5. rész

Sziasztok.:) Szerintem elég laposra sikerült ez a rész, a végét nagyon elkapkodtam, de már borzasztóan fáradt vagyok. Holnap megyek megnézni barátnőmmel a This is us-t, és már nagyon várom.:D remélem sokan olvassátok ezt a részt is és kommenteljetek..;) pusszantás

~April~

Órákig ültem sírva a fotelba. A szemem már borzasztóan fájt, de aludni nem tudtam volna, így ki surrantam a lakosztályból és le léptem Aprilként. Nagyon jó volt végre a saját bőrömbe járni az utcát. Nem sok minden volt nyitva, csak egy két gyors étterem, és csak néhány fiatal volt a szabadban. Mit is vártam ilyen korán vagy inkább későn. Nagyon hűvös lett, de a nap egy órán belül fel kel. Leintettem egy taxit, és megkértem, hogy vigyen el egy kávézóba, ami talán nyitva van. -Nem sok ilyen hely van, de egy remek kávézót tudok mutatni. Ott tényleg isteni italokat adnak.-mosolygott rám és el hajtottunk. Ki fizettem a fuvart és be mentem. Rendeltem egy forró csokit. A hely ahhoz képest, hogy csak hajnalodott, eléggé tömve volt. A pincér srác ki hozta az italomat. Ahogy közeledett volt lehetőségem alaposan végig mérni. Magas, jóképű fiú volt sötét hajjal és gyönyörű, zöld szemmel. -Tessék, a kávéd.-tette le elém és elmosolyodott. -Köszi.-eresztettem felé egy halvány mosolyt. El ment és el tűnt egy ajtó mögött. El kezdtem kortyolgatni a forró de isteni csokoládét. Nagyon jól esett. Mire meg ittam már világosodni kezdett. Fel kaptam a telefonom az asztalról, fizettem és mentem is. Az ajtón éppen hogy kiléptem mikor valaki utánam kiabált. -Várj, kérlek.-csapódott ki az ajtó. A pincér srác volt az.-Ne haragudj, csak beszélni szerettem volna veled. -Semmi baj. -Amúgy Lewis vagyok.-nyújtott kezet. Mosolyogva fogadtam el. -April. -És mond csak, April. Mi járatban erre?
-Csak át utazóban vagyok itt. Még 6 napig maradok. És te?
-Én itt élek. A szüleimé a Waldorf-Astoria. Ott élek velük. Enyém pedig ez a kávézó. Pár éve vettem az épületet és egy éve nyitottam.
-Abban a szállodában lakunk.-nevettem fel.
-Ja, pár napja költözött be a One Direction. Te azok nem normálisak. Ma randalíroztak a halban, anyum mesélte. De hát a vendég az vendég.
-Pontosan.
-Amúgy te melyik szobában laksz?
-Az titok.-kuncogtam fel.
-Úgy is meg tudom. Mi a vezeték neved?-sunyiskodott.
-Grayson. De nem az én nevemen van a szoba.
-Az kár. Haza kísérhetlek?-mosolygott rám.
-Persze.-nevettem.
-Olyan édesen nevetsz.-karolta át a vállam.
-Köszönöm.-pirultam el.
-Gyere, mutatok valamit.-fogta meg a kezem és futásnak eredtünk. Egy kis tó szerűséghez vitt ahol a kiskacsák ébredeztek és az anyjuk után úsztak. Annyira aranyosak voltak.
-Mesélj magadról. Honnan jöttél?
-Írország. Te? Te sem vagy vérbeli amerikai.-pillantottam rá.
-Félig ausztrál vagyok. Anyukám az amerikai.
-Értem. 
-Ideje indulnunk.-fogta meg félénken a kezem. Össze kulcsolta az ujjainkat és úgy sétáltunk "hazáig".
-Fel hívhatlak?-kérdezte a lift ajtajában állva. El vettem a telefonját és be írtam a számom.
-Tessék. Nagyon jól éreztem magam.
-Én is.-mosolygott le rám. Lassan közelebb hajolt hozzám és lágyan meg csókolt.
-Majd találkozunk.-intettem egy utolsót és az arany ajtók bezárultak kettőnk között. Mosolyogva haraptam az alsó ajkamba. Mikor fel értem a 13-dik emeletre beszaladtam a szobámba és le vetődtem az ágyra.

-Úr Isten!-suttogtam. Kicsit még néztem a plafont de mivel nem voltam fáradt fel tápászkodtam. Reméltem, hogy Liam már ébren van fél 8-kor, így fel tettem a parókát és át mentem hozzájuk. Az említett a kanapén ült kávéval a kezébe. -Szia Stella. Mi ez a levakarhatatlan mosoly?-nézett fel rám nevetve. -Semmi.-sóhajtottam és elfeküdtem a kanapén. -A szemed.. Barna? -Öm.. igen. Eredetileg barna csak van egy barátnőm akivel ki találtuk 4 éve hogy kék szemünk lesz így kontaktlencsét hordunk. De most fáradt a szemem.-füllentettem. -Értem. Elég idióta ötlet..-rázta a fejét. -Liam, igazából azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Nagyon sajnálom amit mondtam. Nem gondoltam komolyan. -Semmi baj. Pocsék napod lehetett. Nem vettem magamra. -Köszönöm.-öleltem meg. -Aludtál te? -Nem. Hajnali ötig rágódtam ezen majd inkább elmentem sétálni. Most értem vissza.-vigyorogtam mint a tejbe tök. -Csak nem egyedül.-kuncogott kire rák vörös lettem.
-Gonosz vagy, Payne!-ütöttem vállba.- Amúgy ma akkor mit is csinálunk?
-Te alszol, mi meg interjúra megyünk. De tényleg pihenned kell, mert nem fogod bírni a napot. Olyan fél 1 körül jönnek érted és fotózás lesz. A stábot nem szabad kicsinálni most. A múltkori is elég nagy botrányt keltett.
-Tehetek én róla, hogy nem volt szimpi?! A seggem stírölte..-akadtam ki.
-Igen, láttam. Nyugi, ez most meleg. Én jobban félek tőle hidd el. Téged nem fog baszogatni. Szóval, a fotózás után megint interjú 6-tól. aztán utána Mennünk kell a rádióhoz, hogy valami beszélgetést felvegyenek veled és egyikünkkel, bár még nem tudjuk kit választottak, azután pedig irány a koncert. Ennyi a mai program.
-Oké, ezt asszem fél kézzel is túl élem.
-Akarod mondani fél lábon is ki bírod..-mosolyodott el Liam.
-Ezt mondtam, ja. Na ébreszd fel a bandát, én mentem kicsit felfrissülni.-hagytam ott és vissza mentem a szobámba. Lezuhanyoztam, és felvettem egy maci nacit és egy pulóvert. Le ültem a kanapéra és olvasni kezdtem. a kedvenc könyvemet hoztam magammal, Büszkeség és balítélet. Annyira szeretem. Már nagyon sokszor el olvastam, és még mindig nem tudom megunni.
"Szia, mit csinálsz?" kaptam hirtelen az SMS-t Lewistől. Elmosolyodtam és vissza írtam neki. Végül az jött ki a beszélgetésből, hogy fel jön egy 20 perc múlva. Nem volt kedvem át öltözni, így csak feltettem egy kis sminket.
-Szia!-nyitottam ajtót, amikor kopogtak.
-Szia. Nem is tudtam, hogy te vagy Stella, aki nyálas fiúbandával koncertezik.-nyomott csókot a számra.
-Senki nem tudja.-nevettem.-Gyere.
Bementünk a szobámba és le ültünk a kanapéra. Egy kicsit beszélgettünk, de azután jobb elfoglaltságot találtunk magunknak.
Az ágyamon feküdtünk, rajta nem volt felső, a keze a pulóverem alatt pihent a hasamon, a másik pedig a hajam piszkálta. Mikor elváltunk egymástól a szemei sötétek voltak, aki megrémisztett. Erőszakos és vággyal teli volt a tekintete. Keze a csuklómon volt, és egyre jobban szorította.
-Héj, ez fáj.-fogtam meg a kezét. Kicsit enyhült a tekintete és lágyan megcsókolt.
-Bocsánat.-nyomott puszit az orromra.
Olyan dél környékén ment el, addig beszélgettünk még meg ilyenek. Na jó igazából nem beszélgettünk. Sokkal jobb elfoglaltságot találtunk magunknak. Mikor elmentem gyorsan lefürdeni és át öltözni megláttam hogy az oldalamon és a csuklómon is lila foltok vannak. Oké, nem mondom, hogy nem volt egyáltalán erőszakos és nem is ön szántamból mentem bele a dologba, mert én nem ilyen vagyok, de ellenkezni úgy sem tudtam volna.
Elég rosszul éreztem magam mikor fel öltöztem és gyorsan kerestem magamnak egy pulóvert.
A fuvarom el vitt a fotózás helyszínére ahol próbáltam alkudozni a csajjal a ruhákról de nem mentem vele semmire.
-Na, Stella. Gyere már.-nyaggatott Liam. Egy ujjatlan oldalt kivágott ruhát kaptam magassarkúval. Mikor kimentem még nem tűntek fel senkinek a foltok, csak mikor mondták, hogy Harry karolja át a derekam. Ahogy hozzám ért fel szisszentem mire mindenki oda kapta a fejét.
-Baj van?
-Nem csak fáj a fejem.
-Ugye pihentél?-kérdezte Liam.
-Aha.-pirultam el. Liam csak megrázta a fejét én meg nevetve raktam Harold kezét a derekamra.
A fotózás után gyorsan át öltöztünk és mehettünk is az interjúkra. A Tv-s interjú 20 perc vot, de a végén, mikor énekelni kellett majdnem elájultam. Nem aludtam semmit és éhes sem voltam egész nap.
-Jól vagy?-jött oda Lou és mintha az előadás része lenne, hagyta hogy belé karoljak és előrébb vezetett miközben énekeltem.
-Örök hála.-suttogtam, mikor vége lett. Bólintott majd elindultunk megint át öltözni. Az autóba bepattanva még gyorsan be csatoltam a farmerem övét és pár per után már a rádió épületénél voltunk.
-Niallal mész be, 1 órás lesz az interjú, utána meg irány a koncert.-mondta Liam és mi már mentünk is be.
Az interjú alatt a tipikus alapkérdések hangoztak el, mi meg csak válaszolgattunk. Voltak rajongói kérdések meg voltak ilyen alap dolgok. Már 8 óra volt mikor ki léptünk az épületből. Egy eutó elvitt minket a koncert helyszínére ahol elméletileg a fiúk vártak ránk. Mikor kiszálltunk szédülni kezdtem így gyorsan megkapaszkodtam Niall karjában. Rémülten nézett le rám.
-Jól vagy?
-Nem igazán. De mennyünk be.-motyogtam. Átkarolta a derekam a másik kezét pedig én fogtam. Bementünk az épületbe, ahol azonnal oda rohantak hozzánk.
-Mit hozzunk? Nem kéne így fel lépned..-mondta Lou.
-Csak egy kávé kell és végig tudom csinálni.-mondtam. ő pedig elrohant. Liam aggódva és rosszallón nézett le rám.
Mikor Louis vissza tért a löttyömmel gyorsan meg ittam és már mentünk is az öltözőbe. Át öltöztem, meg igazítottam a sminkem és felvettem egy bakancsot a szerelésemhez.
-Nem!-kiabált velem a sztájliszt és a kezembe nyomott egy 13 centis fekete magas sarkút. Morgolódva bújtam bele és mentem is a színpadra.
-Sziasztok! Milyen volt a napotok? Nem tudom csajok ti hogy vagytok vele de én utálom a magas sarkú cipőket. De inkább nem siránkozom, induljon a buli!-kiáltottam fel és énekelni kezdtem. Elég jól bírtam el ugrándoztam fel másztam néha a zenekarhoz is meg minden. Szóval jó volt egészen odáig míg forogni nem kezdett velem a színpad. El ejtettem a mikrofont és össze estem.

*Niall*

Mikor Stella össze esett a színpadon le dermedtem. Nem tudtam meg mozdulni. Zayn rohant ki elsőnek és azonnal mellé térdelt.
-Stella.-rázogatta. Mi a fiúkkal tehetetlenül álltunk körülöttük.
-Andy!-kiáltott fel Liam és el szaladt. Lou fel vette a földről a mikit és beszélni kezdett. Zaynnel kivittük Stellát, ahol Andy át vette és azt mondta haza viszi.
Mi elég idegesen de folytattuk a koncertet. Már alig vártam, hogy vége legyen és mehessünk haza Stellához.
Az autóval csak úgy száguldoztunk. A hotelben hülyének néztek mikor át rohantunk a halon. Mire a lift fel ért a 13. emeletre már hatszor megőszültünk. A fiúkkal egyszerre rontottunk be a szobába, ahol Andy ült a kanapén és Stella feküdt az ágyon.
-Magához tért?-aggodalmaskodtam.
-Niall, gyere, hagyjuk pihenni.-húzott ki Liam a szobából.
Én inkább Stella lakosztályában aludtam de ott se valami sokat. Nagyon aggódtam érte, pedig tudom, hogy csak kimerítette magát.