WOW! Túlléptük a 3000 oldalmegjelenítést.:D Mások a 100.000-től vannak elájulva, de nálam már ez is nagyon sok.:D Köszönöm szépen<3
Sajnálom a késést, de mint mondtam, 11-es vagyok, nem sok idő van írni, de igyekszem.:) Remélem tetszeni fog ez a rész. Jó olvasást!
Csóközön. Xx
~April~
-Anyu, ébresztő! Hallod? Ma van a születésnapom.-ugrált rajtam kislányom már hajnalok hajnalán.
-De hát még nagyon korán van.-húztam be magam mellé a meleg paplan alá, mire hozzám bújt.
-Tudom, de olyan izgatott vagyok. Ma van negyedik születésnapom!
-Az ötödik, kicsim. Már öt éves vagy.-adtam apró puszit a hajába.
-És jön apa is. Azt mondta délelőtt itt lesz. Olyan jó! Majd együtt bontogatjuk ki a karácsonyi ajándékokat?
Az én kislányom nem a fa alatt kezdte a reggelt? Ez nagyon meglepő. Niall már előre elküldte a karácsonyi ajándékot, hogy berakhassam azt is a többi közé, de a szülinapit majd csak ő hozza. Hope-val mindig két ajándékozást tartunk, először kibontja a mikulás által hozottat, majd a szülinapit ebéd után.
-Miért vagy benne biztos, hogy hozott ajándékot a mikulás?
-Mert jó kislány voltam idén is. Alig rosszalkodtam.
-Valóban jó kislány voltál. Na gyere te kis szülinapos. Kijár az ünnepi reggeli!-vettem fel ölembe kislányomat, majd kiszaladtunk a konyhába, ahol a pultra tettem.
-Palacsinta!-tapsolt vigyorogva.
-Igen, palacsinta!-kevertem ki gyorsan a tésztát.
-Imádom a palacsintát. Nutellás?
-Kapsz olyat is, meg lekvárosat is. Rendben?
-Ühüm.-vigyorgott-Dobd fel!
Mire kisütöttem a palacsinta tésztát, már minden olyan volt. Ahogy forgattam a serpenyőbe a fele a földre esett, épp ahova. Volt egy, ami a fejemen kötött ki. Szép látvány lehettem, de Hope-nak mindenesetre tetszett, ugyanis jót nevetett rajta.
-Ilyen viccesnek találod? És mit szólsz ha te is kapsz egy kis tésztát a fejedre?-kezdtem közeledni felé a merőkanállal.
-Az nem tetszene. Ne, anyu!-kacagott hangosan, miközben visítva próbált szabadulni- Szülinapom van, nem kérek trutyit.
-De csak mert szülinapod van!-tettem le az evőeszközt, és levettem a pultról, hogy át tudjon csücsülni az asztalhoz- Mennyit kérsz?
-Egyenlőre egy nutellás és egy lekváros.
-Rendben.
Miután megreggeliztünk, és felöltöztünk a kanapén foglaltunk helyet. A karácsonyfa fényi is világítottak, miközben ez egyik kedvenc barbis meséjét néztük.
A meghitt délelőttöt kopogás szakította félbe, de mire én feltápászkodtam a kanapéról, Hope már Niall nyakában csüngött.
-Ezt még mindig nem szoktam meg.-nevetett, miközben szorosan tartotta kislányát, hogy le ne essen- Boldog születésnapot, Hercegnőm!-adott puszit az arcára, mikor letette.
-Köszönöm!-vigyorgott.
-Szia.-mentem oda hozzájuk én is, majd egy arcra puszival köszöntöttem.
-Szia. Látom a hagyományos születésnapi palacsinta megmaradt.
-Kérsz?-húztam fel egyik szemöldököm, ő pedig válasz helyett a konyhába rohant, és megkente vastagon nutellával az egyik.
-Anyu, ő miért eheti ilyen sok csokival?-kérdezte szomorúan Hope, miközben a kezem rángatta.
-Nem eheti!-vettem ki Niall kezéből az édességet, még mielőtt beleharapott volna.
-Grayson, azt hittem megtanultad, hogy az én kezemből kaját nem veszünk ki.-sziszegte halkan.
-Legyél toleránsabb a gyerekkel.-morogtam, majd kidobtam a krémben tocsogó tésztát.
Mikor végre az apuka is jól lakott letelepedtünk a kanapéra, hogy kislányunk elkezdje kicsomagolni az ajándékait
-Neked is hozott ám ajándékot a mikulás.-suttogta halkan a fülembe Niall.
-Téged sem felejtett el. Majd később megkapod, de most mássz ki az aurámból.-löktem meg a vállammal, mire nevetni kezdett.
Hope csendben bontogatta az ajándékokat, majd mikor végzett egy kupacba tette a szemetet a kanapé mellé.
-Na, megvan már a kedvenc ajándékod, vagy a mikulás idén is elszúrta?
-Van kedvenc ajándékom.-mondta kicsit szégyenlősen.
-És meg is mutatod?-kérdezte tőle apukája, mire Hope bólintott, és megfogta a kezét. Elkezdte húzni a fa melletti tükörhöz, majd mikor Niall még mindig értetlenül nézte a tükörképét közbe szóltam.
-Te vagy az.-világosítottam fel, mire nagyon meglepett arcot vágott, és látszott, hogy kicsit meghatódott. Kicsit nagyon.
-Olyan csodálatos vagy.-kapta fel az ölébe kislányát Niall-Nem játszunk valamelyik új játékoddal?
A szőnyegen foglaltak helyet, majd Hope kibontotta a rózsaszín Barbi-autóját, majd oda adta apukájának, hogy ő azzal lesz. Az autóban egy Ken-baba foglal helyet. Elkezdtek játszani, ami nagyon aranyos látvány volt, és vicces is. Ahogy ott ül Niall a rózsaszín játékok között. Valami eszméletlen.
-Mit kértek ebédre?
-Pizzát!-vágták rá egyszerre.
-Rendben, akkor rendeljetek. Én csinálok magamnak valamit.-mentem ki a konyhába, hogy kisüssem a csirkemellet, és a salátát.
-Ilyen se volt még, hogy te nem eszel pizzát.-jött utánam Niall, majd átnyúlt a vállam felett, hogy levegyen egy poharat.
-Tudod, vigyáznom kell a vonalaimra. Így is híztam. Amúgy örülnék, ha inkább ti sem pizzáznátok. Nem kéne rászoktatni Hope-ot. Örülök, ha megeszi az ebédet.
-Rendben, akkor segítek megcsinálni. Ne légy morci.-nyomott egy puszit a vállamra, majd megfordult, hogy elkezdje vágni a zöldséget
-Tartsuk meg a tisztes távolságot, és ne puszilgass.-morogtam, amin kuncogott egy jót.
-Bocsánat!-kacagott fel.
Az ebéd hamar elkészült, mi pedig, én Hope-val az ölembe, a kanapén foglaltunk helyet, és evés közbe egy karácsonyi mesét néztünk.
-Mikor kapom meg az ajándékomat?-fordult meg ölembe kislányom vigyorogva.
-Mikor szeretnéd?-simogattam meg az arcát.
-Most!
Vigyorogva megráztam a fejem, majd letettem az ölemből, és a konyhába mentem. Egy hatalmas barbis torta volt elrejtve a hűtő felső részén, ahova Hope nem lát fel. Kivittem a nappaliba, majd hozzá tányérokat és evőeszközöket is raktam. Niall elszaladt, hogy ide hozza az ajándékot, amit kislányának hozott, majd én is a szobámba mentem, kizártam a kulcsos szekrényt, és kivettem a becsomagolt játékokat, ruhákat.
-Kívánj valamit!-mondta Ni, miközben a telefonjával videózta a tündérkét, aki szorosan lehunyta a szemét, majd elfújta a gyertyát. Felvágtam a tortát, a marcipánt kislányom tányérjára raktam, majd leültettem az ölembe, és oda adtam naki az ajándékokat.
-Boldog Születésnapot, kincsem!-adtam puszit az arcára, mire szorosan fonta nyakam köré pici karjait.
-Köszönöm!
Niall is felköszöntötte a tündérkénket, és amíg ő boldogan tépkedte le a csomagolópapírokat, és oda ültem barátom mellé, majd az ő karácsonyi ajándékát is átadtam.
-Azt hittem, csak vicceltél, hogy nekem is van ajándékod.-nézegette meglepődve a kis dobozt.
-Van még valami, de azt nem ilyen egyszerű oda adni. Legalábbis nem a gyerek társaságában.-nevettem halkan, mire ő perverz vigyorral a száján, felhúzott szemöldökkel nézett engem. Nos az elmúlt három hónapban elég furcsa lett a kapcsolatunk. Sokszor volt nálunk Niall, minden héten eljött meglátogatni minket, így nagyon közel kerültünk egymáshoz, de csak barátok voltunk. Barátok extrákkal. Tudom, felelőtlenség, de még csak 22 évesek vagyunk, és élvezzük az életet. Egyik este borozgattunk a teraszon, és akkor mondta, hogy mióta Hope-ról tudomást szerzett nem képed más nőre nézni, mint én, én pedig egy kicsit már be voltam csiccsentve, így lefeküdtem vele. Nem bántuk meg egyáltalán. Aztán ez így megy hétről hétre, majdnem minden látogatás alkalmával, bár soha nem csókoltuk meg egymást. Az túlságosan személyessé tenné a dolgot.
-Már alig váram. És ez pedig az én ajándékom kettőtöknek, valamint ez pedig a tiéd.-átnyújtott egy egy borítékot, és egy kis becsomagolt dobozt.
Először megvártam, míg ő bontja ki az ajándékát, bár elég idegtépő lassúsággal tette. a puha, kibélelt dobozból pedig előszedte az ezüstösen csillogó fémdarabkát.
-Köszönöm.-mosolyodott el hálásan-Sokat jelent nekem.
-Tudom, hogy nem nagy ajándék, csak szeretném, ha tudnád, hogy most már te is a családunkhoz tartozol,és ez a te otthonod is.
Nem mondott semmit, csak szorosan ölelt magához.
-Nagyon hálás vagyok érte. Most nyisd ki az én ajándékomat.
Először a borítékot fogtam meg, majd óvatosan felnyitottam, és kihúztam belőle két repülőjegyet, ami holnapra szól.
-Szeretném, ha velünk töltenétek Londonban az ünnepek további részét. Nagyon örülnénk neki. Újra a közös házban ülnénk össze, hogy együtt legyünk.-motyogta zavartam, ami nagyon aranyos volt tőle.
-Köszönöm. Mindenképp veled megyünk, hiszem a srácokat is régen láttam.
-Örülök neki.-nyom egy puszit az arcomra-Most nyisd ki a másikat is. Látni szeretném a reakciódat.
Fejemet rázva nyitom ki óvatosan a szépen becsomagolt díszdobozt, majd felpattintom a tetejét.
-Ez csodaszép.-kapom szám elé a kezem- Ez egy vagyonba kerülhetett, Niall. Nem, én ezt nem fogadhatom el.
-Ne viccelj már velem. Rengeteg pénzem van, amit szívesen költök a szeretteimre. Ne aggódj, nem fogok csődbe menni egy nyaklánctól.-kuncog, majd kiemeli a gyönyörű ékszert, ez szétkapcsolja-Szabad?
Óvatosan felfogom a hajam, hogy nyakamba illesztette.
-Köszönöm.-forgattam ujjaim között a medált.
-Szívesen.
Hope csendesen játszott újonnan kapott játékaival, mi padig a kanapén ülve figyeltük a csöppséget.
-El sem tudom képzelni, hogy én csináltam. Olyan tökéletes, nézz rá.-sóhajt fel Niall.
-Ha mást nem is, de ezt az egyet jól csináltuk.-döntöttem fejem a vállára.
-Mit lenne, ha elmennénk sétálni? Kíváncsi vagyok az éjszakai városra, hogy milyen kivilágítva.-pattan fel Niall, majd engem is magával húzott.
Gyere hercegnőm, átöltözünk!-kapta fel Hope-ot, aki nevetve kapaszkodott apukájába.
Gyorsan én is átöltöztem valami melegebbe, egy egybe-ruhát vettem fel vastag, fekete harisnyával, és bakanccsal, majd hozzá szövetkabátom, sállal, sapkával és persze az elmaradhatatlan kesztyűvel. Mire kiértem a gardróbomból az ajtóhoz, ők már teljes harci díszben vártak rám. Niall felvette csizmáját, és szövetkabátját, szőke haját pedig fekete sapi alá rejtette. Eszméletlenül nézett ki. Hatalmas kezeit kesztyűbe bújtatta, úgy tartottam kislányát az ölében. Arcán édes mosollyal hallgatta Hope áradozását a játékairól, és olyan figyelemmel hallgatta, még egy atomrobbanás se tudta volna elvonni az angyalkáról a figyelmét. Hamar leoltottam a lámpákat, kihúztam a karácsonyfa égősorát is, hiszem fő a biztonság, majd bezártam az ajtót, és kézen fogva indultunk el felfedezni a csöndes várost.
-Ilyen viccesnek találod? És mit szólsz ha te is kapsz egy kis tésztát a fejedre?-kezdtem közeledni felé a merőkanállal.
-Az nem tetszene. Ne, anyu!-kacagott hangosan, miközben visítva próbált szabadulni- Szülinapom van, nem kérek trutyit.
-De csak mert szülinapod van!-tettem le az evőeszközt, és levettem a pultról, hogy át tudjon csücsülni az asztalhoz- Mennyit kérsz?
-Egyenlőre egy nutellás és egy lekváros.
-Rendben.
Miután megreggeliztünk, és felöltöztünk a kanapén foglaltunk helyet. A karácsonyfa fényi is világítottak, miközben ez egyik kedvenc barbis meséjét néztük.
A meghitt délelőttöt kopogás szakította félbe, de mire én feltápászkodtam a kanapéról, Hope már Niall nyakában csüngött.
-Ezt még mindig nem szoktam meg.-nevetett, miközben szorosan tartotta kislányát, hogy le ne essen- Boldog születésnapot, Hercegnőm!-adott puszit az arcára, mikor letette.
-Köszönöm!-vigyorgott.
-Szia.-mentem oda hozzájuk én is, majd egy arcra puszival köszöntöttem.
-Szia. Látom a hagyományos születésnapi palacsinta megmaradt.
-Kérsz?-húztam fel egyik szemöldököm, ő pedig válasz helyett a konyhába rohant, és megkente vastagon nutellával az egyik.
-Anyu, ő miért eheti ilyen sok csokival?-kérdezte szomorúan Hope, miközben a kezem rángatta.
-Nem eheti!-vettem ki Niall kezéből az édességet, még mielőtt beleharapott volna.
-Grayson, azt hittem megtanultad, hogy az én kezemből kaját nem veszünk ki.-sziszegte halkan.
-Legyél toleránsabb a gyerekkel.-morogtam, majd kidobtam a krémben tocsogó tésztát.
Mikor végre az apuka is jól lakott letelepedtünk a kanapéra, hogy kislányunk elkezdje kicsomagolni az ajándékait
-Neked is hozott ám ajándékot a mikulás.-suttogta halkan a fülembe Niall.
-Téged sem felejtett el. Majd később megkapod, de most mássz ki az aurámból.-löktem meg a vállammal, mire nevetni kezdett.
Hope csendben bontogatta az ajándékokat, majd mikor végzett egy kupacba tette a szemetet a kanapé mellé.
-Na, megvan már a kedvenc ajándékod, vagy a mikulás idén is elszúrta?
-Van kedvenc ajándékom.-mondta kicsit szégyenlősen.
-És meg is mutatod?-kérdezte tőle apukája, mire Hope bólintott, és megfogta a kezét. Elkezdte húzni a fa melletti tükörhöz, majd mikor Niall még mindig értetlenül nézte a tükörképét közbe szóltam.
-Te vagy az.-világosítottam fel, mire nagyon meglepett arcot vágott, és látszott, hogy kicsit meghatódott. Kicsit nagyon.
-Olyan csodálatos vagy.-kapta fel az ölébe kislányát Niall-Nem játszunk valamelyik új játékoddal?
A szőnyegen foglaltak helyet, majd Hope kibontotta a rózsaszín Barbi-autóját, majd oda adta apukájának, hogy ő azzal lesz. Az autóban egy Ken-baba foglal helyet. Elkezdtek játszani, ami nagyon aranyos látvány volt, és vicces is. Ahogy ott ül Niall a rózsaszín játékok között. Valami eszméletlen.
-Mit kértek ebédre?
-Pizzát!-vágták rá egyszerre.
-Rendben, akkor rendeljetek. Én csinálok magamnak valamit.-mentem ki a konyhába, hogy kisüssem a csirkemellet, és a salátát.
-Ilyen se volt még, hogy te nem eszel pizzát.-jött utánam Niall, majd átnyúlt a vállam felett, hogy levegyen egy poharat.
-Tudod, vigyáznom kell a vonalaimra. Így is híztam. Amúgy örülnék, ha inkább ti sem pizzáznátok. Nem kéne rászoktatni Hope-ot. Örülök, ha megeszi az ebédet.
-Rendben, akkor segítek megcsinálni. Ne légy morci.-nyomott egy puszit a vállamra, majd megfordult, hogy elkezdje vágni a zöldséget
-Tartsuk meg a tisztes távolságot, és ne puszilgass.-morogtam, amin kuncogott egy jót.
-Bocsánat!-kacagott fel.
Az ebéd hamar elkészült, mi pedig, én Hope-val az ölembe, a kanapén foglaltunk helyet, és evés közbe egy karácsonyi mesét néztünk.
-Mikor kapom meg az ajándékomat?-fordult meg ölembe kislányom vigyorogva.
-Mikor szeretnéd?-simogattam meg az arcát.
-Most!
Vigyorogva megráztam a fejem, majd letettem az ölemből, és a konyhába mentem. Egy hatalmas barbis torta volt elrejtve a hűtő felső részén, ahova Hope nem lát fel. Kivittem a nappaliba, majd hozzá tányérokat és evőeszközöket is raktam. Niall elszaladt, hogy ide hozza az ajándékot, amit kislányának hozott, majd én is a szobámba mentem, kizártam a kulcsos szekrényt, és kivettem a becsomagolt játékokat, ruhákat.
-Kívánj valamit!-mondta Ni, miközben a telefonjával videózta a tündérkét, aki szorosan lehunyta a szemét, majd elfújta a gyertyát. Felvágtam a tortát, a marcipánt kislányom tányérjára raktam, majd leültettem az ölembe, és oda adtam naki az ajándékokat.
-Boldog Születésnapot, kincsem!-adtam puszit az arcára, mire szorosan fonta nyakam köré pici karjait.
-Köszönöm!
Niall is felköszöntötte a tündérkénket, és amíg ő boldogan tépkedte le a csomagolópapírokat, és oda ültem barátom mellé, majd az ő karácsonyi ajándékát is átadtam.
-Azt hittem, csak vicceltél, hogy nekem is van ajándékod.-nézegette meglepődve a kis dobozt.
-Van még valami, de azt nem ilyen egyszerű oda adni. Legalábbis nem a gyerek társaságában.-nevettem halkan, mire ő perverz vigyorral a száján, felhúzott szemöldökkel nézett engem. Nos az elmúlt három hónapban elég furcsa lett a kapcsolatunk. Sokszor volt nálunk Niall, minden héten eljött meglátogatni minket, így nagyon közel kerültünk egymáshoz, de csak barátok voltunk. Barátok extrákkal. Tudom, felelőtlenség, de még csak 22 évesek vagyunk, és élvezzük az életet. Egyik este borozgattunk a teraszon, és akkor mondta, hogy mióta Hope-ról tudomást szerzett nem képed más nőre nézni, mint én, én pedig egy kicsit már be voltam csiccsentve, így lefeküdtem vele. Nem bántuk meg egyáltalán. Aztán ez így megy hétről hétre, majdnem minden látogatás alkalmával, bár soha nem csókoltuk meg egymást. Az túlságosan személyessé tenné a dolgot.
-Már alig váram. És ez pedig az én ajándékom kettőtöknek, valamint ez pedig a tiéd.-átnyújtott egy egy borítékot, és egy kis becsomagolt dobozt.
Először megvártam, míg ő bontja ki az ajándékát, bár elég idegtépő lassúsággal tette. a puha, kibélelt dobozból pedig előszedte az ezüstösen csillogó fémdarabkát.
-Köszönöm.-mosolyodott el hálásan-Sokat jelent nekem.
-Tudom, hogy nem nagy ajándék, csak szeretném, ha tudnád, hogy most már te is a családunkhoz tartozol,és ez a te otthonod is.
Nem mondott semmit, csak szorosan ölelt magához.
-Nagyon hálás vagyok érte. Most nyisd ki az én ajándékomat.
Először a borítékot fogtam meg, majd óvatosan felnyitottam, és kihúztam belőle két repülőjegyet, ami holnapra szól.
-Szeretném, ha velünk töltenétek Londonban az ünnepek további részét. Nagyon örülnénk neki. Újra a közös házban ülnénk össze, hogy együtt legyünk.-motyogta zavartam, ami nagyon aranyos volt tőle.
-Köszönöm. Mindenképp veled megyünk, hiszem a srácokat is régen láttam.
-Örülök neki.-nyom egy puszit az arcomra-Most nyisd ki a másikat is. Látni szeretném a reakciódat.
Fejemet rázva nyitom ki óvatosan a szépen becsomagolt díszdobozt, majd felpattintom a tetejét.
-Ez csodaszép.-kapom szám elé a kezem- Ez egy vagyonba kerülhetett, Niall. Nem, én ezt nem fogadhatom el.
-Ne viccelj már velem. Rengeteg pénzem van, amit szívesen költök a szeretteimre. Ne aggódj, nem fogok csődbe menni egy nyaklánctól.-kuncog, majd kiemeli a gyönyörű ékszert, ez szétkapcsolja-Szabad?
Óvatosan felfogom a hajam, hogy nyakamba illesztette.
-Köszönöm.-forgattam ujjaim között a medált.
-Szívesen.
Hope csendesen játszott újonnan kapott játékaival, mi padig a kanapén ülve figyeltük a csöppséget.
-El sem tudom képzelni, hogy én csináltam. Olyan tökéletes, nézz rá.-sóhajt fel Niall.
-Ha mást nem is, de ezt az egyet jól csináltuk.-döntöttem fejem a vállára.
-Mit lenne, ha elmennénk sétálni? Kíváncsi vagyok az éjszakai városra, hogy milyen kivilágítva.-pattan fel Niall, majd engem is magával húzott.
Gyere hercegnőm, átöltözünk!-kapta fel Hope-ot, aki nevetve kapaszkodott apukájába.
Gyorsan én is átöltöztem valami melegebbe, egy egybe-ruhát vettem fel vastag, fekete harisnyával, és bakanccsal, majd hozzá szövetkabátom, sállal, sapkával és persze az elmaradhatatlan kesztyűvel. Mire kiértem a gardróbomból az ajtóhoz, ők már teljes harci díszben vártak rám. Niall felvette csizmáját, és szövetkabátját, szőke haját pedig fekete sapi alá rejtette. Eszméletlenül nézett ki. Hatalmas kezeit kesztyűbe bújtatta, úgy tartottam kislányát az ölében. Arcán édes mosollyal hallgatta Hope áradozását a játékairól, és olyan figyelemmel hallgatta, még egy atomrobbanás se tudta volna elvonni az angyalkáról a figyelmét. Hamar leoltottam a lámpákat, kihúztam a karácsonyfa égősorát is, hiszem fő a biztonság, majd bezártam az ajtót, és kézen fogva indultunk el felfedezni a csöndes várost.
Szia :) Nagyon jó a blogod :D de elvesztettem a fonalat :/ Hogy lehet az, hogy az egyik percbe a fiúkkal el April minden jó meg minden aztán a másik percben Stella és a következő részben már azt se tudják, hogy ki kicsoda? :O
VálaszTörlés