2. Évad 4. Rész /1

Sziasztok!:)
Sajnálom a késést, ígérem össze kapom magam.
Nem lett hosszú, de majd hozom a második felét, amint tudom.
Már csak néhány részesre tervezem a történetet, maximum 3-4 részt hozok még.
Kellemes Ünnepeket mindenkinek, és Boldog Karácsonyt!! <3 Xx

~April~

Reggel mosolyogva ébredtem, mikor megéreztem a mellettem szuszogó fiú karjait a derekamon. Lassan kimásztam a meleg paplan alól, és a fürdőbe mentem. Egy gyors zuhany és a reggeli teendőim elvégzése után felöltöztem, és elkezdtem reggelit gyártani a két éhes pocaknak. Mivel Hope az apukája étvágyát örökölte, így mindig sokkal többet evett, mint egy kislány, de így, hogy Niall is itt van, biztos, hogy dupla adag palacsintát kell sütnöm.
A rádió halkan szólt a konyhába, épp az egyik One Direction számot adták. Magamba felnevettem, és halkan dúdolni kezdtem. Hirtelen valaki megragadta a derekam és a kezem, és táncolni kezdett velem. Jóízűen nevettem Ni kajlaságán és hagytam, hogy rángasson ide-oda lassúzás címszó alatt.
-Ez a kedvenc számom az albumotokról.-öleltem át a nyakát.
-Ezt én írtam.-mosolygott rám lágyon, mire egy aprót bólintottam.
-Tudom. És ebben is énekelsz a legtöbbet.-hunytam le a szemem.
-Szereted, ahogy éneklek?
-Ugyan, ebben mi olyan meglepő? Több millióan szeretik a hangod. Olyan megnyugtató. Ha hallom, akár csak pár sor erejéig, mindig feltudja dobni a hangulatom.
-Ilyen szépet még senki nem mondott. Senki olyan, akinek számít a véleménye.
-Hiszen régen is szerettem, mikor énekeltél nekem, te is tudod jól.
-Mindig azt hittem, hogy csak kedvességből mondtad-nevetett fel zavarodottan.
-Mert az önbizalmad a béka popója alatt pihent.
Egy darabig még élveztük egymás társaságát, ám a dal hamar véget ért, így szétrebbentünk, és neki láttam az asztal megterítéséhez, míg ő elment felöltözni.
-Holnap reggel indulunk Londonba!-kiabált vissza, majd becsukta maga után az ajtót, én pedig elmerülhettem végre a gondolataimba, amik az este óta zavarták a nyugalmam. Szeretem Niallt, tényleg. Mindig is szerettem. Néha szerelemből, viszont leginkább csak mint egy barátot, de nem tudom mit gondoljak a mostani kapcsolatunkról. Persze, Hope miatt is fontos lenne, hogy együtt legyünk, vagy legalább együtt éljünk, de én még arra nem állnék készen. Niall-nak fényűző élete van a srácokkal és bármelyik lányt megkaphatná. Nem fogom elvenni tőle az igaz szerelem lehetőségét, csak mert egyszer régen elkövettünk egy hatalmas hibát.
-Min gondolkodsz ennyire?-ivott bele a kávéjába. Mosolyogva megráztam a fejem, majd gyorsan megterítettem, és letelepedtem a kanapéra a teámmal, míg Hope fel nem ébred. Horan is nemsokkal utánam helyet foglalt közvetlenül mellettem, egyik karjával pedig magához húzott. Felvont szemöldökkel pillantottam felé, mire csak egy vállrándítást kaptam válaszul.
-Tudod, hogy hiányoztál?-puszilt bele hajamba.
-És tudok mit tudok még? Hogy kamuzol. Mit is szeretnél?
-Hogy feltételezhetsz rólam ilyen gonoszságot?! Csak említettem, hogy hiányoztál, és hogy mennyire gyönyörű vagy ma. Csak úgy ragyogsz!-nézett rám kisfiús mosolyával.
-Nem költözünk Londonba, Niall. Már megbeszéltük. Te is tudod, hogy nem lenne értelme. Amúgy is, a banda jövőre újabb turnéra megy, nem?! Albumon fogtok dolgozni, és a szokásos.
-Mindig ezekkel az érvekkel jössz, de nem megyünk turnéra. Zayn családja egy kis együttlétre vágyik. Nagyon fáradt szegény, és annyi nyűg lesz a picivel, hogy inkább itthon maradunk. Igen, lesz lemez, de az még messze van. Kérlek! Csak egy kis időre, hogy megnézzük tudnánk-e együtt élni.
-Nem! Miért nem érted meg, hogy nem szeretném?-pattantam fel haragosan-Most ha felmondanék, akkor megint semmi biztos pont nem lenne az életembe, és már nem szórakozhatok ilyenekkel. Nem csak az én életemről van szó. A költözés így is elég drága volt, szükségem van a munkámra!
-Én nem vagyok elég biztos pont neked? Ha velem jönnétek semmi anyagi gondod nem lenne életed hátralevő részében!
-Ugye te most csak szórakozol velem? Nem fogunk rajtad élősködni. El tudom tartani a lányomat! Amúgy is van még tartalékom félre téve, és jól is fizetnek. Nem fogok veled menni.
-Miért nem?-lépett hozzám közelebb szomorú ábrázattal.
-Mert egyszer már elhagytál. Még egyszer nem követem el ugyan azt a hibát. Sajnálom.-simítottam az egyik kezem az arcára, majd Hope szobája felé lépdeltem, hogy megnézzem, fent van e már a kis szerelmem. Bár a kis angyal még aludt, én befeküdtem mellé a paplanra, és magamhoz öleltem, majd angyali arcát kezdtem el bámulni. Olyan kis ártatlan. Ő semmiről nem tehet, én mégsem vagyok képes neki megadni azt, amire vágyik, egy apukát. Nem vagyok képes megbízni Niallba, és nem fogom rábízni az egész életünket. Képes vagyok egyedül is eltartani a lányomat. Nincs szükségem a segítségére.