Bevallom, kicsit félek, hogy milyen lesz a fiúkkal újra találkozni, de már nagyon várom, hogy láthassam őket, és végre megnézhessem magamnak Perrie pocakját is! Olyan mázlista lány, el sem tudja hinni, mekkora szerencséje van Zaynnel. A világ legjobb lelkű, legkedvesebb emberét fogta ki magának.
Hamar lepakoltunk Niall házába, ami nagyon tetszett. Nem túl nagy, de nem is olyan kicsi. A berendezése nagyon hangulatos, barna, fekete és fehér bútorok vannak szimmetrikusan elhelyezve az egész épületben. Szívesen ellaknék itt, olyan nyugodt az egész. Miután kipakoltunk, a nappali felé vettük az irányt, aminek az egyik sarkában egy nem túl nagy karácsonyfa állt feldíszítve, a tetején egy mikulássapkával.
-Csak nem összetörted a csúcsdíszt?
-Nem az én hibám volt, esküszöm. Csak nem illett a fához, és ezt ő is úgy gondoltam, és a levelei, amint feltettem ledobták, és össze tört.
-Értem én, értem! Amúgy nagyon tetszik ez a megoldás. Olyan...-töprengtem a megfelelő jelzőn egy darabig, de nem igazán találtam a keresett szót-Olyan nem is tudom.,.
-Niall-os?-hallottam meg egy ismerős, mély hangot a hátunk mögül.
-Styles!-tért először magához Niall, majd üdvözölte barátját.
-Harry bácsi!-ugrott a nyakába is kislányunk. Imádja a göndörkét, amit meg tudok érteni, hiszen nagyon profin bánik a gyerekekkel-Hogy vagy?
-Köszönöm Tündérke, remekül! Mit kaptál karácsonyra, mesélj.-tulajdonította ki magának Hope-ot és elvonultak a kislány szobájába, hogy megmutathassa az új játékait. Bizony, Niall kialakított az egyetlen vendégszobájából egy gyerek szobát, amin nagyon meglepődtem, de örültem is neki.
-Valaki segítene?-hallottam meg Ams hangját a bejárati ajtó felől, majd meg is jelent egy kupac doboz, ami mögül nyafogás hallatszott, és persze Harold folytonos szidása.
-Szia!-vettem el egy dobozt, de csak az arca elől, hogy lássunk is belőle valamit, majd Niall segítőkészem lepakolt szegényről.
-Az a majom kint hagyott az összes cuccal.-ölelt magához szorosan-Annyira hiányoztál!
Még mielőtt válaszolhattam volna, már le is cserélt Niall-ra, és őt is megszorongatta. Nem zavart, és nem is lettem féltékeny, csak kicsit furcsa érzés volt, hogy ilyen gyorsan letudott, Harold meg még csak nem is köszönt nekem. Ezek szerint csak ők hiányoztak nekem, én nekik nem is.
A többiék is lassan megérkeztek, a One Direction, és a barátnőik, valamint Josh is befutott, aki egyedül érkezett, mert a barátnője elutazott a családjával. Mindenkinek nagyon örültem, hiszen olyan rég láttam már őket, és jó volt újra beszélgetni egyet. El-el a konyhába elkészítettük a forrócsokit és a teát, majd a nappaliba egyensúlyoztunk a bögrékkel. A kezemben egy bögre gőzölgő teával ültem le az egyik fotelba, és hallgattam, hogy kivel mi történt az elmúlt hónapokban. Harry és Josh szomorkodtak egy sort, miszerint nem tudnak majd mit csinálni a rengetek szabadidejükben, és hiányozni fog nekik a pörgés, amit meg tudok érteni, de szerintem nekik sem árt egy kis nyugalom, Zayn és Perrie a babáról beszéltek, hogy más kész a szobája, és bevásároltak egy csomó gyerekcuccot, de mivel meglepetés lesz nekik a baba neme, így próbáltak uniszex színeket választani. Ezen mindannyian jót nevettünk, én szerencsétlen pedig sikeresen magamra öntöttem az egész bögre teát. Ijedten pattantam fel, a bögre hatalmas csörömpöléssel tört szilánkjaira, én pedig, ezzel mit sem törődve, rohanni kezdtem az emelet felé. A mellkasomat, a hasamat, a karomat és a lábamat is égette a forró ital, ami nem mondható kellemesnek.
Hangosan vágtam be a fürdőszoba ajtaját és kezdtem ledobálni magamról a ruhadarabokat. Mindenhol piros foltjaim voltak, és a mellkasom egy picit fel is hólyagosodott.
-April?!-rontott be az ajtón Niall rémült arccal, és azonnal megnyitotta a zuhanykabinba a fizet, hogy lehűtse égő bőrömet- Jól vagy?-lépett be mellém ruhástul, én pedig válaszul csak egy aprót bólintottam.
-Megijedtem.-motyogtam mellkasába.
-Tudom, én is, mi is. Fáj még?-cirógatta a hátamat.
-Nem vészes. Egy kicsit még ég, de túlélem.
-Biztos? Nem kell orvoshoz vinni, vagy bármi?
-Biztos, ne aggódj.
-Jól van.-zárta el a vizet, majd magunkra terített egy-egy törülközőt, és átmentünk a szobájába, ahol mind a ketten átöltöztünk. Próbáltam minél lengébb felsőt találni, hogy na irritálja a bőröm az anyag, végül Niall egyik pólójánál maradtunk. Mikor elhagyni készültünk a szobát Niall az ajtóból még vissza húzott egy pillanatra.
-Kaphatok még egy karácsonyi ajándékot?-karolta át a derekam, és homlokát az enyémnek döntötte- Megcsókolhatlak?
Kicsit meglepett a kérése, de tudtam, ha nemet mondok biztos, hogy tönkre tenném a mai napját, pedig karácsony van, és a karácsony a szeretet ünnepe.
Nem sokáig haboztam a válaszadással, és egy aprót bólintottam, mire ő nagyon lassan közelebb húzott magához. Az orrunk szinte össze ért, halkan ziháltunk, majd egyre közelebb, és közelebb hajolt hozzám. Forró lehelete égette az arcom, majd egy pillanat múlja forró ajkait az enyémeken. Nem csókolt birtoklóan, csak puhán ízlelgette ajkaimat, és mikor visszacsókoltam, óvatosan elmosolyodott, majd pár pillanat múlva elhúzódott tőlem. Csókja olyan hihetetlen volt, szeretettel és érzelemmel teli, lágy, puha és édes. Édes, mint a méz Kipirult arcomat a padló felé fordítottam, és azt kezdtem el vizsgálni zavaromban. Életem legtökéletesebb csókja!
"Istenem, de szeretem!"-futott át az első gondolat az agyamon.
-Köszönöm!-suttogta mosolyogva, mire én még jobban elvörösödtem, amin csak jót nevetett, majd kézen fogott, és levezetett a többiékhez a nappaliba. Boldog voltam, de tudtam, hogy csak a karácsony hatása, és ha vége az ünnepeknek, minden a régiben fog folytatódni.
új rész: 1 komment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése