2. Évad 6. Rész

Sziasztok! :)
El sem hiszem, hogy megírtam ma ezt a részt. Sajnálom, hogy késtem, tényleg, és sajnálom, hogy nem tetszett az előző, bár így vissza olvasva nekem sem, de nem voltam jó passzban. Remélem, ez már jobban sikerült. Millió puszi! Xx

~April~

Reggel egy hirtelen rám nehezedő valami keltett, majd el is kezdett ugrálni.
-Esik a hó!- kiabálta Hope boldogan - Anyu, kelj fel! Mennyünk, építsünk hóember! Gyere...- szaladt ki, gondolom a szobájába ment, én pedig elkezdtem feltápászkodni. Gyorsan megmosakodtam, fogat mostam, majd felvettem valami meleg cuccot, és a két jómadár keresésére indultam.
-Jó reggelt! - léptem be a konyhába, ahol Niall szorgoskodott. Beljebb léptem, egészen a pulthoz, ahol Ő is állt. Köszöntés képen adtam egy puszit az arcára, de közben elcsentem egy szelet almát.
-Mehetünk? - szaladt felém már beöltözve kislányom.
-Egy pillanat.-húztam fel a kabátját, majd az ajtó felé irányítottam. - Én is gyorsan felöltözök.
Hamar belebújtam a ruháimba, hogy melegen tartsanak, én miközben a kesztyűmet rángattam fel, még beléptem Niallhoz a közepes helységbe.
-Te nem jössz?
-Nem igazán kéne.-szólalt meg rekedt hangon, majd megköszörülte a torkát - De te siess, még mielőtt valamit alkot, és a balesetin kötünk ki!
Keze a fenekemen csattan, mire én felháborodva pillantottam vissza rá, majd elvigyorodtam.
-Tetszik mi? Jó seggem van ebben a nadrágban, tisztában vagyok vele!- küldtem felé egy cuppanóst majd Hope után szaladtam, hogy elkészítsük a hóemberét. Mire kiértem, már a hóban fetrengett, hóangyalkát gyártott.
-Én is jövök! - dőltem le a friss hóba, ami egész magas volt.
Másfél órán át építettük a hóemberünket, ami a végére elég furcsán nézett ki, de a lényeg, hogy Hope-nak tetszett, és kellő képen elfáradt, így bementünk a jó meleg házba. Niall végig az ablakból figyelt, néha készített képet, de csak mosolygott, igazán boldognak látszott még így is, hogy nem jött ki velünk.
A vizes ruháktól megszabadítottuk kislányunkat, majd az apukája elvitte, hogy meleg fürdőt vegyen, nem kéne megbetegednie, olyankor nagyon nyűgös, és hihetetlenül sokat sír. Én is átöltöztem kényelmesebbe, ami egy ujjatlant és egy norvég mintás cicanadrágot jelent, nedves hajamat pedig felkötöttem fejem tetejére egy kontyba, ezzel semmi esélyt nem adva neki, hogy megszáradjon, de legalább nem zavart. A fürdőből hangos nevetés hallatszott, így kíváncsian léptem az ajtajához, majd nyitottam ki azt. A látvány engem is megmosolyogtatott, Niall a fürdőkád mellett guggolt, és habból szakállat csinált magának, és Hope-nak is, majd a következő pillanatban Hope belecsapott a vízbe, ezzel teljesen eláztatva a fürdőt és az apukáját is.
-Szóval így állunk?-kérdezte Niall nevetve, majd ő is elkezdett fröcskölni. Mosolyogva csuktam be az ajtót, hagytam őket játszani, és egy puha takaró társaságában befeküdtem a hatalmas francia ágyra, és bekapcsoltam a tévét. A kapcsolója egy kicsit furcsa volt, kellett pár perc, mire rájöttem, hogyan is működik, majd sikerült Youtube-ra állítanom, és ott kezdtem zenéket keresgélni, majd megálltam a kedvenc One Direction számomnál, hiszen hiába ismerem őket, és Hope apukája Niall, én is szerethetem a zenéjüket. Nem olyan rosszak, sőt. A szövegeik kifejezetten szívmelengetőek, kifejezetten szeretem a Ready to Run című számuknak a refrén részét, valamint a Spaces-t, de az örök kedvencem a Little Things marad mindig. Most is a legutóbbi számot indítottam el, és figyeltem a klippjét. Emlékszem, mikor először láttam a klippet azt hittem, hogy végre megkomolyodtak. Tévedtem, de még mekkorát. Néha még azon is elgondolkodom, hogy Niall vagy Hope - e az érettebb.
-Ezt szeretem!-rontott be kislányom a szobába, majd bevetődött az ágyba, és vigyorogva szentelte minden figyelmét a képernyőnek, ahol apukája szólója szólt. Niall az ajtóba figyelt minket mosolyogva, majd a szekrényéhez lépett, hogy átvegye a csurom vizes felsőjét, ami tökéletesen tapadt felsőtestére ezzel kiemelve minden kis apró részletét mellkasának és hasának. Nincs túlzottan kigyúrva, de én így imádom.
Felemelve a rám terített takarót szorosan bújt mögém, és lehelt egy csókot a nyakamra.
- Tudom, hogy figyeltél.-suttogta- Én mindent tudok, kis titkos rajongóm.
- Ki mondta, hogy a te rajongód vagyok?- váltottam át a Night Changes-re.
- Nem szeretem magunkat hallgatni. Olyan furcsa érzésem van tőle.
- Nem büszkeség? Büszke vagy magatokra szerintem. Én legalábbis az vagyok.
Hope egy darabig még figyelte velünk a váltakozó klippeket, majd már csak halk, egyenletes szuszogására figyeltem fel, így kinyomtam a készüléket, betakartam a kis angyalkámat, és elhagytuk a helységet.
- Nem vagy éhes? Még csak nem is reggeliztél.-fogta meg a kezemet Niall, és úgy vezetett le a lépcsőn a konyha felé, bár én nem voltam éhes egyáltalán.
- Csak egy kakaót szeretnék. Most az esne jól, de rendelhetnénk valamit, hátha megéhezem, mire ide ér.
- Hidd el, Niall Horannak rekord idő alatt szállítanak mindent. Meglepődnél milyen gyorsan ide érnek a futárok a cím és a név hallatán.
- Akkor próbáljuk ki, hogy meglepődöm-e. Rendelj valamit.- nyomtam a kezébe a pultról a szórólapos köteget, majd előhalásztam a tejet a hűtőből, és a kakaót a polcról.
-Reggel vettem, még mielőtt megkérdeznéd, kis hétalvóm. Nem a karácsony előtti tejet iszod.- mondta fel sem nézve a telefonjából, majd egy pár perces telefonbeszélgetést bonyolított le rajta.
-Na akkor figyeljünk, mennyi az a rekord idő!- kapcsoltam be a mikrót, majd feltelepedtem a pultra törökülésbe. Niall mosolyogva lépdelt elém, majd kezeit a térdeimre helyezte, és úgy figyelt engem tíz centi távolságból.- Na mi van? - mosolyodtam el.
- Na mi van?- ismételt el engem, majd homlokát az enyémnek döntötte, és egyik kezét az arcomra simította, úgy hajolt egyre közelebb.
-Ne csináld...- fordítottam ez az arcom, mire az ajkait, azokat a gyönyörű, duzzadt, rózsaszín ajkait egy halk sóhaj hagyta el, majd miután egy lágy csókot lehelt az arcomra a mikró felé fordult, és befejezte kakaóm elkészítését. Miközben feszült mozdulatait figyeltem, próbáltam lenyelni a gombomban növekvő gombócot. Szó nélkül helyezte mellém a bögrét, majd támasztotta derekával a pultot, így szemben állva velem.
-Ne haragudj.- ejtettem ki ezt a két szót alig hallhatóan, de reméltem hogy ő meghallotta. Szeme sarkában megjelentek a nevetőráncai, majd kivillantotta tökéletes fogsarát.
-Meg kell tanulnunk együtt élni Hope miatt, miattunk, hogy egy rendes család legyünk. Ne aggódj, minden rendben, te ne haragudj rám. Kicsit nem is tudom, nyomulós lettem. Sajnálom.
Nevetve megráztam a fejem majd szorosan magamhoz öleltem a karjaimmal, és a lábaimmal egyaránt, amit ő is viszonzott.
-Idd meg a kakaót, mert hidegen már nem finom.-adott puszit a homlokomra, majd az ajtó felé indult, hogy beengedje a futárt, és kifizesse az ebédünket. Mosolyogva figyeltem minden apró mozdulatát, majd egy gyors fajrázás után belekóstoltam a kakaómba.