11. Rész

Sziasztok!:) NEM HISZEM EL. KÉT FELIRATKOZÓ?!:D<3 köszönöm szépen a bizalmat.:D most egy darabig nem tudok résszel jelentkezni (23-a körül lesz fent). Nem tudom ez mennyire nyerte el a tetszéseteket, de azért próbálkoztam. Mint azt előre sejteni lehet egy darabig Harry-ék lesznek a középpontba, de azért Aprilléket sem fogom elfelejteni. ;) Jó olvasást és komizzatok/iratkozzatok fel. *Cuppanóspuszi*

~Niall~

Nagyon megijedtem, mikor April küldött egy SMS-t hogy találkozzunk. Azt hittem szakítani akar. Mikor pedig olyan furán viselkedett és nem szólalt meg a szavakat keresve biztos voltam benne. Gondoltam jobb ha előbb túlesek rajta, ezért rákérdeztem.
-Szakítani akarsz?
Felkapta a fejét, meglepettség tükröződött az arcán és némi mosoly is bujkált a szája szélén.
Annyira örültem neki, hogy csak az érdekli mi volt a megbeszélésen. Nagyon megkönnyebbültem és kifújtam a bent tartott levegőt.
Válaszoltam neki majd miután minden apróságot megbeszéltünk csendben sétáltunk tovább. Nem kínos csend volt, hanem csak élveztük egymás társaságát. Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat. Egy pillanatra rám nézett és elmosolyodott. Nem beszéltünk semmit de ez így volt tökéletes.
Hirtelen eleredt az eső. Ijedten nézett fel rám én pedig levettem a kabátomat és fölé tartottam. Nevetve bújt hozzám és a fejemre húzta a felsőm kapucniját. Lenéztem rá, a homlokunk pont összeért. A szemem félig már lehunytam, ő pedig megcsókolt. Beleharaptam ajkába ami egy halk sóhajt hallatott.
-Mennyünk haza!-öleltem magamhoz és kicsit gyorsabban indultunk az autóm felé.
Mivel az ő lakása közelebb volt így oda mentünk. Felsiettünk és már ment is a forró zuhany alá. Hallottam ahogy énekelt. Valami elképesztő volt. Bementem a szobájába és nézelődtem. Fényképek, néhány plüssmaci, bögrék különböző városokból, a tornászversenyeken nyert díjai. Minden olyan tökéletesen volt elrendezve. Ahogy a gardróbjához értem kinyitottam. A cipői rendbe rakva, a ruhái szín szerint, külön a téli és a nyári. Körbe sétáltam és végig simítottam a kezem a meleg pulcsijain. Hirtelen valami kiesett az egyik zsebéből én pedig lehajoltam érte.
-Istenem..-suttogtam.

~April~

Mikor kimentem a fürdőből Niall a kanapén ült a fejét kezeibe temetve. Leültem mellé ő pedig elém dobott valamit.
-Megcsalsz engem?-kérdezte remegő hangon.
-Mi? Nem, dehogy.
-Akkor ez miért volt a felsőid között?-ripakodott rám. Nagyon megijedtem tőle de haragudtam rá amiért ilyet feltételez rólam.
-Ez abban a pulóveremben volt ami tegnap rajtam volt. Gondolom azt is kimostam. Ez az amit elfelejtettünk használni reggel.-kiabáltam vele én is és ott hagytam. Bementem a szobámba és bevágtam az ajtót. Nem tudom, hogy feltételezhetett rólam ilyesmit. Mindennél jobban szeretem őt, ő pedig meggyanúsít ilyesmikkel. Nem hiszem el.
Sírva feküdtem az ágyamba betakarózva.
-April.-ült le mellém Niall.
-Hagyj békén.-motyogtam és elhúzódtam.
-Ne haragudj rám.-simogatta meg a karom. Még arrébb csúsztam, hogy ne tudjon elérni és teljesen betakaróztam.
-Menny el.-suttogtam sírva. Egy hangos és szomorú sóhaj hagyta el a száját és kiment a szobámból, majd a bejárati ajtón is. Szomorúan pillantottam arra a helyre ahol az előbb ült.
Hamar álomba sírtam magam, de reggel nagyon nyúzottan ébredtem. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam és a reggeli teendőimet elvégeztem, majd a gardróbomhoz léptem. Hamar megtaláltam a mi naphoz illő ruhám. Fekete cicanaci, fekete ujjatlan egy fekete, szegecses pulcsival és ehhez egy szegecses magassarkú ami szintén fekete. Még a sminkem is fekete, elég ijesztő látványt nyújthatok.
Felkaptam a kocsikulcsom, kinyitottam a garázst a portán lévő gombbal és lementem az autómhoz. Beültem a fehér járműbe, ami nem volt a legnagyobb de kényelmes volt és szerintem nagyon jól nézett ki.
Az utam a kórházba vezetett barátnőmhöz, aki ébren volt mikor beértem hozzá.
-Szia.-erőltettem mosolyt az arcomra.-Hogy vagy?
-Miért sírtál?-kérdezett vissza.-Amúgy jobban.
-Nem érdekes de örülök, hogy jobban vagy.
-April Grayson, azonnal meséld el mert gipszes kézzel fogom kiverni belőled.
-Csak Niall..-motyogtam szomorúan.
-Megverem. Mit csinált?
-Azzal gyanúsított, hogy megcsalom, mert az egyik felsőm zsebébe talált egy kotont.-sóhajtottam fel.
-Idióta. Ne foglalkozz vele. Nagyon szeret téged. De.. miért is volt az a zsebedbe?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Mert tegnap nála aludtam és tudtam, hogy nem fog figyelni ilyen apróságokra, ezért a biztonság kedvéért elraktam.-sóhajtottam fel.
-Oké. Figyelj, ne szomorkodj, ki fogtok békülni. Ez csak amolyan összezörrenés, ne aggódj. Pár óra múlva már el is felejted.
-Nem hinném. Egy újabb veszekedés vár rám. A héten elutazunk Ausztráliába.-nyüszítettem.
-A héten van anyukád születésnapja. És emlékszem, hogy megígérted, hogy haza mész.-gondolkodott.
-Igen. De erről még nem tudnak, a gépem pedig holnap megy Dublinba. Szóval jobb ha szólok nekik, mielőtt teljesen kiakadnának.
-Menny csak. De délután gyere.
-Jövök!-nyomtam puszit az arcára és kifelé indultam.-Szeretlek.
-Én jobban!-kiabált utánam nevetve.
A fiúk palotája előtt leállítottam az autót és bementem. Csöngettem, mire Zayn nyitott ajtót.
-Szia.-ölelt meg.
-Helló! Niall?
-Szerintem a szobájába. Baj van?
-Nem. Vagyis igen..-vettem fel a kabátom és a magassarkúm.
-Elég lehangoló színekben vagy. Ennyire komoly?
-Nem, csak a fekete a kedvenc színem.-mosolyogtam rá és felszaladtam a pasimhoz. Óvatosan bekopogtam, de csak egy halk "mi van?" volt a válasz, ezért benyitottam.
-Szia.-túrtam bele a hajamba zavartam.
-April.-kapta fel a fejét és elmosolyodott. Leültem mellé az ágyra ő pedig magához húzva megcsókolt volna, ha nem fordítom el a fejem.
-Niall, beszélnünk kell. Még mindig nem tudom elhinni, hogy meggyanúsítottál de ennyi erővel ugyanezt megtehettem volna én is. Viszont, tudod teljesen elfelejtettem, hogy a héten haza kell mennem. Bocs.-álltam fel.
-Te teljesem meghibbantál?-jött utánam.-Vannak kötelességeid.
-Én van családom, akiket szeretek. Magasról teszek a kötelességeimre. Anyumnak van születésnapja, minden évben együtt megünnepeljük, és tudod, hogy szombaton lenne a tesóm szülinapja is, ezért együtt kimegyünk a sírhoz. Ennyire nehéz ezt megérteni?-kiabáltam vele.
-Én megértem, mindenkinél jobban át tudom érezni a helyzeted, hiszem ismertem őt. De attól még nincs ilyen, hogy nem jössz ki. Benne van a szerződésbe, és az egyik dolog amit megtanultam, hogy sajnos az első a sztárság és csak utána jön a család.-fogta meg a karom.
-Hétfőn hajnalban utánatok megyek. Szia.-fordítottam neki hátat és lementem a lépcsőn. Felvettem a magassarkúm és a kabátom, de a kocsikulcsom nem volt a zsebébe.
-Zayn Malik, azonnal add vissza!-kiáltottam el magam és elindultam megkeresni azt az idiótát. Mivel lent nem volt ezért felmentem a szobájába.
-Ha már itt ragadtál meghallgatnál?-jött utánam Niall.
-Nem.-morogtam.
-Oké. Szóval ezért gyanúsítottalak meg mert szeretlek és elborult az agyam és féltem, hogy elveszítelek. Ne haragudj rám, kérlek.
-Niall-fordultam felé.-Elegem van abból, hogy nem bízol bennem. Legalább 6 éve szerelmes vagyok beléd és soha nem csalnálak meg. Tudod milyen rosszul esett?-ültem le az ágyra ő pedig mellettem foglalt helyet.
-Nagyon sajnálom.-suttogta.-Kérlek, bocsáss meg nekem. Mindennél jobban szeretlek, és felőlem haza mehetsz de akkor megyek veled én is, nehogy megint bajod essen.
-Szeretlek.-fogtam meg a kezét
-Én is szeretlek.-csókolt meg. Belemosolyogtam a csókunkba, ő pedig eldöntött az ágyon. Keze a pollóm alá vándorolt, én pedig felsőjének alját gyűrögettem.
-Khmm. Ez az én ágyam.-nevetett Zayn.
-Bocs.-pattant le rólam Niall.
-Itt a kulcsod, April.-dobta oda.-Tudtam, hogy kibékültök. Olyan édesek vagytok együtt. Főleg mikor nem az én ágyamban hancúroztok.
-Idióta vagy.-nevettem és gyorsan megöleltem.-Köszönöm.
-Ugyan. Na tűnés!-mutatott az ajtóra. Niall kiment és pedig utána.
-Tényleg velem jönnél?-kérdeztem a lépcsőn állva.
-Tényleg.-fogta meg a kezem.-Mikor indulunk?
-Még össze sem pakoltunk.-nevettem.-Vissza kell mennem a kórházba Ams-hez. De hallod, nem lehetne, hogy velünk jöjjön befejezni a turnét? Harry totálisan bele van zúgva és ő a legjobb barátnőm, nem mellesleg nagyon jól táncol. Úgyis azt mondtátok koreográfust kerestek.
-Oké, meg látom mit tehetek.-hajolt hozzám közelebb, hogy meg tudjon csókolni, de megszólalt a telefonom. Előhalásztam a zsebemből és felvettem.
-Szia Mandy, épp rólad beszéltünk.-nevettem bele ám a vonal végéről egy zokogó hang köszönt vissza.-Mi a baj?
-April..-hüppögött. Gyorsan félre toltam Niallt és lerohantam a lépcsőn. Ő szaladt utánam, felkapta a tárcáját és kivette a kezemből a kocsikulcsot.
-Figyelj, mindjárt ott vagyok, tarts ki!-tettem le. Beültem az anyós ülésre, Niall pedig a kormányhoz. Őrült gyorsasággal vezetett, öt perc alatt értünk a kórházhoz. Berohantam és felmentem Amandához. Sírva nézett egy papírt majd mikor meglátott felém nyújtotta. Elolvastam mi van rajta és tiszta ideg lettem.
-Mi van?
-Tudom.-zokogott.-Most mi lesz velem?
-Ne sírj, minden rendben lesz.-simogattam a hátát.-Harry az..?
-Ki ne mond.-hüppögte.
-Velünk jössz, nincs vita. De ez hogy lehetséges? Hiszen elütött az autó.
-Nem tudom.
-Mindjárt jövök.-mentem ki Niallhoz a folyosóra. Kicsit arrébb mentem és azonnal dühöngeni kezdtem.
-Mi történt?
-Az idióta haverod felcsinálta a legjobb barátnőmet!-morogtam.
-Mi?-kerekedtek ki a szemei.-Felhívjam, hogy jöjjön be?
-Nem kell. Vissza kell mennem.-suttogtam.-Szegény Amanda.
-Várj.-fogta meg a karom.-De ugye te nem estél teherbe? Mármint minden vágyam egy kisbaba tőled, csak nem most.
-Nyugi, én szedek tablettát, Amsnek nem szabadott.-csókoltam meg és vissza mentem hozzá.
-Jaj April.-hüppögött.
-De hiszen szereted. Akkor mi a baj?
-Az, hogy ő nem szeret.-törölte le könnyeit.
-De szeret. Nagyon szeret. Nekem mondta mikor balesetet szenvedtél. El fogod neki mondani?
-Nem. Majd csak ha pár hónap múlva minden rendben lesz.
-Oké. Én viszont nem megyek haza. Holnak kiengednek, apud az USA-ban van, a fiúkhoz meg nem költöznél, gondolom.
-El leszek egyedül is. Nem hagyhatod ki ezt a hetet. Ez neked mindennél fontosabb. Most lesz Jer születésnapja.
-Nem tudom. Lehet ideje lenne elengednem végre, és tovább lépni. Hiszen nem hiába halt meg. Neki köszönhetem, hogy kaptam egy második esélyt az élettől.-mondtam szomorúan.
-Nem kell egyik pillanatról a másikra tovább lépned. Nagyon szeret még most is és büszke rád. Minden lépésed figyeli, ő a te személyes őrangyalod.
-Neked is van őrangyalod.
-Az anyukám.-mosolyodott el. Amanda anyukája nagyon régen halt meg, olyan hat éves forma volt. Nagyon szerette de beteg volt, és nem tudták meggyógyítani.
-Bizony.-mosolyodtam el.-Mindjárt jövök, beszélek az orvossal. Kérsz valamit?
-Valami csoki jól esne.-mosolyodott el.
-Oké. Niall nemsokára hozza.-mentem ki.
-Niall, nem megyünk haza. Itt kell maradnom Ams-vel. Vennél neki egy Kinden Buenot? Én megkeresem az orvost.
-Persze.-puszilt homlokon.

-Mindjárt jövök.

Az orvosnál hamar végeztünk, azt mondta, hogy minden rendben de, hogy a baba világra fog e jönni, annak kevés az esélye. Szegény Ams.

*Pár hónappal később*

~Harry~

Most megint pár napos szünetünk van, de nemsokára megyünk Amerikába, már April nélkül. A turné egész jól sikerült, a rajongók aranyosak mi pedig nagyon jó éreztük magunkat.

Épp Tv-t néztem, mikor Amanda felhívott, hogy sürgősen beszélnünk kell. Nem értettem mi van, de biztos nagy baj lehet ha ennyire fontos. Az utóbbi időben nagyon távolságtartó volt és furcsa. Niall és April pedig gyakran ajándékozott meg megvető pillantásokkal.

Mikor a lányok lakásához értem, mert Ams oda költözött hozzá, felmentem a lifttel és bekopogtam. April nyitott ajtót, majd Amanda szobája felé invitált. Ott is kopogtam, majd benyitottam.

-Szia.-köszöntem neki halkan.

-Szia.-mondta szomorúan. Mégis mi a fene lehet?-Tudom, hogy az elmúlt 3 hónapban kerültelek, de nyomós okom van rá. Harry amit most mondok az nagy hatással lesz az életedre és az enyémre is ezért megkérdezem, hogy biztos tudni szeretnéd e.

-Biztos, de mi a baj?

-Terhes vagyok.-mondta ki halkan. Én még levegőt is elfelejtettem venni.

-Tessék? Ugye ez valami vicc?

-Figyelj, én megértem, ha nem akarod a babát és tudom, hogy kiakadtál, elhiszem. Nem kell felőlem segítened, szeretned se. De jogod van tudni.

-Nézd, én jelen helyzetben nem tudom mit érzek, de mindenképp segíteni fogok mindenben. Ott leszek melletted és természetesen nem hagylak magadra a gyereknevelésben sem. Nem szeretném, ha apa nélkül nőne fel a csöppség.

-Harry, sajnálom, hogy így történt.

-Ezen nincs mit sajnálnod. Az én hibám is ugyan úgy, de ez a baba nem fog csonka családba felnőni. Egy család leszünk, hiszen ha régen szerettelek, most sem hiszem, hogy nehéz lenne beléd szeretnem. Hiszen csodálatos vagy, kedves, okos, nem túl egoista amit imádok benned és.. Na látod, már most is kezdem. Szóval ne aggódj emiatt. Mindent rendbe fogok hozni, te csak vigyázz magadra, rendben?-ő csak bólintott én pedig elmentem haza.