17. Rész

Sziasztok.:) köszönöm a kommenteket.:) ez a rész inkább Harry és Amanda életébe nyújt betekintést, mi is történik a szőke szépséggel. Remélem tetszeni fog a rész, és nem okozok vele csalódást.:) Még mindig nagyon hálás vagyok a feliratozóimnak. El sem hiszitek mennyire köszönöm.♥ Ez egy kicsit rövidebb rész lett, ne haragudjatok. Azért remélem tetszeni fog.:) Jó olvasást. Xx

~Harry~

-Kicsim, kérsz vacsorát?-mentem be Amihoz a szobánkba.
-Igen. Valami édeset.-mosolyodott el. Örültem,  hogy jobb kedve lett, bár nem tudtam hova tenni. Biztos a hormonok vagy ilyesmi. Felé nyújtottam a kezem, és mikor megfogta felhúztam az ágyról.-Mi az?
-Csak gyere ide.-a tükörhöz húztam. Óvatosan kibújtattam felsőjéből, majd oldalra fordítottam.

~Ami~

-Harry, mi van?
-Nézd.-tette a kezét pocakomra.
-Még nem is látszik.-mosolyodtam.
-Dehogynem! Mehetnék vizsgálatra. Hadd lássam  kis hercegnőmet.
Ahogy jobban megnéztem, igaza volt. Egy kicsit látszott, hogy növekszik a pocaklakónk. Megmosolyogtam és kezem az övére csúsztattam.
-Fázom-suttogtam, ezzel ösztönözve, hogy közelebb húzzon magához. Megfordított és karjaiba zárt. Beszívtam kellemes illatát, arcom a mellkasába fúrtam és kezeire koncentráltam, melyek fel-le vándoroltak hátamon.
-Amanda?
-Mond.-néztem fel rá.
-Eljönnél velem randizni?
Értetlenül néztem rá, de azért bólintottam. Elkezdett velem ringatózni, mintha táncolnánk. Jó érzés volt, hogy a közelembe van. Gyorsan felkapott egy vékonyka takarót és a hátamra terítette, majd még közelebb húzott magához. Kezem a mellkasán pihent és a szemeit fürkésztem.
-Mi az?-mosolyodott el. Megráztam a fejem és kibújtam karjai közül. Felvettem a felsőm és a konyhába mentem. Megkívántam a forró csokit és az epret. Miközben én szorgosan készítettem az italt Harry figyelt a pultnak támaszkodva. Néha felé pillantottam és láttam, hogy mosolyog. Kinyitottam a felső szekrényt, hogy levegyem a kedvenc bögrém, de hiába nyújtózkodtam, sehogy nem értem el.
-Inkább én. Nehogy bajod essen.-pattant mellém és leültetett egy székre. Levette a macis bögrét és befejezte az ital készítését is. Oda adta a poharat majd mellém ült. Mosolyogva figyelt ahogy kortyolgattam.
-Harry, mi van?
-Semmi, semmi.
-Hát jó!
Mikor kiittam a bögre tartalmát vissza mentem a szobába. Nem volt kedvem társalogni. Még hallottam Harry szomorú sóhaját majd becsuktam az ajtót magam mögött. Lefeküdtem az ágyra és a pocakomra raktam a kezem.
-Várom, hogy megszüless kicsi életem, de annyira félek mi lesz. Vigyázni fogok rád. Nem számít kisfiú vagy e vagy kislány én végtelenül szeretlek.-suttogtam
-Amanda, elmegyek a fiúkhoz, meg kell beszélni valami koncertet. Sietek vissza.
Hallottam ahogy becsukódik az ajtó majd a kocsi hangját is.
Elszomorodtam. Nem szeretem mikor elmegy. Olyan rossz érzésem támad mindig.
Magamra húztam a takarót és a párnára tettem a fejem. Nyakik betakarózva feküdtem az ágyon a sírás határán. Ki akartam menni a friss levegőre, így gyorsan átöltöztem, meleg ruhákba bújtam. A telefonom a zsebembe tettem majd minden lámpát lekapcsoltam és a bejárati ajtót magam mögött bezártam.
Nem sokat sétáltam, csak a környéken. Pont a ház előtt voltam már, mikor Harry autója jelent meg mellettem. Hamar beállt a garázsba majd rögtön nekem esett.
-Normális vagy?-kiabált rám aggódva és mérgesen-Van fogalmad róla, hogy bajod is eshetett volna?! Megmondtam, hogy nem mehetsz sehová nélkülem, mert veszélyes. Ha bármi történik veletek az nem élném túl.
-Harry, kérlek ne.
-Mit ne? Elegem van abból, hogy úgy gondolod kényszerből vagyok veled.
-Harry..
-Fejezd be a Harry-zést. Befelé, most! Még egyszer ne merj nélkülem sétálni menni, főleg este sötétbe. Ha valaki bánt vagy elüt egy autó vagy csak rosszul leszel. Kicsim aggódom.
-Hányingerem van.-nyögtem ki végre majd berohantam a legközelebbi fürdőbe. Azonnal ott volt mellettem és simogatta a hátam. A hajam gyorsan össze fogta egy hajgumival.
-Sajnálom.-motyogta ijedten mikor leültem a földre-Ne haragudj rám. Nem szabad stresszes helyzetnek kitenni téged. Annyira hülye vagyok.
-Csak nyugodj le és segíts.
Megmostam a fogam ő pedig a szobánkba felvitt. Összekuporodtam magzatpózba, majd hagytam, hogy elnyomjon az álom.
Reggel mikor felkeltem Harry nagy kezét éreztem a hátamon és a fejem alatt. Az arcom most mellkasába volt fúródva, kezem hasán pihent. Szorosan fogott, szinte fájt, mégis jól eső érzéssel töltött el. Próbáltam kibújni öleléséből, de nem nagyon ment. Megfordultam karjaiba ő pedig most hasamnál szorított meg.
-Styles, ez fáj.-nyüszítettem halkan.
Mikor sikerült lefejtenem kezét magamról lementem a szokásos reggeli kakaómért.
-Szia.-nyomott puszit vállamra Hazza mikor már az asztalnál szürcsölgettem-Ne haragudj az estéért. Annyira sajnálom. Csak féltelek.
-Nincs semmi baj.
Harry telefonja az emeleten kezdett zenélni, így ő elrohant. Nyugodtan ültem a konyhába amíg meg nem jelent idegesen lesápadva.

~April~

Reggel felhívtam Harry-t, hogy beszéljen Amandával és mondja meg, hogy szeretem. Nem nagyon értette miről van szó, de mielőtt kérdezhetett volna én bontottam a vonalat. Vikivel elmentünk megvenni az utolsó szükségel dolgokat, majd a taxi amit hívtam elvitt a reptérre. Húgomtól nehéz volt elbúcsúzni, ahogy a fiúknak hagyott üzenet megírása sem volt egyszerű.
Londonból a gépen Dublinba viszonylag hamar beért. Az utaskísérők is kedvesek voltak, pedig én sosem szerettem őket.
Egy ülőhely után kutakodtam a reptéren mikor megszólalt a telefonom.
-Halló?
-April, szia! Csak ezért hívlak, hogy a járatot törölték, ezért küldtem érted egy autót ami elhoz hozzánk a szállodába. Ne haragudj, hogy csak most hívtalak és, hogy változott az útiterv. A sofőr 5 percen belül ott lesz, a neve Mike Johnson.
-Rendben. Kösz, uram.
Vonalat bontottunk én pedig a bejárattól nem messze leültem a bőröndöm tetejére. Tényleg pontosan érkezett a sofőr. Hamar el repült az a pár perc.
-Miss Grayson?-állt meg mellettem. Bólintottam ő pedig illedelmesen átvette a cuccom.
-Kérem kövessen.
Egy fekete sötétített ablakos autóhoz mentünk. A csomagtartóba betette a hatalmas bőröndöt. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, amit persze meg is köszöntem. Ahogy előrébb léptem fájdalmat éreztem a tarkómon, majd minden elsötétült, de nem ütköztem a parkoló aszfaltjával, biztos elkapott az illető.

Mikor újra kinyitottam a fejem nagyon fáztam és rosszul éreztem magam. Minden porcikám fájt, a kezem ki volt kötözve, eszméletlenül feszített.

-Nahát, végre felébredt a kis díszvendégünk.-mondta egy elváltoztatott hangú ember. Fekete ruhában volt és egy pisztoly volt a kezében.

-Ki vagy te?-nyüszítettem.

-Kuss van!

-Ki vagy?-szólaltam meg újra.

-Kuss van ribanc!-ütött meg a fegyverével amitől újra eszméletem vesztettem.