18. Rész

Sziasztok!:)

Sajnálom! Rettenetesen sokat késtem, nem volt energiám írni. Nagyon rövid és lapos részre sikerült szerintem de a következő sokkal jobb lesz megígérem!:) Vegyétek amolyan előzetesnek.:) Tényleg ne haragudjatok rám. Jó olvasást és köszönöm az előző bejegyzéshez a válaszokat! Nagyon jól esett, hogy vannak akiket tényleg érdekel a történet. Hálás vagyok a feliratkozóimnak és az olvasóimnak. Sietek a következővel ahogy tudok! <3

~April~

Két hét. Két hete vagyok New Yorkban egy hatalmas házban. Két hete szenvedek egy vadidegen lakásba bezárva. Néha hallok zajokat az egyik szobából aminek az ajtaja mindig zárva van. Nem tudom ki van ott, de kíváncsi vagyok rá. Minden reggel mikor felkelek az a valaki reggelit csinál nekem, teát főz, sokszor hallom mikor elmegy, de sosem látom ki az, mindig későn nézek ki az ablakon, vagy az ajtón. Próbálok nála korábban kelni, de nem megy. Pontban nyolckor szoktam felkelni, mintha egy ébresztő lenne bennem. Nagyon hiányoznak a többiek, főleg Niall. Nem tudom mi van vele, velük. Jó lenne, ha csak egy üzenetet küldhetnék neki, hogy jól vagyok. Egyáltalán hiányzom neki?
Egy hete mikor nem bírtam tovább kerestem a papírt és egy tollat és írni kezdtem. Ki akartam jutnom
"Helló kedves idegen!
Nem tudom ki vagy, de nem is fontos. Szükségem van a segítségedre. Azt hiszem terhes vagyok, el szeretnék menni orvoshoz." Írtam le és bekopogtam a zárt ajtón. Lassan becsúsztattam alatta a fecnit, majd vártam. Lépteket hallottam, mozgolódást majd kinyílt az ajtó. Érdeklődve néztem az illetőt. Fekete cipő, fekete farmer nadrág, fekete bőrkesztyű, maszk és kapucnit pulóver. Teljesen elfedte minden porcikáját. Férfi? Nő? Vagy talán egyik sem?
-Szánalmas próbálkozás April!-mondta gúnyos torzított hangon majd gondosan bezárva maga mögött az ajtót a konyhába ment-Jobb ha be mész a szobádba!
Megragadta a karom, erős de nem fájdalmas szorítás volt. Inkább olyan nőies. Parancsolón utasított, ami megijesztett. Gyűlölöm, ha utasítgatnak, ennek ellenére engedelmeskedtem.
Este felé mikor nagy unalmamba már nem tudtam magammal mit kezdeni elmentem fürdeni. Volt egy szekrény amiben az illető gyógyszereket tartott. Egy kisebb hullámcsat segítségével sikerült kinyitnom, már nem első alkalommal, de még mindig elég ijesztő látvány fogadott. Nem csupán gyógyszerek de különböző drogok és más káros élvezetet nyújtó szerek vannak benne.
Körbe néztem majd egy ismeretlen eredetű kis kék tablettás tasakot vettem ki onnan és néhány füves cigit.
-Ha már ki nem juthatok..-motyogtam magamba.
A szobába vissza érve a tablettából bevette néhányat majd leültem a 'Naplóm' elé. Sok mindent írok bele, dalokat, verseket, van hogy csak úgy leírom mit érzek. Unalmamba nem tudok mást csinálni, bár van egy Tv a nappaliba amin DVD-t lehet nézni, abból is van egy pár.

~Niall~

Két hete nem érjük el Aprilt. Senki nem tudja mi van vele, az edzője mikor felhívtam azt mondta ő semmiről nem tud. Kétségbe vagyok esve, attól félek valami baja esett. A srácok próbálnak vigasztalni, de mivel a rendőrök sem találják, nem nagyon megy nekik. Hiába mondtunk el nekik mindent amit csak tudtunk, Viki pedig az utazással kapcsolatos dolgokról is beszámolt nekik, mégsem tudnak tenni semmit. A telefonját nem tudják lenyomozni, pedig próbálták egy párszor. Nem mozdulok ki a lakásából, napokig a szobánkból sem. A mi szobánk. Ahányszor erre gondolok könnyek szúrják a szemem. Rettenetesen hiányzik. Ha nem lennék ekkora hülye és nem akadnék ki mindenen most nem lenne bajban. Igazságtalan az élet, hogy mindig minket választ el egymástól. Sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon, hogy miken veszekedtünk és ki lehet az az állat aki elrabolta a szerelmem. Soha nem beszéltük meg igazán a dolgokat, nagyon haragszom magamra emiatt. Ha tudná mennyire szeretem és vele akarom leélni az életem. De nem akarom elsietni. Mi van ha valami történik és romba dől az életünk. Én koncertekre járok, turnékra. Nekem pedig nem lenne szívem állapotosan vagy épp egy kisbabával itthon hagyni egyedül. A mi kisbabánkkal. Milyen jó lenne de nem lehet. Az életünk felfordulna teljesen. Még fiatalok vagyunk és a One Direction sem bomlik fel egyhamar.
De inkább előbb kerüljön elő. Nagyon aggódom érte. Vizsgálatra is vissza kéne mennie a kórházba a baleset miatt, vérvételre Mi van ha baja esett? Ha valaki bántja Őt? Olyan hülye vagyok! Vajon megbocsájt nekem valaha? Hiányzik, rettenetesen.
-Niall, bemehetek?
-Nem!-mordultam rá Liamre.
-Oké.-és nyílt is az ajtó-Hoztam neked ebédet. Én csináltam.
-Nem vagyok éhes.
-Kérlek csak kóstold meg. A kedvemért.
-Na jó, legyen. Sokat bajlódtál vele?
-Igen. A kedvencedet csináltam.-mosolyodott el.
-Köszönöm. Köszönök mindent.
-Niall, minden rendben lesz! Megígérem. Segítünk ahogy tudunk. Nem volt valami ellensége Aprilnek? Aki a vesztét akarta?
-Nem tudom. Nem hiszem. Alszom egy kicsit, rendben?
-Persze. Szólj ha kell valami. És edd meg az egészet!
Miután Li elhagyta a szobát én gondolataimba merültem. Valaki aki utálja őt? Egy személy. Ki lehet az? Sokba végig vettem a lányokat, viszont egy név nem hagyott nyugodni. Robin. De miért tette volna? És mégis mikor. Bár ki tudja. Beszélek Greggel. 

A telefonom után nyúltam és küldtem neki egy SMS-t, amire hamar meg is kaptam a választ amit meg akartam nyitni de túl fáradt voltam, és ebben a pillanatban elaludtam.