár vízért viszont kimegyek a konyhába.-álltam fel. Kibattyogtam az említett helységbe és elő vettem egy üveg vizet majd pohárért kezdtem nyújtózkodni. Valaki hirtelen átölelte a derekam és levette nekem a mackós üvegpoharat.
-Köszönöm.-mosolyogtam Niallra. Felültem a pultra és úgy kezdtem kortyolgatni a pohárban lévő innivalót.
-Minden oké?
-Igen. Csak olyan furcsa. Mármint a fiúk még csak nem is ismernek és úgy kezelnek mintha a húguk lennék. És rég éreztem már, hogy törődnek velem.-motyogtam könnybe lábadt szemmel.
-Ne sírj!-ölelt szorosan magához. Az arcom nyakába fúrtam és átöleltem.-Figyelj, csodálatos vagy, tehetséges, vicces, gyönyörű.. A testvéred borzasztóan büszke lenne rád! És lehet hogy ő már nincs itt de kaptál négy idióta bátyust akik ha kell az életüket adnák érted. Nem ismernek annyira, az igaz. De tudják, hogy fontos vagy nekem és ez bőven elég nekik. Szeretlek April.
-Én is szeretlek.-hüppögtem.-Hiányoztál.
-Te is hiányoztál!
Kimentünk a fiúkhoz, akik a Családi üzelmek-et nézték. Nagyon jó film, én már láttam ezért nem igazán érdekelt. Niall az ölébe húzott én pedig a fejem a mellkasának döntöttem. A karom simogatta és apró puszikkal halmozta el a vállam. Lassan lehunytam a szemem és elnyomott az álom.
A fiúk hangos nevetésére ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem Niall mosolygós arcával találtam mag szembe.
-Szia szépségem.-nyomott puszit az orromra.
-Szia.-fúrtam az arcom a vállába.-Mennyi van még a filmből?
-Húsz perc.-mondta Harry. Bólintottam és elkezdtem kimászni Niall öléből. Ahogy felálltam kicsit megszédültem. Zayn pont akkor jött vissza a konyhából így el tudott kapni.
-Jól vagy?-ültetett le. Mindenki aggódva figyelt, Niall pedig az ölébe vett.
-Jól vagyok csak megszédültem. Nincs semmi baj.
Hiába akartam a saját lábamon felmenni szerelmem szobájába, ő nem engedte. Letett az ágyra és mellém ült.
-Biztos jól vagy?
-Azt hiszem. Csak pihennem kell, ne aggódj.
-De aggódom. Hogy ne aggódnék?! April ha rosszul vagy kérlek azonnal szólj!
-Rendben. Ma este koncertetek lesz, ugye?
-Igen. Andy jön addig át, hogy vigyázzon rád.
-Andy?-kérdeztem vissza hiszen még soha nem hallottam ezt a nevet.
-Igen, Liam haverja. Nem rémlik?-kérdezte és arcára aggodalom ült ki.
-Nem igazán.-ráztam a fejem.
-És Lewis-ra?
-Lewis? Ő ki? Valami barát?
-Nem. Ő az ex pasid. April mire emlékszel a turnéból?
-A koncertekre és arra mikor elmondtam, hogy ki vagyok. Miért? És mi az, hogy ex pasim? Niall mi a fenéről beszélsz?-kérdeztem akadozó hangon.
-Nyugodj meg, gondolom ez valami részleges emlékezet kiesés vagy ilyesmi.-vakartagga a nyakát idegesen.-Jobb ha beszélek az orvossal.
-Ne hagyj egyedül.
-Szólok Liammek, hogy addig jöjjön fel.-mondta én pedig bólintottam. Óvatosan megcsókolt majd leszaladt a lépcsőn. Hallottam, hogy valamit beszélnek majd az ajtó csapódását és hogy elhajt autóval.
-Szia.-ült le mellém Li.
-Szia.-motyogtam szomorúan.-Liam...
-Na nyugi!-ölelt meg én pedig sírni kezdtem.-Jaj baba.
A hátam simogatta én meg csak bőgtem. Gratulálok April. Megint hozod a formád.
-Ki a fene az a Lewis?
-Lewis. Utálom a gyereket. Sött, mindenki utálja. Egyik este veszekedtünk, nagyon későn jöttél haza. Ed Sheeran-nel voltatok valahol. Mindegy is. Olyan hajnali öt körül léptél le, hogy kiszellőztesd a fejed. Mivel úgy nézted nincs remény, hogy elmond ki vagy ezért össze jöttél azzal a barommal. Haza kísért mert az övék volt a szálloda. Rengeteget bántott téged, April.-mondta szomorúan.
-És mi.. szóval tudod..-nem mertem felnézni.
-Igen. De te nem akartad.
-Megerőszakolt?-suttogtam döbbenten.
-Hát valahogy úgy. Nem sokáig jártatok, csak néhány napig. Te meg a hülye fejeddel elmondtad a titkod neki.
-Jézusom. Én nem értem mi volt velem.-potyogtak a könnyeim már megint.
-Na nem kell sírni. Már nem lesz semmi baj. És mi sem értjük. De Niall nagyon szeret és nagyon vigyáz rád.
-Tudom. Köszönöm, hogy ezt elmondtad.-néztem a szemébe. Olyan csodálatos mogyoróbarna szemeket el sem tudtam képzelni. Hamar elvesztem a szemeiben de vissza húzott a földre a tudat, hogy barátom van.
-Jól vagy?
-Igen.-dőltem el az ágyon.-Álmos vagyok.
-Aludj csak.-nyomott puszit az arcomra és kiment. Szerencsére hamar elaludtam és álmomban minden emlékem vissza tért. Sikítva ültem fel az ágyon.
-April.-rohant be Niall.-Minden rendben?
-I-igen. Csak.... emlékszem.-motyogtam.
-Mindenre?
-Igen.-suttogtam könnybe lábadt szemmel.-Ne haragudj rám Lewis miatt. Én végig csak téged szerettelek.
-Tudom. Ne sírj, minden rendben. Nekünk nemsokára menni kell. De Andy már itt van.
-Nem mehetek veletek? Kérlek. Jó kislány leszek. Elég ha beülünk Andyvel az öltözőbe de nem akarok itt maradni.
-Pihenned kéne.-sóhajtott fel.
-Niall.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Jó, legyen.-mosolyodott el halványan.
-Köszönöm.-ugrottam a nyakába.
-Óvatosan.-nevetett fel hangosan.-Mit szólnál ha Stella kicsit szabadságra menne?
-Örülnék neki.-dobtam be a parókát a szekrénybe.
-Na készülődj, addig szólok a fiúknak.-ment ki. Vettem elő fehérneműt magamnak és bementem a fürdőbe. Becsuktam az ajtót, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A meleg víz nagyon jól esett. A hajamra is engedtem és megmostam. Épp leöblítettem a sampont mikor valaki hátulról átölelt. Megijedtem és gyorsan oda fordultam. Szerelmem megcsókolt én pedig a fellegekben jártam. Szeretem az édes csókjait. Szenvedélyes, birtokló de mégis óvatos és szeretetteljes.
-Niall.-suttogtam.
-Ssss.-tette az ujját a számra. Neki nyomott a zuhanyzó falának ami hideg volt így felszisszentem.-Csodálatos vagy.
Elmosolyodtam és megpusziltam a száját.
-Akarod?
-Majd este.-suttogtam a fülébe. Bólintott és segített kimosni a sampont a hajamból. Kiléptem a kabinból, ő még hamar lezuhanyozott. Megtörölköztem és felvettem a fehérneműm. A hajamat megdörgöltem, egy törülközőbe csavartam és elhagytam a fürdőt. Ahogy kiléptem Harold állt a szoba közepén. Felsikítottam ijedtembe és ő meg gyorsan elfordult. Vissza mentem Niall köntöséért és abba mentem ki Harryhez.
-Én...-kezdte volna de nem bírt megszólalni. Elnevette magát.-Most, hogy tudom mit rejt a köntös kicsit nehéz kinyögnöm bármit is.-vakargatta a tarkóját.-Öcsém. Niall rohadt jó csajt fogott ki.
-Kösz. Miért jöttél?
-Csak, hogy jól vagy e.
-Igen. Jól vagyok. De megyek veletek a koncertre és készülődni szeretnék.
-Elfordulok csak kérdezhetek közbe valamit?-nézte a falat.
-Persze.
-Szóval.. Amanda nálad volt a kórházba mikor balesetet szenvedtél és... nem akarod áthívni ma este?-kicsit elpirult.
-Áthívhatom.-mondtam vigyorogva.
-Köszönöm.-ölelt meg boldogan.-De ne mondj semmit neki kérlek.
-Nem fogok. Na sipirc.-löktem ki az ajtón.
-Imádlak.
-Tudom.-kiabáltam vissza neki. Niall kicsit furcsán nézett a fürdőszoba ajtajából.
-Akarom tudni?
-Hát... Harry belezúgott Amsbe. De csak ennyi.
-Akkor jó.-jött közelebb vigyorogva. Megcsókolt közben pedig levette a köntösét rólam a hajamról meg a törülközőt. Ahogy végig simította a karom és magához ölelt, kirázott a hideg.
-Niall...-suttogtam.
-Nekem szabad. Az enyém vagy.-mosolyodott el és újra megcsókolt. Végig mért majd elhúzta a száját. Ezernyi gondolat futott végig az agyamon, hogy talán csúnyának tart, nem tetszem neki vagy dagadt vagyok. Teljesen kétségbe voltam esve mikor hirtelen megszólalt.
-April én...-"úristen most szakítani fog velem" gondoltam és majdnem megőrültem.-Én nem biztos, hogy kibírom estig.-vigyorodott el.
-Idióta.-ütöttem meg játékosan.
-Ne haragudj de elképesztően jól nézel ki. Mindig is jól néztél ki.-teljesen elpirultam.
-Niall. Ne csináld ezt.-motyogtam a mellkasába.-Szeretlek és ha nem akarsz elkésni a koncertről akkor készülődni kéne. A rajongóid tuti nem örülnének ha azért késnétek mert mi...-kezdtem magyarázni neki de csak megcsókolt a mondat közepén.-Niall.
-Bocsi. Na jó, öltözz fel.-ment a szekrényéhez és belebújt egy farmerba meg egy egyszerű felsőbe.-De este nem menekülsz.-nyomott egy utolsó csókot a számra és kiment.