2014. június 20., péntek

22. Rész

Surprise!:) Meghoztam a részt egy kis csúszással. Nekem és év vége volt, azután, meg jött a nyár. Be kell ismernem semmi kedvem nem volt írni, inkább pihentem, olvastam, sorozatot néztem ebben az egy hétben. Esélyes, hogy nagyon kevés rész lesz, lehet, hogy sok, nem tudom, az időmtől függ, de nem fogom elfelejteni a blogot. Próbálok írni rendszeresen.:))
Jó olvasást és jó nyarat!!:D Végül is csak 286 napig vártunk rá!:D
(Sajnos most csak ennyi telt tőlem, de a következő rész izgalmasabb lesz. Xoxo)

~April~

-Srácok, örülnék, ha elkussolnátok! Szeretném nézni a filmet.-dobáltam őket kukoricával. Nevetve mondták tovább a hülyeségeiket, mintha itt se lennék.
Tegnap Harry is hazaért Londonba, és a banda itt lévő 4/5-öd része úgy határozott, hogy nálam töltik az időt. Felőlem! Filmet néztünk, hülyültünk, beszélgettünk és énekeltünk.
Most a Paranoia című filmet nézzük,vagyis én próbálom nézni, őket kevésbé köti le. Nagyon jó film, amúgy. Nekem tetszik, főleg a főszereplő. Annyira cuki!
-Te, McCartney!-lökött meg Louis.
-Mond, Tomlinson!-forgattam a szemem és visszalöktem.
-Van még kukorica?
-Van, a nappaliba, az elszívótól balra kettő szerkény, második polc, jobb sarok.-mondtam a félmeztelen Liam Hamsworth tanulmányozása közben. Istenem de szexi!
-Stella!-mondta Li, és hozzám vágott egy párnát.
-Payne!-ugrottam rá. A földön fetrengve kínoztuk egymást, a többiek meg röhögtek. Harry-nek köszönhetően lassan előkerültek az alkohol tartalmú folyadékok. Kell nekünk hétköznap este partizni. Mindegy, csak nem hívnak fel előbb Dublinből, hogy interjúra kell menni a fiúknak. 
-Igyál már.-unszoltak mindannyian, nekem nem volt kedvem hozzá.
-Nem.-nevetve ráztam a fejem kitartóan, majd a következő pillanatba már a Whiskey-s üveget húztam meg. Ez aztán kitartás!
A kis partink áthelyeződött a kertbe, ahol Harry kivételével, a cigis doboz tartalmát is üríteni kezdtük.
-Van medencéd?-sétált oda Hazz egy üveg vodkával a kezében-Honnan volt neked ennyi pénzed?
-Nem tudom.-vontam vállat-Vannak dolgok, amik csak úgy jönnek.
-És a turné előtt?
-Tornász voltam. Sok volt a szponzor, kaptam pénzt, de soha nem költöttem, elraktam. Volt elég pénzünk, hogy ne kelljen a szponzorosat költeni.
-Elég jó lehettél!
-Meg sok volt az örökség. Apám szülei bankárok voltak, ahogy ő is. Mindent, amit megörökölt ez egy szem pici lányának akarta adni, és a fiának. Csak aztán jött a baleset, a bátyám meghalt, így én kaptam mindent. Pedig nem sokon múlt, hogy én is ott maradjak.-feküdtem el.
-Hogy tudsz róla ilyen nyugodtan beszélni?-lökött vállba Zayn.
-A pia!-emeltem magasba az üvegem.
-Tudod, hogy nekünk fontos vagy, ugye? Lehet, hogy őt nem tudjuk kárpótolni, de mi itt vagyunk neked!
-Túl józan vagy, Payne! Igyál még. Erre nem kell holnap emlékeznetek.-nyomtam a kezébe az üveget.
-Én vagyok az egyetlen józan, és valakinek meg kell akadályozni, hogy Harry rád másszon.-szívott bele cigijébe.
-Szerinted bánná? Te, amúgy nem úgy volt, hogy nem tudsz úszni? Minek a medence?-kapott észhez Styles. Milyen gyorsan vág az esze.
-Nem tudok, és? Attól még lehet medencém. 160 centi víz van benne, semmi extra. Pont ezért. De szeretek rajta sütkérezni egy matracon. Meg amúgy is, csak jól néz ki.-mosolyogtam kedvesen.
-Idióta vagy.-nevetett aranyosan. Megrázta göndör fürtjeit, és eltűrte. Tipikus Styles mozdulat. Olyan aranyosan csinálja.
-Na jó, ideje aludni menni. Srácok, mindenki gyerünk!-tápászkodtam fel. Hajnali 4 volt, de olyan jó volt velük lenni-Ha ezt megtudják, tuti megölnek minket.
-Nem hiszem. Talán csak egy kicsit.-mosolyodott el Li.
Lassan feltápászkodtunk, és elindultunk befelé. Az ajtó mellett a fővigyázónk állt és kémlelte megvagyunk-e.
-Harry?
-Itt vagyok!-kiabált és egy csobbanást hallottunk. Nevetve rohantunk kifelé, a fiúk azzal a lendülettel bele is vetették magukat a medencébe.
-Bomba!-üvöltöttem és én is belevágódtam. Röhögve jöttünk fel a víz felszínére, ami amúgy meglehetősen hideg volt, és kezdtük el egymást fröcskölni.
-Hosszú estém lesz.-morogta Liam, majd leült a napozóágyra-Louis, hova mész?
-Jövök, egy pillanat!-nevetett. Mikor kilépett a terasz ajtón a telefon a füléhez volt szorítva-NIALL!-üvöltötte, a készüléket pedig kihangosította-Hiányzol!
-Lou, mi a fasz bajod van neked? Hajnali 4 óra. Szórakozol?
-Szia Szöszke!-köszöntem én is, majd a többiék is beleüvöltöttek egy "Hali!"-t.
-Na jó, mi folyik ott?
-Be vannak baszva.-morogta Liam.
-És engem kihagytatok belőle? Szégyelljétek magatok! Ez igazán szemét húzás volt.
-De Niall, ne haragudj. Nem így akartuk, csak jött. Amúgy látnád milyen szexi most Stella. Teljesen elázott a felsője meg mindene és..-kezdett bámulni.
-Tomlinson!-vágtam hozzá a labdát.
-Jó de akkor is.
-Örülök, hogy jól néz ki, de én aludni szeretnék. Szóval, ezt tekintsük meg nem történtnek, és nem nyírlak ki titeket! Jó éjt, és sok sikert Liam!
-Köszi, Ni.-sóhajtott.
A fiúk nem akartak még aludni menni, ahogy én sem, de megsajnáltam szegény Liam-et, ezért próbáltam én is betuszkolni őket az ágyakba.
-Köszönöm, Stella.-mosolygott-De te is menny aludni.
-Nekem nincs kedvem.-vigyorogtam, majd bementem átöltözni a szobámba- Liam, lelépek, majd jövök!
Kirohantam a ház elé mielőtt bármit mondhatott volna, majd bevágódtam az autómba. El indítottam és a gázra léptem. A célom Amanda lakása volt. Tudom, hogy le fog cseszni, de kedvem lett meglátogatni.
Az autóból kipattantam és ráfeküdtem a kapucsengőre.
-Mi a fasz van már?
-Sziaaaaa!-nevettem.
-Lemegyek.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Örül nekem, ez jó-Hogy kerülsz ide?
-Hiányoztál.
-Örülök neki, de mond, hogy nem kocsival jöttél.-ráncolta a szemöldökét. Behúztam fülem farkam és lehajtottam a fejem.
-Csak egy kicsit.-mondtam gyerekesen.
-Ide figyelj, legszívesebben megölnélek, ugye tudod? Ne vezess piásan, nem akarom, hogy bajod essen! Nem fogod felfogni, míg össze nem töröd magad?
-Valami ilyesmi. képzeld, Niall vett valami ékszert egy barátjának. Nagyon szép karkötő, mutatta a repülőn.-ültem le egy padra.
-Sajnálom!
-Ugyan, egy hülye ribanc vagyok, megmondta. Miért kellenék én neki.
-Akkor miért csinálod ezt? Hope miatt?
-Talán.-sóhajtottam.
-Szerintem jól elvan így is. Nem hiszem, hogy tudnia kéne róla. A pici szeret téged, és hiányzol neki. Inkább hagyd a francba az egészet, és gyerünk vissza hozzá. Mikor láttad utoljára?
-Két nap múlva fogom. Amúgy nem tudom. Egy hónapja, és csak Skype-on. Olyan gyönyörű lett.
-Persze, hiszen te is az vagy.
-Miért nem tudom jól csinálni? Egyszerűen csak el kéne mondanom neki és itt hagyhatnám az egészet. Elhozhatnám Hope-ot Londonba és minden rendben lenne. De így. Nem állíthatok be a srácokhoz egy két és fél éves kislánnyal.
-Miért nem?
-Kérdezősködnének, és azt nem szeretném. De közbe meg joga van tudni, mindkettőjüknek. Nem titkolhatom el előle örökké. Ha Hope nagyobb lesz tudni akarja majd.
-Majd akkor elmondod. Nézd, most részeg vagy, szomorú, és a parókád is hülyén néz ki. Szóval mi lenne, ha bemennénk, aludnál egyet, és holnap mindent megbeszélnénk.
-Már nem vagyok részeg, csak szomorú. Haza megyek.
-Hogy elköpd Liamnek, hogy..
-Jó igaz. Mehetünk.-sóhajtottam szomorúan.
Felmentünk a harmadik emeleti lakásába, és bebújtatott az ágyába.
-Olyan undorító belegondolni, hogy ebben az ágyban szoktatok Max-vel.. Ble.-fintorodtam el.
-Annyira hülye vagy, ugye tudod? Imádlak, April!
-Én is téged, Ams.
Az álom hamar elnyomott, de nem tartott sokáig. Reggel nyolckor kipattantak a szemeim, de legalább a fejfájás elmaradt. Nyújtózkodva keltem fel, majd a mellettem szunyókáló barátnőmön áthajolva elvettem a kocsikulcsot és a telefont és leléptem.
Hamar haza értem, ahol egy pár gyilkos tekintettel találtam magam szembe.
-Hol a francba jártál?
-Ki vagy te, az anyám? Liam, jól vagyok, ne aggódj már miattam folyamatosan.
-De akkor is. Ittál, autóba ültél és eltűntél órákra.
-Mandy-nél voltam. Ne kezdjük már megint. Szoktam ilyet, nem tudom miért vagy meglepve. El kellett mennem.
-De ne így. Legalább szólj, hova. Azt hittem bajod esett. Nem vetted fel a telefont se. Stella, aggódtam érted.
-Sajnálom, Liam.-sóhajtottam fel.
-Gyere ide!-húzott magához. Átöleltem a derekát és az arcom a mellkasába fúrtam. Lábujjhegyre álltam, hogy a fülébe tudjak suttogni.
-Te vagy a legjobb barátom!
Belepuszilt a hajamba és a hátam simogatta. Rég éreztem már ennyi szeretetet, mint amennyi ebből a fiúból árad.
-Te vagy a legjószívűbb lány akivel valaha is találkoztam.
-Dehogy.
-De igen. Tudom, hogy az vagy. Bármi van, te ott vagy, és vigyázol a másikra.
-Akárcsak te.
-Annyira nem illik hozzád a Stella. Meg a szőke haj se. Barnán könnyebb elképzelni.
Elmosolyodtam.
-Bevallom, elég erősen gondolkodom rajta már egy ideje.
-Akkor mire vársz? Menny és csináltasd meg ma. Kíváncsi vagyok.
-Liam, ez nem ilyen egyszerű.-ráztam a fejem.
-De, ez ilyen egyszerű. Vagy kettős életet élsz, és félsz, hogy a hajad felfed?-viccelődött. Egy erőltetett nevetés hagyta el a szám, bár az idegesség is érezhető volt.
-Nem, dehogy. Csak mégis olyan furcsa lenne. Jó ez így.
-Hát te tudod.
-Megyek, lefürdöm. A fiúk még alszanak?
-Már filmet néznek. Nem sokat aludtak, de ahogy látod, én sem.
-Jól van, na. Pihenj nyugodtan. Nem fogunk meglépni, és nem fogunk megint beinni.
-Jól van.
Liam a vendégszoba felé vette az irányt, én pedig a sajátom felé. Össze szedtem néhány ruhát, és bevonultam a fürdőmbe. Lecsatoltam a parókát, és leraktam a kis fejecskére, ami a szekrénybe volt elrakva. Hamar kibújtam a ruhámból, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam, és gyorsan letusoltam.
Mikor mindennel végeztem újra felraktam azt a borzalmas és egyben meleg parókát, amit annyira utálok, és lementem a nappaliba.
-Mizu másnapos banda?-huppantam le a kanapéra.
-Hát te?-szólalt meg rekedt hangon Harry. Hangos nevetésbe törtem ki. Megfázott a medencében. Szerencsétlen.
-Csinálok neked egy forró levest.
Óvatosan elmosolyodott, amolyan 'Köszönöm' mosoly volt. Hamar elkészítettem a levesét, bár bevallom nem sok mindent kellett vele csinálnom, majd bevittem neki egy nagy bögrébe egy tálcán.
-Hol voltál az éjszaka? Liam nagyon aggódott.
-Ja tudom. Csak Amandánál. Nem volt semmi, néha rám jön a leléphetnék.
-Tudjuk, tapasztaltuk New York-ban.
-Hát most na.
-Pihenjetek egy kicsit, holnap reggel megyünk Dublinba. Amúgy a helyetekbe nem nagyon mernék Niall-hoz szólni.
-Tessék? Miért?-esett kétségbe Zayn.
-Azt tudtam, hogy Harry és Lou nem fog emlékezni semmire, na de te sem?-nevettem.
-Mert te?a
-Én nem vagyok elfelejtős típus. Amúgy nézd meg a híváslistád, Tommo.
-Jézusom, mi a francot csináltunk?-kereste nevetve a telefonját, de azt a vizes gatyájának zsebében találta meg.
-Ezt már nem fogjuk megtudni. Mindegy, Stella, ha nem bánnád, szeretnék kérni tőled egy kis szívességet.-mosolygott perverzül Harry.
-Nem tudom milyen szívességről beszélsz, de nem.-szaladtam fel az emeltre.
-Pedig tudom, hogy nem tudnál nekem ellenállni.
-Kanos vagy, Styles..-ráztam a fejem nevetve.
-Igen, az meglehet! De komolyra fordítva a szót, mond már, mi a véleményed a..?
-Harry, nem tudom mi a véleményem a péniszedről, nem láttam, és nem is áll szándékomba, de kérdezd meg azt a jó néhány lányt, akiknek van tapasztalatuk, mert engem nem érdekel. Harry. szeretlek, a haverom vagy, de ne kérj tőlem ilyeneket.
-Honnan tudtad?-vigyorgott mint a tejbe tök.
-Ismer téged. Elég kiismerhető vagy, hidd el. Ezt még én is tudtam. Mindenkivel eljátszod, vagyis ha másnapos vagy és ha a másik fél csaj. De amúgy mindenkivel. Eddig Stella, te vagy az egyetlen, aki tudta is mit akar.
-Ez megtisztelő, köszönöm. Nézzünk valamit, valami vígjátékot.
-Én hozom a kukoricát.-indult Louis a konyha felé.
-Inkább valami akciót nézzünk.-kutakodott a laptopján Hazza, majd amikor megtalálta a legjobb filmet, hozzácsatolta a tv-hez a gépet, így nagy képernyőn tudtuk nézni.
-De mit?
-Majd meglátod, tetszeni fog.
Megvontam a vállam, majd elvettem Louistól a nekem hozott tálat, és kicsit arrébb csúsztam, ezzel helyet adva mókamester barátunknak. Kényelmesen elhelyezkedett én pedig a vállára hajtottam a fejem. Harry elindított a filmet és végre el tudtam lazulni teljesen.
Hogy én mennyire szeretem ezeket a srácokat!

1 megjegyzés: