8. Rész

Sziasztok!:) Most csak ennyi jött, egész héten dolgozatokat írtam, dejövő héten udok hozni és szünetben is kettőt hozok, ígérem.:) HA tetszik kommenteljetek, vagy iratkozzatok fel.;)
 *cuppanóspuzsi*: dorcikaaa

~April~

Az interjú után vissza mentünk a hotelbe a srácokhoz, ugyanis csomagolnunk kellet mivel ma utazunk tovább. Bár most elmegyünk az Egyesült Államokból egy kis időre, de nemsokára vissza jövünk. A fiúk valamiért nagyon fáradtak és jobb ha haza mennek pihenni.
Paul kivitt minket a reptérre és mindenki felszállt a saját gépére. Liam, Lou, Harry és Zayn is haza mentek, vagyis a gépükhöz. Már csak mi voltunk ott Niallal.
-Te merre mész?-kérdeztem tőle kicsit szomorkásan.
-Haza.-mosolygott.-Meglátogatom a családom.
-Már biztosan nagyon várnak. Hiányoznak?
-Igen, már nagyon rég voltam otthon. És te?
-Londonba. Meglátogatom a legjobb barátnőmet.
-Értem. Akkor jó utat, vigyázz magadra.-ölelt meg nem túl feltünően.-Szeretlek!
-Én is szeretlek.-mosolyodtam el.-Utálok tőled elbúcsúzni.
-Tudom, de ez most csak pár napra szól, nem évekre.
-Biztos?
-Biztos.-bólintott határozottan.
-Mennem kell, nem tudod jön e valamelyik srác Londonba?
-Talán Liam. De nem biztos.
-Hát jó. Akkor szia.
-Szia.-sóhajtott fel.
Elmentem becsekkolni és a sor végén tényleg ott állt Li. Egy fannal fotózkodott. Oda mentem és befogtam a szemét.
-Muszáj, Stella? Úgysem érsz fel rendesen.-fordult meg.
-Szemét vagy, Payne.-morogtam és elfordultam.
-Ne haragudj. Nem bántásból mondtam. Tudod, örülök, hogy kiderült ki is vagy.
-Miért?-vontam fel a szemöldököm.
-Mert tudom, hogy megbízol bennünk és nem egy átlagos rajongó vagy, hanem egy csodálatos ember igazi értékekkel. Egy remek sportoló aki képes feladni az álmát szerelméért és titokban mellette állni mindenben. Csodálom benned, hogy ilyen lelki erőd van. Hogy lehet ennyi szeretet egy ekkorka emberben, olyan határtalan nyugalmat tudsz árasztani és a hangod.. komolyan elképesztő  vagy.-mondta teljes őszinteséggel. Annyira megható volt, hogy elsírtam magam.
-Ne haragudj de ennyi jót sosem mondtak rólam. Köszönöm, hogy itt lehetek veletek.-öleletem meg.
-Ne sírj, én sokkal több dologért mondhatnék neked köszönetet. De össze írom és majd a turné végén megköszönöm.-simogatta a hátam.

-A szemfestékem.-sipítottam mire csak megrázta a fejét, hogy nem folyt el. Végre mi is felszálltunk a gépre és sikerült elintézni, hogy egymás mellé ülhessünk. Az út nem telt unalmasan, sokat beszélgettünk és nevettünk. Meséltem neki a gyerekkoromról és ő is beavatott néhány titkába. Mint például, hogy Sophiát hogy ismerte meg meg ilyesmikbe. Szóval jól elvoltunk.

-Amúgy te hova mész most?

-Barátnőmhöz.

-Amanda, igaz?

-Aha.-bólintottam.-már még nem láttam, és hiányzik.

-Ezek szerint ő nem csak a kamu Stella profilban volt.-mosolyodott el.

-Nem, ő tényleg a legjobb barátnőm. Csak emiatt a hülye turné miatt nem tudunk beszélni. Meg az időeltolódások. De te ezt biztosan érted hiszen ez al életed. Bejárod a világot a legjobb barátaiddal és közben nem mellékesen a világ legjobb bandájában énekelsz. Elképesztő, nem tudom hogy bírjátok. Amerikából ausztráliába meg ilyen nagy távok. Még a replő utakat sem bírom. Régen szerettem mikor versenyre mentünk és tudtam pihenni de most nincs erőm nyugton ülni.

-Mesélj egy kicsit a sportos életedről, hogy miért hagytad abba és hogy mi volt a kadvenced meg ilyenek.

-Hát, Mindig Niall kisért el edzésre és mikor úgy tűnt leesek vagy csak nem jól érkeztem ő oda rohant és nagyon aggódott. Világbajnok voltam persze a junior kategóriában. Olyan furcsa mert imádtam. Hihetetlen jó volt az is mikor a talajon kellett szaltóznom vagy cigánykerekeznem vagy éppen ami. Olyan volt minta repültem volna. Aztán egyszer mikor az olimpiára jutás volt a tét a korláton hülyéskedtünk a társammal. Ő abban volt jó meg úgy mindenben. Na szóval fogadtunk, hogy utána tudom e csinálni és én megpróbáltam a hülye fejemmel. Profi szintű gyakorlattal próbálkoztam és akkor tényleg repültem. Hatalmasat estem és kórházba kerültem. A sérülés komolyabb volt mint amire számítottam így nem mehettem az olimpiára. Ez talán olyan másfél éve volt. Jártam kezelésekre hogy rendbe jöjjön a vállam de sajnos nem jött össze. Így a sport már a múlté.

-Annyira sajnálom. De ha most megnézeted és rendbe jött? Újra csinálhatnád az egészet és mehetnél aznolimpiára. Kérlek menny el orvoshoz és nézesd meg.

-Liam én már nem akarom. Eleve itt van ez a turnés dolog is, nem lenne időm edzeni és pihenni sem.-ráztam a fejem szomorúan.

-De igen. Kérleeeeek.-rángatta a karom.

-Jólvan csak nyugi már.-nevettem.-Amúgy honnan tudtam hogy van sportos múltam?

-Mivel imádom a sportot természetesen mindent nyomon követtem így téged is.-vigyorgott.-Amúgy tényleg jó voltál mikor VB-t nyertél. Ott voltam és élőben láttalak meg Harold is. Mit is mondott.."De jól néz ki az a csaj, szerintem tuti megnyeri. Én max pontotnadok neki a testére."-felnevettünk.-És menyerted.

-Igen. De jó volt. Sosem örültem még annyira. Szerettem azt az életet. Akkor nem voltam ilyen punnyadék.-sóhajtottam fel.

-Punnyadék.-ismételte.-Miért lennél te "punnyadék"?

-Mert csak.-nevettem.-Mikor szállunk már le? Fáradt vagyok.

-Aludj egyet. Még három óra van az útból.-a vállára tettem a fejem és elnyomott az álom. Nagyon jó volt pihenni mert tudtam, hogy most pár napig nem fogok tudni. Amssel mindig kitalálunk valamit ami álltalában(!!!) jól sül el. De ha iszunk vagy bulizunk akkor már nem annyira. Egyszer a rendőröket is kihívták pedig mi csak egy kis koncertet adtunk a vársonak. És azt mondták ez csendháborítás. Mindig Ams apukája hozott ki minket. Tök jó volt.

-Stella.-simogatta az arcom Li.-April épredj.-suttogta a fülembe.

-Hmm?-nyújtózkodtam.

-Mindjárt ott vagyunk. De majd én haza viszlek nehogy elaludj a volánnál.

-Köszönöm.-dőltem vissza a vallara.-Miért vagyok ilyen fáradt?

-Mert csak. Majd megszokod a pőrgést. Még amugy nagyon lájtos az egész. Ennél sokkal durvább lesz ám de nyugi, pár naponként van egy-egy nap pihenő. 

-Li?-néztem rá már a kocsiban ülve.

-Igen?

-Ha össze jönne a sport akkor én ott hagyhatnám a turnét?-kérdeztem gombóccal a torkomba.

-Ennyire utálsz minket? 

-Nem, dehogy. Csak kérdeztem.

-Hát amúgy nem hiszem. Szerződésed van, ezt mindenképp végig kell csinálnod.

-Értem.-bólintottam és bekapcsoltam a rádiót. Épp az LWWY szólt ő pedig feltekerte a hangerőt maxra. Nevetve énekeltünk és üvöltöttük a szöveget. Végig ugrándoztunk, lökdösődtünk és ökörködtünk. Hirtelen egy kisfiú szaladt ki elénk az útra én pedig ijedten felsikítottam. Azonnal elrántotta a kormámyt így az autó neki csapódott egy hatalmas fának. A fejem bevertem az ablakba de magamnál voltam. Mindenem fájt.

-April.-nyüszített.

-Liam, segíts.-nyögtem fel. Megfogta a kezem én pedig próbáltam kiszabadítanibeszorult karom.

-Minden rendben lesz, nyugodj meg.

-Nagyon fáj.-hüppögtem.

-Tarts ki. Kérlek.

Nem sokkal késöbb szirénázást hallottam de azután minden elsötétült.

~Niall~

-Megjöttem!-kiáltottam fel mikor beléptem a házba.

-Niall!-szaladt felém anyum.-Annyira hiányoztál kincsem.

-Te is.-öleltem meg.

Nagyon sokat beszélgettünk és meséltem. Mindig olyan jó haza jönni. Gregék is átjöttek aminek nagyon örültem. Theo nagyon édes mikor mosolyog. Annyira szeretek vele játszani.

-Kicsim!-kiabált anyu estefelé. Már a szobámba gubbasztottam és a képeket néztem amik a falon lógtak. A legtöbb Aprillel van.-Gyere kicsit!

-Jövök.-pattantam fel és leszaladtam. Leültem mellé ő pedig felhangosította a Tv-t.

-"Liam Payne és Stella MsCartney, a One Direction tehetségkutatójának győztese ma autóbalesetet szenvedett Londonban."-olvastam el a főcímet.-Ugye nem?

Azonnal tárcsáztam Aprilt de nem ő  szólt bele hanem egy női hang.
-April telefonja, Amanda vagyok.
-Szia, Niall vagyok. Mond,  hogy nem esett komolyabb baja.-csuklott el a hangom.
-Sajnálom, Niall. Egyenlőre nem biztos, hogy teljesen fel fog épülni. Egyenlőre mesterséges kómában tartják, komoly fejsérülései vannak és a keze is el tört.-mondta én pedig sírni kezdtem.
-Nem hiszem el. Most kaptam vissza és már el fogom veszíteni.
-Nem fogod, hallod? Erős lány, mi mindenen túl tette már magát. Figyelj, pihend ki magad és majd ide jössz. Addig vigyázok rá, és asszem Harry, a göndörke is itt van.
-Igen ő Harry.-mosolyodtam, el.-Holnap mindenképp oda meyek. Liammel mi van?
-Ő jobban van. Ébren van de pihennie kell. Nem engednek be hozzá senkit. Majd csak holnap. Viszont mennem kell, jön az orvos.-köszönt el.
-Rendben, szia.