6. Rész

~Liam~
-Li, gyere velem.-intett Andy majd át mentünk Stellához.-Ezt meg kell nézned.
El húzta a takarót és láttam, hogy a karja tiszta kék-zöld foltos. A vállán és az oldalán is ilyenek vannak.
-Ez meg mi?-makogtam.-Meg ölöm!
Fel kaptam a telefonját és ki mentem a szobából. Ki kerestem az új pasija számát és írtam neki egy nyálas SMS-t, hogy találkozzunk a halban. Azonnal jött is a válasz, hogy mindjárt le megy. Idegesen tettem zsebre a telefont és elindultam a lift felé. Megnyomtam a hívó gombot, az ajtó szinte azonnal ki is nyílt és mehettem a dolgomra. Mikor lent voltam láttam, hogy egy csávó áll egy falnak támaszkodva pont szembe velem.
-Szia, Lewis ugye?-néztem rá mire csak bólintott.
-Beszélgessünk egy kicsit.-karoltam át a vállát és egy kicsit nyugisabb helyre vezettem. Neki löktem a falnak és oda szorítottam.
-Héj, tesó. Nyugi.
-Bántottad! Soha többé ne merj hozzá érni! Mégis hogy gondoltad, hogy nem veszi észre senki?!
-Ugyan. az csak pár lila folt. El múlik.-mondta idióta vigyorral az arcán. Azonnal ökölbe szorult a kezem és behúztam neki egyet.
-Többet meg ne lássalak a közelébe, megértetted?-mondtam és éreztem ahogy a szemem teljesen fekete lett mérhetetlen düh volt bennem, és ha nem álltam volna le akkor, biztos, hogy a kórházban kötött volna ki a csávó. Idegesen löktem le a földre majd inkább vissza mentem a 13. emeletre.
-Mond hogy nem csináltál semmi hülyeséget.-rohant le barátom.-Miért véres a kezed?
-Az nem az én vérem.-morogtam és ott hagytam. Be mentem Stella szobájába és le feküdtem mellé az ágyra. Sokáig csak néztem a foltjait de mikor láttam, hogy fázik inkább fel húztam a nyakáig a takarót és kimentem.
-Liam, minden oké?-kérdezte Zayn. -Persze, csak... Stellát bántotta valaki.-sóhajtottam fel.
-Mi az, hogy bántotta? És mégis ki?
-Lewis, a szálloda vezetőjének a fia. Együtt vannak. Vagyis kavarnak, és ma mikor Andy átjött nemrég azt mutatta, hogy tele van lila foltokkal, és pedig ideges lettem és..
-Oké, ne folytasd, értem én. Ne aggódj miatta, tud magára vigyázni.
-Nem tud!-kiáltottam rá.-Az istenért,veled meg mi van, Zayn? Nem hiszek a fülemnek, mindig te vagy az aki mindenkiért aggódik, most meg nem is érdekel.
-Ha Perrie-ről lenne szó természetesen én is ki akadnék. De mivel még nem is ismerem annyira Stellát így nem tudok érte aggódni.-mondta nyugodtan.
-Fú de felképelnélek!-morogtam, majd inkább nyakig betakarózva a másik oldalamra fordultam és próbáltam aludni.
*másnap délelőtt*
~Stella~
-Szia.-nyitottam ajtót mikor kopogtak.
-Normális vagy?-vágott a falhoz Lewis.
-Miről beszélsz?-néztem fel rá könnyes szemmel.
-Mit képzelsz te magadról? Komolyan elköpted a majmoknak?-ütött meg. A földre rogytam és sírni kezdtem.-Állj fel!-rántott fel majd be lökött a szobába. Elkezdte letépne a ruháimat.
-Kérlek hagyj békén.-hüppögtem, de ő csak újra meg ütött. Féltem tőle, nem tudtam mit tegyek. Segítségért kiabáltam amit nem díjazott, de legalább az ajtóban megjelent Zayn. Azonnal le rántotta rólam és meg ütötte. Ki ráncigálta a szobából majd vissza jött egyedül.
-Jól vagy?-húzott fel és magához ölelt.
-Fáj..-suttogtam zokogva.
-Nyugodj meg, minden rendben. Soha többé nem fog bántani, meg ígérem.-szorított egyre jobban magához.-Nincs semmi baj, gyere átviszlek a másik szobába.-tette a kezét a térdhajlatomhoz és fel emelt. A nyakába fúrtam az arcom és szorosan öleltem át a nyakát.
-Fiúk.-léptünk be. Mindenki aggódva rohant oda hozzánk.
-Mi történt? Jól vagy Stella?-tette a vállamra  kezét Niall mire hangosan felszisszentem. Azonnal elhúzta a hajam és a felsőm nyakát.
-Ki tette ezt?-kérdezték. Liam elhúzta a száját Zayn pedig leült velem a kanapéra. Még mindig sírtam és minden egyes érintésre összerezzentem.
-Nincs semmi baj, hallod? Már ma elmegyünk innen, csak ne sírj.-nyugtatott Zayn.
-Most már éred?-morogta Liam mire ő csak bólintott egy aprót és bele puszilt a hajamba. Nagyon fáradt voltam és mindenem fájt, nagyon mély ponton voltam.
-El kell mondanom valamit.-nyögtem ki. Letöröltem könnyes arcom és bele kezdtem.-Nem mondtam el nektek valamit. Valamit ami talán mindennek a végét jelenti majd, sajnálom, hogy hazudtam, hiszen nem szép dolog, de mégis nyomós okom volt rá. tudnotok kell, hogy én nagyon megszerettelek titeket bárhogy is lesz. Nem az vagyok akinek hisztek. A nevem nem Stella, hanem April Grayson.-vettem le a parókát. Döbbenten bámultak, főleg Niall akinek még a szája is tátva maradt.
-April..-suttogta könnybe lábadt szemmel majd felém rohant és szorosan magához ölelt.-Édes Istenem, annyira hiányoztál!
-Te is nekem. Kérlek ne haragudj rám, már nem bírtam tovább nélküled!-hüppögtem mire belőle is kitört a sírás.
-Bocsáss meg nekem, amiért ott hagytalak. Annyira nehéz volt. Nagyon szeretlek.-motyogta nyakamba.
-Én is szeretlek.-suttogtam.
-Gyerekek, mi folyik itt?-szólalt meg a hátunk mögül Liam.
-April volt a leges legjobb barátom gyerek korunkban. Nagyon sokat hülyültünk és majdnem minden második nap egymásnál aludtunk és későig fent voltunk. Ahogy egyre idősebbek lettünk bulizni mentünk meg ilyesmi és pedig bele szerettem, de nem volt neki lehetőségem elmondani, mert jött az x-faktor és a banda és nekem el kellett költöznöm otthonról. Ott kellett hagynom Őt! Nagyon rossz volt de aztán kezdtem megszokni az érzést, bár nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá, hogy mi lett volna, ha... De most itt van!-kapott fel. Örültem, hogy nem haragszik rám, de azért szorítása még mindig fájt, hiszen tele voltam sebekkel/foltokkal.
-Niall.-szisszentem fel, mire azonnal le is tett.
-Ki csinálta ezt veled?-húzta fel a felsőm.
-Nem érdekes, nem akarom, hogy hülyeséget csinálj. Valaki megverte a srácot amiért olyanra kényszerített amit nem szerettem volna, ezért bántott ma reggel.
-Ne haragudj.-mondta halkan Liam.-Én csak ideges lettem és nem tudtam vissza fogni magam.
-Nem haragszom, mégis hogy haragudnék? Ti ne haragudjatok rám. Nem tudtam elmondani, pedig el szerettem volna, de nem ment. Túlságosan is megszerettelek benneteket.
-Mi is szeretünk. De akkor ti most, hogy vagytok Niall-al?-kérdezte Harold perverz vigyorral az arcán.
-Nem tudom, tőle kérdezd.-vontam vállat. Az eddig engem átölelő srác maga felé fordította az arcom és lágyan megcsókolt. A srácoktól csak úgy záporoztak a beszólások, a perverz megjegyzések meg a füttyök.
-Remélem választ kaptál a kérésedre.-vigyorgott szerelmem.-Te meg gyere velem.-suttogta a fülembe és össze kulcsolta az ujjainkat. Át mentünk a másik lakosztályba, be az egyik szobába, nem az enyémbe. Oda most nincs erőm bemenni. Le ült az ágyra és az ölébe húzott.
-Sosem mondtad, hogy többet érzel mint barátság.
-Mert féltem, hogy te nem.-mondta szomorúan.
-Pedig de. Szerinted ha nem szerettelek volna bele mentem volna abba az éjszakába?
-Részeg voltál.-mondta felvont szemöldökkel.
-Alig ittam. Hogy lettem volna részeg?!-nevettem fel.
-Én sem voltam az.-nyomott puszit a számra.
-Tudom, észre vettem.-a hátára döntöttem és a hasán ültem. Csak néztük egymást nagyon sokáig. Csenden voltunk, néha elmosolyodtunk és apró csókokat loptunk egymástól. Kicsit arrébb ültem az ágyon török ülésbe és kicsit mosolyogva bár még mindig szomorúan idéztem fel egy fájó emléket.
-Emlékszel még, mikor 14 évesek voltunk és barátnőd volt?
-Igen,emlékszem. Sosem szerettem, csak azt akartam, hogy észre vegyél.-nevetett fel.
-Hogy te mekkora szemét vagy. Tudod mennyit sírtam miatta? Hány álmatlan éjszakám volt?!-akadtam ki.
-Emlékszem, mindig el aludtál az órán és karikásak voltak a szemeid. Mikor pedig kérdeztem mi a baj, te csak megráztad a fejem és elbújtál a pulcsidban. Nagyon aggódtam érted.
-Pedig miattad volt. Mert szerettelek. Mikor egyszer nálad aludtunk és nem tudtam el aludni, téged néztelek, ahogy aranyosan szuszogtál az arcodon egy nagyon apró, halvány mosoly volt. Olyan édes voltál. Akkor gondoltam bele, hogy talán lehet,hogy ez több mint sima barátság.-ahogy végig mondtam az ölébe húzott és megcsókolt.
-Annyira hiányoztál! Nagyon-nagyon szeretlek kicsim!
-Én is szeretlek. Borzasztó volt ez a pár év nélküled.-motyogtam.-Kivéve mikor épp nem.
-Kösz.-nevetett fel kelletlenül.-Este koncert lesz, addig aludj egy kicsit. Pihend ki magad.
-De csak ha itt maradsz velem. Nem akarok egyedül lenni.-suttogtam. Bólintott és bebújtatott a takaró alá, majd mellém feküdt.
-Szóval, van egy kisöcsid?-szólalt meg pár perc csend után.
-Igen. A szüleim próbáltak tovább lépni a tesóm halálán és össze hoztak még egy gyereket.
-Értem. Volt barátod miután eljöttem?
-Volt, nem is egy. Pedig aztán egyiket sem kedveltem. És neked barátnőd?
-Semmi komoly. Tudod sztárnak lenni nem könnyű.-csavargatta a hajam.-El sem hiszem hogy itt vagy. Hogy már hónapok óta velem vagy. Annyira hiányoztál. Tudod kezdtem megkedvelni Stellát. Attól féltem talán beleszeretek.
-Nem lett volna ellene kifogása ha így történt volna.
-Na aludjunk, tegnap így is a szícbajt hoztam mindenkire.
-Gyere ide.-húzott teljesen magához. Testünk egybeolvadt és a karjait körém fonta. A fejem a mellkasának döntöttem és hallgattam szívverését majd nem sokkal később elmerültem az álomvilágban.
Mikor felébredtem attól féltem, hogy ez az egész csak egy álom volt, de éreztem, hogy valakinek a keze a derekamon pihen. Nagyon megkönnyebbültem., átfordultam a másik oldalamra és szerelmem mosolygós arcával találtam magam szembe.
-Jó reggelt Csipkerózsika.-nyomott puszit az orromra.
-Szia. Egy percet sem aludtál, ugye?
-Nem. Nem tudok betelni a látványoddal. Olyan hihetetlen, hogy itt vagy!-mondta még mindig ugyan olyan izgatottsággal.
-Pedig hidd csak el.
-Hogy tudtad ilyen profin eltitkolni előlünk?! Ezen vagyok elképedve. Már nagyon rég óra velünk vagy, a tehetségkutatón is. És még csak nem is gyanakodtam, hogy más lennél.
-Hát, profi vagyok mit ne mondjak.
-Meg egoista is.-kulcsolta össze a kezeinket.-Istenem, hogy mennyire gyönyörű vagy! Annyira hiányoztál te jó ég.
-Niall, nyugi. Te is hiányoztál de ne hozz már mindig zavarba.-fúrtam a pirosodó arcom a mellkasába.
-Tubicáim!-rontott be Lou az ajtón.-Elég volt a nyáladzásból, készülődni kéne, még beszerveztek nekünk egy interjút.
-Nemár!-nyafogtam.-Nincs kedvem megmozdulni.
-Nekem sincs. Nem jelenthetünk beteget?
-Nem. Na gyerünk!
Miután Louis kiment szép lassan neki álltunk feltápászkodni. Elő szedtem a ruháimat a bőröndből és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, feltettem egy kis sminket, felöltöztem és kivasaltam a hajam. Mikor átmentem a fiúkhoz, hogy kész vagyok kicsit furán néztek rám.
-Öm, Ste... April.-forgta a fejét Zayn.-Meg kell még ezt szoknunk.
-Tudom. És tényleg ne haragudjatok rám.
-Nem haragszanak, nyugi. Na induljunk.-kulcsolta össze a kezeinket Niall és már mentünk is.

Sziasztok! Kicsit lebetegedtem így a hétvégén, és most is itthon vagyok, csak azért tudtam feltenni részt. Nem tudom mennyire nyerte el a tetszéseteket és legközelebb tényleg időben hozom.:) xx