Sziasztok!:) El sem hiszem, hogy végre pontosan hoztam a részt. Nem gondoltam, hogy tényleg meg tudom ma írni, de mégis csak. Nem tudom, mit szóltok az előző részhez, de remélem nem utáljátok nagyon.:) jó olvasást és írjátok le a véleményeteket.:) <3 cuppanóspuszi
~April~
~April~
A koncert eszméletlen jó volt. Niall sokszor nézett rám és vagy vigyorgott vagy kacsintott. Olyan édes volt. Tudom, hogy azt ígértem az öltözőbe maradok de nem akartam. Végre látni akartam őket normális körülmények között koncertezni. De nagyon ügyesek voltak. Amanda is velünk volt és végig tomboltuk természetesen, amiért egyszer Andy meg is jutalmazott néhány szúrós pillantással. Harry nagyon boldog volt, hogy újra találkozhatott Ams-vel és a koncert után együtt léptek le. Remélem össze jönnek. Olyan aranyosan mutatnak.
Épp hazafelé tartunk, a fiúk nem jöttek velünk. Liam es Lou bulizni mentek, Zayn pedig elment Perrie-hez pár napra.
Niall hazafelé végig diadalmas mosollyal az arcán figyelte az utat. Majd mikor leparkoltunk és becsukódott a kapu is én kiszálltam ő pedig beállt a garázsba.
Bementem a házba, fel a szobába. Levettem a magassarkúm és leültem az ágyra mert szédültem. Nagyon kimerültem, még nem szabadott volna ennyit állnom.
-April.-jött be Niall.-Jól vagy?
-Persze.-erőltettem mosolyt az arcomra. Szerelmem megcsókol és ledöntött az ágyra. Levette a felsőjét és tovább csókolóztunk.
-Niall.-toltam el magamtól, ő pedig ijedten nézett rám.-Tudod, hogy szeretlek de nem lehetne, hogy elhalasszuk?
-Nem vagy jól..-rázta a fejét és én is így tettem.
-Ne haragudj rám.-suttogtam szomorúan.
-Miért haragudnék? Gyere, segíttek átöltözni.-vette elő a pizsim. Kibújtatott a ruhámból majd rám adott egy toppot.-Elmegyek letusolni, mindjárt jövök. Megleszel?
-Igen.-mosolyodtam el.
Tényleg hamar végzett, a haja és teste egyaránt vizes volt még mikor befeküdt mellém. Szorosan magához húzott és simogatta a karom és dudorászott. Hál' istennek engem hamar elnyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy Niall az arcom simogatja és apró puszikkal halmoz el. Mikor elmosolyodtam abba hagyta.
-Ne.-nyüszítettem és még csukott szemmel magamra húztam a fiút. Nem tudtam hol a szája de reménykedtem, hogy majd ő kezdeményezi a csókot és így is történt.
Mikor elváltunk elmosolyodtam és kinyitottam a szemem.
-Minden nap ilyen ébresztést szeretnék.-karoltam át a nyakát.
-Szerintem megoldható.-kacsintott rám.-Hogy vagy?
-Jobban. Csak tegnap nagyon kimerültem.-húztam el a szám.-De most inkább hagyjuk. Jobb ötletem.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba és fölém mászott.
Fáradtan dőlt mellém arcán hatalmas vigyorral. Hozzá bújtam és a hasára rajzolgattam.
-Szeretlek.-puszilta meg a fejem búbját.-Remélem nem kell 3 évet várnom a következőre.
-Én is szeretlek.-nevettem fel.-Te léptél le.
-Te pedig utánam jöttél. Annyira köszönöm, nekem nem volt hozzá bátorságom.
Csak elmosolyodtam és lehunytam a szemem. Az álom hamar elnyomott, reggel sem voltam teljesen jól, most végképp kivagyok de csak pihennem kell.
-Tubicáim!-rontott be üvöltve Lou, mi pedig felriadtunk.-Bocs nem tudtam, hogy aludtatok.
-Hogy nem vagy másnapos?-nyüszített Liam, aki mellette állt fejét fogva.
-Liam? Mennyit ittál?
-Kérdezz könnyebbet tőle. Semmire nem emlékszik. Én voltam a bébicsősze. Minden csajra rá akart mászni. Pedig mindig én szoktam ilyen lenni. Mintha csak kívülről látnám magam.-nézte még egy darabig Li-t mi pedig csak mosolyogtunk rajtuk.
A fiúknak le kellett lépniük, mert Paul hívta őket, így egyedül maradtam, de nem sokáig, mert Ams átjött.
-Szia!-vigyorgott és megölelt.
-Szia! Gyere, mesélj!-húztam a nappaliba.
-Nincs semmi.-pirult el. Felhúztam a szemöldököm és úgy néztem rá.-Oké, oké. Szóval, Harry nagyon édes fiú. Kedves, aranyos, gondoskodó. Nagyon jól éreztem magam vele.
-Csak?
-Csak nem akartam én is egy lenni a listáján de sikerült.-sírta el magát. Szomorúan öleltem magamhoz, hiszen nagyon tetszik neki göndörke.
-Figyelj, ne gondolj most erre. Felejtsd el és kész. Tovább fogsz lépni.
-Nincs min. Neki senki vagyok.-kiabálta és felpattant. Kirohant az ajtón és a kapun. Szaladtam utána és a nevét kiabáltam. Át akart szaladni az úton de nem figyelt. Az autó hiába fékezett, már nem tudott megállni.
-Ne!-sikítottam fel. Oda rohantam a mozdulatlanul fekvő barátnőmhöz. A sofőr gyorsan mentőt hívott és kiszállt.
-Annyira sajnálom.
-Amanda.-suttogtam sírva. Nagyon sok ember állt körül minket és próbáltak nem kiakadni egy haldokló látványán.
A mentő bevitt minket a kórházba ahol Mandy-t rögtön a műtőbe vitték. Leültem elé egy székre és felhívtam Niallt.
-Szia kicsim.-köszönt vidáman.
-Niall.-tört rám megint a zokogás
-Mi a baj?
-Ams..
-April, mi történt?-kérdezte aggódva.
-Elgázolták.-hüppögtem. Erőt vettem magamon, hogy el tudjam mondani.-Itt vagyunk a kórházba a harmadik emeleti műtőbe.
-Indulunk.
Ahogy letette rá 10 percre már a folyosón voltak. Oda rohantam és a nyakába borultam. Zokogva öleltem teljes erőmből.
-Annyira sajnálom!-simogatta a hátam. Nem akartam elengedni, ezért kénytelen volt felemelni és a székekhez vinni. Mellette ültem és a felsőjét markolásztam, gyűrögettem.
-April.-hallottam meg egy szomorú férfi hangot. Felnéztem Ams apukájára akinek könnyes volt a szeme. Felálltam és megöleltem.
-Mégis mi történt?
-Majd elmondom. Srácok, ő Amanda apukája.
-Sziasztok! Enrique vagyok.-mutatkozott be.
-Úr Isten.-suttogta Harry. Bemutatkoztak neki mind a négyen majd leült ő is közénk.
-Szóval?-lökött meg.
-Amanda délután átjött és beszélgettünk. Szokásos lányos csevejnek indult aztán elmesélt valamit és sírni kezdett. Kirohant a házból és az utcán mikor át akart szaladni elütötték.-motyogtam.-Nem a sofőr hibája volt, próbált megállni.
-Akkor kié ha nem a sofőré?-morogta Harry.
-A tiéd! Minden a te hibád!-kiabáltam rá sírva.
-Mi?
-Te tehetsz az egészről.-ütöttem meg. Niall felpattant és lefogott.
-Gyere, haza megyünk.-húzott a lift felé. Zokogva kuporodtam a karjai közé.
-Mit tettem?! Nem akartam megütni.-hüppögtem remegve.
-Nyugodj meg, April. Harry nem haragszik rád, nincs semmi baj.-simogatta a hátam.
Hamar haza értünk, beszaladtam a házba és felrohantam a szobájába. Az ágyra vetettem magam és magamra húztam a takarót.
-Kicsim.-jött be Niall.-Minden rendben lesz. Ne aggódj.
-Niall, annyira félek.-néztem fel rá.
-Tudom, de nem kell.
-Haza viszel?
-Igen, bár nem vagyok oda az ötletér.
Örültem, hogy haza mehetek, már hiányzott.
Fél órányira lakok a fiúktól egy hatalmas lakásban. 6 emelet van az épületben, fölöttem már csak egy srác lakik. Nem ismerem, a liftben szoktam látni. A lakásom nagyon tágas. Sok ablaka van és tele van növényekkel. Két szoba és 1 vendégszoba van benne, valamint két fürdő, egy hatalmas konyha és egy nagy nappali.
-Ne maradjak veled?-kérdezte Niall már az ajtóban.
-Nem kell. Jól vagyok.
-Rendben. Ha baj van, hívj. Szeretlek.-csókolt meg.
-Úgy lesz és én is szeretlek.
Mikor egyedül maradtam elmentem lezuhanyozni és átöltözni. A turnés bőröndjeim kipakoltam, nagyon sok cuccom volt. Pont a gardróbba tettem be a cipőket mikor rezgett a telefonom. SMS-t kaptam.
"Szia! Beszélnünk kell. Otthon vagy? H.xx"
-Styles.-suttogtam.-Hogy üthettem meg?!
Gyorsan vissza írtam neki és folytattam a pakolást. Minden magassarkút színek és magasságok szerint rendeztem, majd elindítottam egy adag mosni való ruhát.
A kanapén gépeztem, mikor a portás felcsengetett.
-Szia Jake!-szóltam bele.
-April egy csávó akar felmenni. Valami Harry.
-Engedd csak.-nevettem fel.-Szép napot, Jake.
-Jó legyél!-tette le.
Kinyitottam az ajtót és a lifthez mentem. Vártam a drága jó Haroldot.
-Szia.-lépett ki. Azonnal megöleltem és vagy 100x bocsánatot kértem.
-Nem haragszom, nyugi. De mi volt az én hibán?-kérdezte, mikor leültünk a kanapéra.
-Amanda beléd zúgott és úgy gondolja te semmit nem érzel iránta csak lefeküdtél vele. Azt mondta felkerült a listádra.
-De hiszen nem is tudja mit érzek íránta. És mégis miféle listámra?! April én nagyon kedvelem őt. Csodálatos, gyönyörű, kedves, aranyos, okos. Olyan tökéletes!-suttogta. Elmosolyodtam és a vállára tettem a fejem.
-Mit mondott az orvos?
-Azt, hogy rendbe fog jönni. Eltört a keze és agyrázkódása van, de magánál volt mikor eljöttem. Amúgy mi az, hogy ő Enrique Iglesias lánya?!-tátotta el a száját.
-Szerinted én nem lepődtem meg mikor mondta? De nagyon jó fej amúgy. Kihozott minket a sittröl.-nevettem.
-Honnan? -Nem érdekes. -Oké.Figyelj, nekem mennem kell, de hívd fel Niallt. Valamiről beszélnetek kell. -Miről beszélsz?-kérdeztem ijedten. -A megbeszélésről kérdezd.-ölelt meg.-Szia April. -Öm... Szia! Miután elment kicsit aggódtam, hogy miről lehet szó. Dobtam egy SMS-t Niallnak, hogy 20 perc múlva a London-Eye-nál találkozzunk és gyorsan átöltöztem. Van kocsim, de csak 10 percre van tőlem a kerék ezért gyalog indultam el. Még gyorsan váltottam pár szót Jake-vel és már mentem is. Az idő hűvös volt, de kellemes. Vagyon szeretem sötétedéskor Londont. Olyan szép és bár cseppet sem mondható csendesnek mégis van egy sajátos varázsa a városnak. Leültem egy padra és vártam Niallra. Hamar befutott, szó szerint. -Mi a baj?-ölelt meg -Sétáljunk. -Rendben.-fújta ki a levegőt. Egy darabig csendben mentünk egymás mellett majd ő szólalt meg először. -Szakítani akarsz?-hangja remegett. -Tessék?-kaptam fel a fejem.-Nem. Ilyen eszembe sem jutott. Csak kíváncsi vagyok mi volt ma a megbeszélésen. -Megnyugodtam. Paul úgy gondolja, hogy be kéne fejeznünk a turné Ausztrál részét. Egy hónap, 18 koncert. -Értem. -Viszont, azt szeretné, hogy Stella ne legyen többé képbe, mert ha mi együtt vagyunk és véletlen megcsókollak parókában akkor azt fogják hinni, hogy megcsallak. Tehát azt kéri ne tedd fel többet a parókát, és hogy jelentsük be a kapcsolatunkat. -Mi?-ijedtem meg.-Niall én nem tudom. Kérlek ne ilyen gyorsan. Szeretlek, mindig is szerettelek, de a rajongók. Kérlek csak fokozatosan. Nem szeretném a sok gyűlölködő levelet olvasni. -Igen, tudom. Ezért is mondtam Paulnak, hogy majd ha te készen állsz rá.-húzott magához. -Köszönöm.-csókoltam meg.-Amúgy, ha Ausztráliában leszünk a 5SOS lesz az előzenekar, nem? -De igen, veled együtt. Te és a fiúk együtt fogtok énekelni, ezért kell a héten elutaznunk, hogy tudjatok próbálni és összebarátkozzatok. -Hurrá.-morogtam majd felnevettem.-Amúgy örülök neki. -Akkor jó. Bele karoltam és úgy sétáltunk tovább a folyó partján.
Épp hazafelé tartunk, a fiúk nem jöttek velünk. Liam es Lou bulizni mentek, Zayn pedig elment Perrie-hez pár napra.
Niall hazafelé végig diadalmas mosollyal az arcán figyelte az utat. Majd mikor leparkoltunk és becsukódott a kapu is én kiszálltam ő pedig beállt a garázsba.
Bementem a házba, fel a szobába. Levettem a magassarkúm és leültem az ágyra mert szédültem. Nagyon kimerültem, még nem szabadott volna ennyit állnom.
-April.-jött be Niall.-Jól vagy?
-Persze.-erőltettem mosolyt az arcomra. Szerelmem megcsókol és ledöntött az ágyra. Levette a felsőjét és tovább csókolóztunk.
-Niall.-toltam el magamtól, ő pedig ijedten nézett rám.-Tudod, hogy szeretlek de nem lehetne, hogy elhalasszuk?
-Nem vagy jól..-rázta a fejét és én is így tettem.
-Ne haragudj rám.-suttogtam szomorúan.
-Miért haragudnék? Gyere, segíttek átöltözni.-vette elő a pizsim. Kibújtatott a ruhámból majd rám adott egy toppot.-Elmegyek letusolni, mindjárt jövök. Megleszel?
-Igen.-mosolyodtam el.
Tényleg hamar végzett, a haja és teste egyaránt vizes volt még mikor befeküdt mellém. Szorosan magához húzott és simogatta a karom és dudorászott. Hál' istennek engem hamar elnyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy Niall az arcom simogatja és apró puszikkal halmoz el. Mikor elmosolyodtam abba hagyta.
-Ne.-nyüszítettem és még csukott szemmel magamra húztam a fiút. Nem tudtam hol a szája de reménykedtem, hogy majd ő kezdeményezi a csókot és így is történt.
Mikor elváltunk elmosolyodtam és kinyitottam a szemem.
-Minden nap ilyen ébresztést szeretnék.-karoltam át a nyakát.
-Szerintem megoldható.-kacsintott rám.-Hogy vagy?
-Jobban. Csak tegnap nagyon kimerültem.-húztam el a szám.-De most inkább hagyjuk. Jobb ötletem.-mosolyogtam rá és megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba és fölém mászott.
Fáradtan dőlt mellém arcán hatalmas vigyorral. Hozzá bújtam és a hasára rajzolgattam.
-Szeretlek.-puszilta meg a fejem búbját.-Remélem nem kell 3 évet várnom a következőre.
-Én is szeretlek.-nevettem fel.-Te léptél le.
-Te pedig utánam jöttél. Annyira köszönöm, nekem nem volt hozzá bátorságom.
Csak elmosolyodtam és lehunytam a szemem. Az álom hamar elnyomott, reggel sem voltam teljesen jól, most végképp kivagyok de csak pihennem kell.
-Tubicáim!-rontott be üvöltve Lou, mi pedig felriadtunk.-Bocs nem tudtam, hogy aludtatok.
-Hogy nem vagy másnapos?-nyüszített Liam, aki mellette állt fejét fogva.
-Liam? Mennyit ittál?
-Kérdezz könnyebbet tőle. Semmire nem emlékszik. Én voltam a bébicsősze. Minden csajra rá akart mászni. Pedig mindig én szoktam ilyen lenni. Mintha csak kívülről látnám magam.-nézte még egy darabig Li-t mi pedig csak mosolyogtunk rajtuk.
A fiúknak le kellett lépniük, mert Paul hívta őket, így egyedül maradtam, de nem sokáig, mert Ams átjött.
-Szia!-vigyorgott és megölelt.
-Szia! Gyere, mesélj!-húztam a nappaliba.
-Nincs semmi.-pirult el. Felhúztam a szemöldököm és úgy néztem rá.-Oké, oké. Szóval, Harry nagyon édes fiú. Kedves, aranyos, gondoskodó. Nagyon jól éreztem magam vele.
-Csak?
-Csak nem akartam én is egy lenni a listáján de sikerült.-sírta el magát. Szomorúan öleltem magamhoz, hiszen nagyon tetszik neki göndörke.
-Figyelj, ne gondolj most erre. Felejtsd el és kész. Tovább fogsz lépni.
-Nincs min. Neki senki vagyok.-kiabálta és felpattant. Kirohant az ajtón és a kapun. Szaladtam utána és a nevét kiabáltam. Át akart szaladni az úton de nem figyelt. Az autó hiába fékezett, már nem tudott megállni.
-Ne!-sikítottam fel. Oda rohantam a mozdulatlanul fekvő barátnőmhöz. A sofőr gyorsan mentőt hívott és kiszállt.
-Annyira sajnálom.
-Amanda.-suttogtam sírva. Nagyon sok ember állt körül minket és próbáltak nem kiakadni egy haldokló látványán.
A mentő bevitt minket a kórházba ahol Mandy-t rögtön a műtőbe vitték. Leültem elé egy székre és felhívtam Niallt.
-Szia kicsim.-köszönt vidáman.
-Niall.-tört rám megint a zokogás
-Mi a baj?
-Ams..
-April, mi történt?-kérdezte aggódva.
-Elgázolták.-hüppögtem. Erőt vettem magamon, hogy el tudjam mondani.-Itt vagyunk a kórházba a harmadik emeleti műtőbe.
-Indulunk.
Ahogy letette rá 10 percre már a folyosón voltak. Oda rohantam és a nyakába borultam. Zokogva öleltem teljes erőmből.
-Annyira sajnálom!-simogatta a hátam. Nem akartam elengedni, ezért kénytelen volt felemelni és a székekhez vinni. Mellette ültem és a felsőjét markolásztam, gyűrögettem.
-April.-hallottam meg egy szomorú férfi hangot. Felnéztem Ams apukájára akinek könnyes volt a szeme. Felálltam és megöleltem.
-Mégis mi történt?
-Majd elmondom. Srácok, ő Amanda apukája.
-Sziasztok! Enrique vagyok.-mutatkozott be.
-Úr Isten.-suttogta Harry. Bemutatkoztak neki mind a négyen majd leült ő is közénk.
-Szóval?-lökött meg.
-Amanda délután átjött és beszélgettünk. Szokásos lányos csevejnek indult aztán elmesélt valamit és sírni kezdett. Kirohant a házból és az utcán mikor át akart szaladni elütötték.-motyogtam.-Nem a sofőr hibája volt, próbált megállni.
-Akkor kié ha nem a sofőré?-morogta Harry.
-A tiéd! Minden a te hibád!-kiabáltam rá sírva.
-Mi?
-Te tehetsz az egészről.-ütöttem meg. Niall felpattant és lefogott.
-Gyere, haza megyünk.-húzott a lift felé. Zokogva kuporodtam a karjai közé.
-Mit tettem?! Nem akartam megütni.-hüppögtem remegve.
-Nyugodj meg, April. Harry nem haragszik rád, nincs semmi baj.-simogatta a hátam.
Hamar haza értünk, beszaladtam a házba és felrohantam a szobájába. Az ágyra vetettem magam és magamra húztam a takarót.
-Kicsim.-jött be Niall.-Minden rendben lesz. Ne aggódj.
-Niall, annyira félek.-néztem fel rá.
-Tudom, de nem kell.
-Haza viszel?
-Igen, bár nem vagyok oda az ötletér.
Örültem, hogy haza mehetek, már hiányzott.
Fél órányira lakok a fiúktól egy hatalmas lakásban. 6 emelet van az épületben, fölöttem már csak egy srác lakik. Nem ismerem, a liftben szoktam látni. A lakásom nagyon tágas. Sok ablaka van és tele van növényekkel. Két szoba és 1 vendégszoba van benne, valamint két fürdő, egy hatalmas konyha és egy nagy nappali.
-Ne maradjak veled?-kérdezte Niall már az ajtóban.
-Nem kell. Jól vagyok.
-Rendben. Ha baj van, hívj. Szeretlek.-csókolt meg.
-Úgy lesz és én is szeretlek.
Mikor egyedül maradtam elmentem lezuhanyozni és átöltözni. A turnés bőröndjeim kipakoltam, nagyon sok cuccom volt. Pont a gardróbba tettem be a cipőket mikor rezgett a telefonom. SMS-t kaptam.
"Szia! Beszélnünk kell. Otthon vagy? H.xx"
-Styles.-suttogtam.-Hogy üthettem meg?!
Gyorsan vissza írtam neki és folytattam a pakolást. Minden magassarkút színek és magasságok szerint rendeztem, majd elindítottam egy adag mosni való ruhát.
A kanapén gépeztem, mikor a portás felcsengetett.
-Szia Jake!-szóltam bele.
-April egy csávó akar felmenni. Valami Harry.
-Engedd csak.-nevettem fel.-Szép napot, Jake.
-Jó legyél!-tette le.
Kinyitottam az ajtót és a lifthez mentem. Vártam a drága jó Haroldot.
-Szia.-lépett ki. Azonnal megöleltem és vagy 100x bocsánatot kértem.
-Nem haragszom, nyugi. De mi volt az én hibán?-kérdezte, mikor leültünk a kanapéra.
-Amanda beléd zúgott és úgy gondolja te semmit nem érzel iránta csak lefeküdtél vele. Azt mondta felkerült a listádra.
-De hiszen nem is tudja mit érzek íránta. És mégis miféle listámra?! April én nagyon kedvelem őt. Csodálatos, gyönyörű, kedves, aranyos, okos. Olyan tökéletes!-suttogta. Elmosolyodtam és a vállára tettem a fejem.
-Mit mondott az orvos?
-Azt, hogy rendbe fog jönni. Eltört a keze és agyrázkódása van, de magánál volt mikor eljöttem. Amúgy mi az, hogy ő Enrique Iglesias lánya?!-tátotta el a száját.
-Szerinted én nem lepődtem meg mikor mondta? De nagyon jó fej amúgy. Kihozott minket a sittröl.-nevettem.
-Honnan? -Nem érdekes. -Oké.Figyelj, nekem mennem kell, de hívd fel Niallt. Valamiről beszélnetek kell. -Miről beszélsz?-kérdeztem ijedten. -A megbeszélésről kérdezd.-ölelt meg.-Szia April. -Öm... Szia! Miután elment kicsit aggódtam, hogy miről lehet szó. Dobtam egy SMS-t Niallnak, hogy 20 perc múlva a London-Eye-nál találkozzunk és gyorsan átöltöztem. Van kocsim, de csak 10 percre van tőlem a kerék ezért gyalog indultam el. Még gyorsan váltottam pár szót Jake-vel és már mentem is. Az idő hűvös volt, de kellemes. Vagyon szeretem sötétedéskor Londont. Olyan szép és bár cseppet sem mondható csendesnek mégis van egy sajátos varázsa a városnak. Leültem egy padra és vártam Niallra. Hamar befutott, szó szerint. -Mi a baj?-ölelt meg -Sétáljunk. -Rendben.-fújta ki a levegőt. Egy darabig csendben mentünk egymás mellett majd ő szólalt meg először. -Szakítani akarsz?-hangja remegett. -Tessék?-kaptam fel a fejem.-Nem. Ilyen eszembe sem jutott. Csak kíváncsi vagyok mi volt ma a megbeszélésen. -Megnyugodtam. Paul úgy gondolja, hogy be kéne fejeznünk a turné Ausztrál részét. Egy hónap, 18 koncert. -Értem. -Viszont, azt szeretné, hogy Stella ne legyen többé képbe, mert ha mi együtt vagyunk és véletlen megcsókollak parókában akkor azt fogják hinni, hogy megcsallak. Tehát azt kéri ne tedd fel többet a parókát, és hogy jelentsük be a kapcsolatunkat. -Mi?-ijedtem meg.-Niall én nem tudom. Kérlek ne ilyen gyorsan. Szeretlek, mindig is szerettelek, de a rajongók. Kérlek csak fokozatosan. Nem szeretném a sok gyűlölködő levelet olvasni. -Igen, tudom. Ezért is mondtam Paulnak, hogy majd ha te készen állsz rá.-húzott magához. -Köszönöm.-csókoltam meg.-Amúgy, ha Ausztráliában leszünk a 5SOS lesz az előzenekar, nem? -De igen, veled együtt. Te és a fiúk együtt fogtok énekelni, ezért kell a héten elutaznunk, hogy tudjatok próbálni és összebarátkozzatok. -Hurrá.-morogtam majd felnevettem.-Amúgy örülök neki. -Akkor jó. Bele karoltam és úgy sétáltunk tovább a folyó partján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése