7. rész

Sziasztok.:) Tudom, rövid lett, szar lett és még sorolhatnám. Nagyon nem tudok most írni, egyszerűen nincs rá energiám. Sajnálom, hogy késtem de legközelebb igyekszem..:) Most még nekünk kell az elsős avatót is megcsinálni, szóval végképp nem lesz időm írni, de én tényleg próbálok időben jönni.:( Ne haragudjatok rám. Puszi: Dorcikaa

~Niall~

Mikor Stella elmondta, hogy ő April meglepődtem de borzasztóan örültem neki. Nagyon rég láttam és rettenetesen hiányzott. Tudtam, hogy régen szerelmes volt belém, egyik barátnője mondta el, és én is szerettem őt, de nem mondhattam el neki, mert el kellett költöznöm.
Mikor magamhoz öleltem azt hittem csak álmodom. Soha nem voltam még olyan boldog mint azokban a percekben. Szívesen ugráltam volna és visítottam volna örömömbe e az nem túl férfias így vissza fogtam magam.
-Srácok, mi folyik itt?-kérdezte Li én pedig elmagyaráztam neki mindent. Mosolyogva hallgatták végig én pedig szorosan öleltem közbe magamhoz Aprilt.
Felkaptam és szorosan öleltem magamhoz és megpörgettem a levegőbe.
-Niall-szisszent fel mire azonnal letettem. A tudat, hogy őt bántotta az a szemét láda borzasztóan felidegesített. Ha meg mondta volna, hogy ki tette ezt vele szerintem minimum kórházba jutott volna a srác.
-Ne haragudj.-hallottam meg Liam hangját. Itt valami bűzlik, Li honnan tudott erről?-Én csak ideges lettem és nem tudtam vissza fogni magam.
"Várjunk csak? Liam miatt bántotta asrác, vagy mi van? Nem a srác bántotta Aprilt, és Liam ezt megtudta és megverte a csávót aki megint neki esett szerelmemnek."-futtattam le gyorsan a sztorit az agyamba.
-..Túlságosan is megszerettelek benneteket.-eszméltem fel April hangjára.
-És akkor ti most hogy vagytok Niallal?-kacsintott Harold szerelmemre. Na nekem sem kellett több, mikor mondta, hogy kérdezzen engem én magam felé fordítottam és megcsókoltam. A fellegekben jártam, tényleg hihetetlen volt, hogy a karomba tarthatom és ölelhetem. Nagy szeretem őt, és tényleg nehéz volt. Az egészben csupán az fáj, hogy nem ismertem fel, pedig ha rá jöttem volna akkor már hónapok óta a barátnőm lenne.
-Gyere velem.-suttogtam a fülébe. Megfogtam a kezét és átmentünk a másik lakosztályba. Szerettem volna vele egy kicsit beszélgetni, meg csak úgy lenni. Bementünk az egyik szobába és leültem az ágra. Az ölembe húztam és átöleltem.
-Sohasem mondtad, hogy többet érzel mint barátság.-Nézett rám értetlenül.
-Mert féltem..-mosolyodtam el szomorúan. Elkezdtünk beszélgetni AZ éjszakáról, mikor bulizni voltunk és "részegen" lefeküdtünk egymással. Tudta, hogy nem voltam részeg én pedig végig attól féltem, hogy nem is emlékszik rá. Ezen a ponton kezdtem el gondolkodni.
-Niall..húzódott el egy kicsit.-Emlékszel, mikor 14 éves korunkba barátnőd volt?
-Igen, emlékszem. Sose szerettem a csajt.-mosolyodtam el ahogy vissza gondoltam arra a szőke szörnyűségre. Csak azért jöttem össze vele, hogy féltékennyé tettem Aprilt.
-Hogy mi? Tudod mennyit sírtam miattatok? Hogy hány álmatlan éjszakam volt?-akadt ki.
-Tudom. Nagyon aggódtam miattad. Sosem mondtad el mi a baj.
-Persze hogy nem.-rázta a fejét szomorúan és értetlenül.
-Annyira hiányoztál! Nagyon nagyon szeretlek kicsim!-motyogtam nyakába és szorosan magamhoz öleltem.
-Én is szeretlek. Borzasztó volt ez a pár év nélküled.-mondta.-Kivéve mikor épp nem.
-Kösz.-nevetettem fel kelletlenül-Este koncert lesz, addig aludj egy kicsit. Pihend ki magad.
-De csak ha itt maradsz velem. Nem akarok egyedül lenni.-suttogtam. Bólintott és bebújtatott a takaró alá, majd mellém feküdt.
-Szóval, van egy kisöcsid?-szólaltam meg pár perc csend után.
-Igen. A szüleim próbáltak tovább lépni a tesóm halálán és össze hoztak még egy gyereket.
-Értem. Volt barátod miután eljöttem?
-Volt, nem is egy. Pedig aztán egyiket sem kedveltem. És neked barátnőd?
-Semmi komoly. Tudod sztárnak lenni nem könnyű.-csavargattam gyönyörű haját -El sem hiszem hogy itt vagy. Hogy már hónapok óta velem vagy. Annyira hiányoztál. Tudod kezdtem megkedvelni Stellát. Attól féltem talán beleszeretek.
-Nem lett volna ellene kifogása ha így történt volna. Na aludjunk, tegnap így is a szívbajt hoztam mindenkire.
-Gyere ide.-húztam a mellkasomra. A hátát simogattam ő pedig hamar el aludt. Ahogy néztem az arcát elmosolyodtam. Szempillái néha megremegtek de békésen aludt.
Nagyon sokat rágódtam azon, hogy szabadna e ilyen gyorsan haladni vagy hogy jó ötlet e ez egyáltalán. Mind a ketten sokat változtunk, April feladta az álmait miattam, pedig simán olimpiai bajnok lehetett volna akkoriban. Borzasztó ügyes tornász volt én pedig minden edzése alatt szívrohamot kaptam ha úgy tűnt le fog esni. De az, hogy ezt feladta az éneklésért, amit sosem szeretett igazán, azt bizonyítja, hogy tényleg szeret. De abban nem vagyok biztos, hogy én szeretem e. Olyan hirtelen jött ez az egész. Újra meg kell ismernünk egymást, beszélgetni, futni járni és el fogom vinni egy profi világ bajnok tornászhoz, hogy nézze meg mennyire esélyes és fel lehet e készíteni versenyekre. Nagyon szeretném ha a régi álmát nem adná fel. Annyira tehetséges.
A gondolatmenetem April mocorgása szakította félbe. Átfordult a másik oldalára és a kezeinket össze fonva szuszogott tovább. Elmosolyodtam és belepusziltam kócos hajába. Kozelebb húztam magamhoz és óvatosan sikogattam a karját. Teljesen olyan volt mint régen. Hiányzott valami az életemből már egy ideje. Most már tudom, hogy ez a valami Ő volt. Eddig nem tudtam szívből mosolyogni és nevetni, de most már tényleg mindent meg fogok tenni a rajongókért.
-Jó reggelt csipkerózsika!-pusziltam meg az orrát mikor felém fordult.
-Te nem aludtál, ugye?
-Nem. Nem tudtam betellni a látványoddal. Még mindíg alig merem elhinni hogy itt vagy.
-Pedig hidd csak el.-nevetett fel. Óvatosan megcsókoltam és magamhoz húztam.
*Koncert után*
-Jók voltatok!-dícsért meg minket April mikor beértünk az öltözőbe.
-Te sem voltál semmi. Olyan hangulatot teremtettél, még sosem volt ilyen essméletlen jó buli.-nevetett Hazza.
-Tényleg, olyan pörgős volt az egész, és teljesen elkápráztattál minket is. Mintha csak a műsorban lettünk volna mint pár hete. Elképesztő volt.-értett egyet Harryvel Liam is.
-Ugyan, dehogy. Ez csak a rajongóitokon múlt. Na de öltözzetek át, majd reggel találkozunk.-kapta fel a kabátját.
-Hova mész?-kérdeztem döbbenten. Ha randija lesz nem tudom mit csinálok vele.-Nem értelek.
-Találkozom valakivel.-nevetett fel.-Nyugi, csak Ed az és egyben haza jutok ne aggódjatok. Csak beszélgetünk.
-Felőlem. Majd reggel találkozunk.-mosolyodtam el. Puszit nyomott az arcomra és kiment a szobából. Megvártam míg elmegy és én is felkaptam a pulcsim.
-Te meg hová készülsz?
-Hazudott.Tudom, mert úgy ismerem mint a tenyerem. Nem vele találkozik és nem akarom, hogy baja essen.
-Niall várj! Mi van ha valami személyes dolgot kell elintéznie amiről jobb ha nem tudsz?-fogta meg a vállam Li.
-Nem tudom. Féltem őt.-sóhajtottam fel szomorúan. Barátom fél karral átölelt és felajánlotta, hogy majd ő utána megy, amiért borzasztóan hálás vagyok.
Mikor "haza" értünk, én lezuhanyoztam és be dőltem az ágyba. Csak feküdtem és vártam, hogy Liam írjon, hogy mi van.

Az a fránya SMS csak nem akart jönni én pedig egyre jobban aggódtam így felhívtam barátomat.

-Szia Niall.-vette fel.

-Hajnali kettő van! Mégis mi a fene folyik ott?-sipákoltam.

-Ne aggódj, minden rendben. Valami pasival van, nagyon hasonlít rá. Szerintem az apukája.-mondta elgondolkodva.

-Küld róla képet majd én megmondom hogy ő e az.

A kép pillanatokon belül meg is jött. Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy tényleg az apukájával van.

-Köszönöm, Liam. Örök hála amiért tényleg vigyáztál rá de már nincs rá szükség. Gyere haza.-sóhajtottam fel.

-Rendben. Amúgy nincs mit haver, de cserébe holnap e mész a rádiós interjúra nyolcra.-nevetett fel gúnyosan.

-Felőlem.-nevettem fel.

Megnyugodva tettem le a telefont és hajtottam álomra a fejem.
Reggel a telefonom ébresztett hét órakor. Össze kaptam magam és gyorsan megreggeliztem. Még mielőtt indultam volna rádióhoz benéztem Aprilhez. Az ágyán ült és a laptopján nézett valamit.
-Szia.-köszöntem rá mire elmosolyodott. Oda mentem hozzá és lágyan megcsókoltam.
-Jó reggelt. Liam mondta hogy mi volt az este. Észre vettem, hogy utánam jött. Nem vagyok ám hülye. És köszönöm.-ölelt meg.-Cserébe elmegyek veled az interjúra Stellaként ha szeretnéd.-fogta meg a kezem én pedig bólintottam. Gyorsan betette a kontaktlencséjét és feltette a parókát majd már mentünk is le a hotel elé ahol Paul várt minket.