Sokkal jobban éreztem magam barna hajjal, bár a paróka nagyon melegített. Mikor teljesen kész lettünk Paul küldött értem egy sofőrt aki vissza vitt a próba helyszínére. Mikor oda értem a fiúk pont a Summer Love-ot énekelték. Le ültem a színpad elé a földre és csak néztem őket. Már nem haragudtam Niallra sem, jót tett a fodrász.
-Szia Stella.-ugrotta le Lou a szám végén.-Te jössz. Amúgy jól vagy?
-Aha.-tápászkodtam fel és a színfalak mögé mentem, ahol megkaptam az eligazításokat és a mikrofonom. Elkezdődött a dal én pedig megvártam a megfelelő részt és énekelni kezdtem. Sokkal jobban ment mint először. Felszabadultabb voltam és boldogabb. Az egyik szám közepe felé éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebembe így elő vettem. Láttam, hogy anyukám írt SMS-t, de mikor elolvastam nem értettem belőle semmit. Össze vissza számok meg betűk. Nevetésbe törtem ki mire mindenki értetlenül, vagy mérgesen nézett rám.
-Elnézést, kezdhetnénk előröl?-néztem a mögöttem álló zenekarra, majd Josh, a dobos elkezdte a dalt újra.
A próba végén, mivel éhesek voltunk-na jó, csak én és Niall- elmentünk a Nando's-ba enni. Természetesen mi rendeltük a legtöbbet, de mi is végeztünk elsőnek.
-Na induljunk már.-nyafogtam.
-Mi a bajod?
-Semmi, csak mennyünk már.
-Stella, nyugodj meg, mindjárt megyünk. Vegyél szépen mély levegőt, és fogd be a szád.-mondta Harry kedvesen. Akkor ölni lehetett volna a nézésemmel. Durcásan össze fontam a karjaimat a mellkasom előtt és a földet pásztáztam. Az agyamban végig bosszút forraltam, mert már kezd az agyamra menni ez az idióta.
-Stella..-karolta át a vállam Louis a kocsi felé menet.-Mi volt veled a próbán?
-Nem mindegy az neked?
-Na de tényleg.
-Nem éreztem jól magam.-mondtam és beültem az autóba ami vissza vitt minket a szállodába. Fel szerettem volna frissülni, így elmentem lezuhanyozni. Levettem a parókát és megmostam a hosszú, csokoládé barna hajam. Olyan boldog voltam, hogy vissza kaptam. Kiszállva a zuhany alól a hajamra tekertem a törülközőt.
Egy óráig szépítkeztem, mert olyan hangulatom volt. Fel öltöztem és feltettem a parókát. Hogy én hogy utálom, na mind egy.
-Stella, mizu?-engedett be az ajtón Harold.
-Semmizu.-nevettem fel és leültem a kanapéra.-Fáradt vagyok.
-Várod már a koncertet?
-Igen, nagyon. Bár rettentően izgultam egész nap, de most már nem érzem. Sokkal nyugodtabb vagyok. Csak iszonyatosan fáradt.
-Hát pedig nemsokára megyünk, úgyhogy már nem alszol. De azért csak abban a 40 percben próbálj talpon maradni és nem ásítani, az olyan ciki. De tényleg.-kuncogott Louis.
-Oké. De ha el alszom a színpadon akkor azért mentsetek ki valahogy, oké?-kértem őket nevetve mire csak megrázták a fejüket.
A koncert eszméletlen jó volt. A közönség és a rajongók is, bár végül a nagy leleplezés el maradt. Már éppen le akartam venni a parókát mikor megláttam a fiúkat vigyorogva integetni a színpad szélén. Majd egyszer talán lesz erőm elmondani neki, nekik. Hiszen meg érdemlik az igazságot és én tényleg el szerettem volna mondani, egész nap erre vártam, de mégsem tudtam. Egyszerűen nem ment.
-Te Stell..-lökött meg Zayn az autóban. Oda fordultam és értetlenül néztem rá.-Jól nyomtad, nekem tetszett.
-Kösz.-nyögtem ki majd újra kifelé kezdtem bámulni az ablakon. Kicsit hány ingerem volt de inkább újra a gondolataimba merültem.. Szóval ott tartottam, hogy nem volt időm.. És megint. Megint meg böktek.
-Mi van már?-förmedtem rájuk.-Bocsánat..
-Semmi baj. Na de mindjárt ott vagyunk, úgyhogy pihenhetsz kicsit.-mondta Zayn, mire csak a vállára hajtottam a fejem. Valamiért olyan kényelmes volt. Le hunytam a szemem, de csak pár pillanatnak tűnt, ám mikor újra ki nyitottam Niall mellett feküdtem és már világos volt. Hatalmas ásítás kíséretében fel tápászkodtam és át mentem a saját lakosztályomba. Elvégeztem a reggeli teendőimet és gondoltam rendelek a fiúknak reggelit. Mire elsoroltam a szoba pincérnek, hogy mi kell az volt kb. 5 perc. Kezembe vettem a laptopot és átmentem a szemben lévő lakosztályba. Le telepedtem a kanapéra és ott neteztem. Mire a fiúk fel ébredtek a kaja is ott volt. Azok a hálás tekintetek. Meg érte azt mondom.
-Ma mit csinálunk?
-Fotózás és interjúk. Szóval készülj fel, kemény lesz.-válaszolt Niall tele szájjal.-Amúgy te már ettél?
-Nem, de nem vagyok éhes.-mondtam halál nyugodtan, mire ő szinte a képembe mászott.
-Szóval, azonnal itt lesznek, azt mondták, hogy addig próbáljuk csikizni, hátha az jót tesz.-esett nekem. Sikítottam a nevetéstől, mert borzasztóan csikis vagyok. A könnyeim is már folytak, és levegőt sem kaptam. Egyszer csak abba hagyták a kínzást és egy csomó orvosnak kinéző ember vett körül. Elkezdtek "vizsgálni" majd fel állították a diagnózist.
-A kis hölgynek komoly betegsége van, amit úgy neveznek, hogy..-húzta az időt.
-Kérem, doktor úr, mi a baja?-játszotta az eszét Harry, és úgy tett mint aki sír.
-Uram, a kis asszony szerintem szimplán szomorú.-mondta az orvosom.
-És ez gyógyítható, vagy meg fog halni?-ölelt magához amin jót nevettem.
-Talán van rá gyógymód, de nem biztos, hogy hatásos.
-Mi, mi az?
-Sok-sok CSOKOLÁDÉÉÉ!-kiáltott fel és egy egész zsáknyit rám öntöttek.
-Nee, ti idióták!-visítottam. Az egész helységben minket néztek.-Elnézést kérünk, csak a fiúk néha meg tudnak őrülni.-mondtam kedvesen de mivel senki nem reagált azért hang nemet váltottam.-A műsornak vége, nincs itt semmi látnivaló. Tovább lehet menni, hopp-hopp.
A srácok először el sem hitték, hogy ilyet mondok, majd hangos nevetésben törtek ki.
-Te, Stella mióta vagy ilyen..indulatos?-kereste a szavakat Liam.
-Nem tudok még rólam mindent. Na de mennyünk már vissza.-karoltam bele Haroldba és Louisba és húzni kezdtem őket a lift felé. A többiek automatikusan jöttek utánunk. A szobába fel érve elkezdtem majszolni az egyik csoki, még hozzá egy kinder bueno-t.
-Imádom.-motyogtam.
-Na akkor készülődjetek mert fél óra múlva megyünk.-mondta Liam és el tűnt a fürdőjében.
-Akkor én mentem. Lent találkozunk.
A mai nap valami eszméletlen hosszú lesz. A fotózás még csak csak elmegy de a 3 interjú. Nem hiszem el. Én ezt hogy fogom bírni?! Már előre megrendeltem a kávékat, mondtam Paulnak, hogy mikor hozza, aki gondosan fel is jegyezte. Tudtam, hogy a mai nap még fáradtabb leszek, mint tegnap.
A fotózást végig ökörködtük, de már annyira ki készítettük a stábot, hogy ott hagytak minket, így kicsit hamarabb bégeztünk.
Az első interjút még viszonylag jól bírták a fiúk is ám a szokásos barátnő kérdésnél elszabadult a pokol. Nem tudom miért, de Liam sírni kezdett, Zayn vigyorgott, Niall szomorú lett, Harry kiabált és Lou pedig idiótán integetett a kamerába. Még jó, hogy nem élőben ment az egész. Mivel a fiúk teljesen behülyültek inkább a mai nap további programjait le fújták, mi pedig mehettünk amerre láttunk.
-Nézzük meg a várost!-kérleltem őket mire Zayn oda fordította a fejét és így szólt.
-Ha jó film, felőlem mehet.-de ezt halál komolyan mondta. Az a fej amit abban a pillanatban vághattam. Szerintem soha nem fogják elfelejteni. Nagyon jót nevettek rajta és padig csak szörnyülködve fogtam a fejem.
-El mentem, majd jövök. Ne várjatok.-fordultam meg és el indultam az ellenkező irányba. Csak mentem és néztem, ahogy az emberek sétálnak vagy éppen vásárolnak. Gondoltam, hogy veszek valami apróságot a tesómnak és az anyukámnak, majd elküldöm nekik csomagba. Minden városban meg fogom ezt csinálni.
Végül az öcsémnek egy I <3 New York-os kis mackót, meg vettem neki egy játékot. Anyukámnak pedig vettem egy pár apróságot. Nem sokára lesz a 35. születésnapja, amire majd természetesen haza utazok, de elő ajándék ként küldtem neki ezt a sok kis apróságot. A táskámba pele tettem a vásárolt dolgokat és tovább mentem. Egy kisebb parkot pillantottam meg majd arra felé vettem az irányt. Le ültem egy szabad padra és néztem az embereket. Nem tudom mennyi ideje ülhettem ott de már sötétedett. Kicsit meglepődtem mikor valaki le ült mellém. Először nem láttam az arcát, de kicsit mackós volt, tiszta tetoválás volt a karja és a haja pedig vörös.
-Szép, ugye?-kérdezte hirtelen.
-Az.
-Amúgy Ed vagyok. Ed Sheeran. Te pedig Stella. A haverjaimmal turnézol.-mondta mosolyogva.
-Pontosan. Mi járatban erre?
-Nem tudom, épp szünetem van, és szeretem New York-ot. Főleg ezt a pici kis parkot. Minden este ide jövök.
-Értem. Ne haragudj, de lassan indulnom kéne.-álltam fel.
-Ne menny még. Üljünk be egy kávézóba, oké?-nyújtotta a karját. Bele karoltam, és hagytam had mutassa az utat. Végig beszélgettünk, és nevettünk. Nagyon jó fej ez a srác, és meg ígérte, hogy a holnapi koncertre el jön.
Olyan hajnali 2 körül értem vissza a hotelbe. Fel mentem a 13. emeletre és szépen halkan be mentem a szobába. Akkorát ugrottam mikor megláttam az öt fiúk a kanapén ülni. Szemük szikrát szórt, nagyon idegesnek tűntek.
-Mégis mire való a telefon kis asszony? Hogy képzeled, hogy nem veszed fel ha hívunk? Tudod mennyire aggódtunk. 10 órája mondtad, hogy majd jössz! Mégis mit gondoltál te, hogy nem fog érdekelni senkit, hogy hol vagy? Stella, ezt nem csinálhatod még egyszer!
-Oké, nyugi. Jól vagyok, itt vagyok le lehet állni. Ed-del voltam végig, nem tudom miért kell ekkora patáliát csapni. Amúgy meg 18 éves vagyok, azt csinálok amit akarok és úgy ahogy akarom. Nem vagytok sem a szüleim sem a testvéreim, szóval nem kell itt játszani az eszeteket!-mentem be a szobába és becsaptam az ajtót. rá fordítottam a zárat, majd le dobtam a parókát az ágyamra. Le huppantam a fotelbe és az arcom a tenyerembe temettem.
-Hogy lehetek ekkora barom?!-kérdeztem magamtól és le töröltem az elő törő könnycseppjeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése