1. Rész

~April~

-Végre már Stella. Indulhatunk?-jött be Zayn az ajtón mikor végre kegyeskedtem beengedni.-Várnak a rajongóink!
-Oké, mehetünk.-válaszoltam mosolyogva.-Turnéra megyek a One Directionnel, wow.
-Ki tweettelted?-nevetett fejét rázva.
-El felejtettem! Hol a telefonom? Zayn engedj el..-ütögettem miközben felkapott a hátára és kivitt a kocsihoz.
-Indulnunk kell, Stella.-csapta rám az ajtót.
-Oké, felfogtam. Irány a reptér!
-Ahogy mondod.-kócolta össze a hajam és beindította az autót. A reptérre menet kicsit elkalandoztam és vissza emlékeztem, hogy is jutottam el idáig.
"Még utoljára megnéztem magam a tükörben, hogy jó vagyok-e a meghallgatásra, ugyanis van egy idióta tehetségkutató aminek a győztese turnéra mehet a One Direction-nal. Igen, ez itt a lényeg. Stellaként jelentkeztem a tehetségkutatóba és mivel vagyok annyira tehetséges, hogy megnyerjem így gondoltam ez volt a legegyszerűbb megoldás.
Taxit hívtam ami viszonylag hamar ide is ért én pedig bediktáltam a címet. A gitáromat szorongatva szálltam ki az autóból.
Egy órája vártam zenét hallgatva amikor oda jött hozzám az egyik csávó, hogy én jövök. Bólintottam és követtem. Már felmentem a színpadra vezető lépcsőn mikor leesett, hogy szól a fülembe a zene. Gyorsan kivettem a telefonom a zsebemből a csávó kezébe nyomtam.
-Vigyázz rá, kérlek.-mosolyogtam rá és kiléptem a színpadra. Miután megláttam a zsűrit - az öt jóképű fiút akit engem bámultam, köztük Niall is - onnantól kiesett minden. Amire feleszméltem az a tapsvihar volt.
-Ez csodálatos volt!-mondta Harry.
-Az, hihetetlen hangod van. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy te voltál a legjobb és egyértelműen bent vagy az élő show-ban.-mondta és ez így ment végig Show-ról Show-ra jutottam tovább. Szinte biztos volt a győzelmem és ezt mindenki tudta. Mikor kimondták a fináléban ahová egy srác jutott még be, hogy én nyertem borzasztóan örültem, hiszen ez azt jelentette, hogy a One Directionnal utazhatok el."
-Hahó, Stella. Merre jársz?-integetett az arcom előtt Zayn.
-Miért?
-Mert megjöttünk, gyere.-húzott ki az autóból.
-Inkább a bőröndöm hoznád..-motyogtam az orrom alatt.
-Hogy mondod?-fordult hirtelen meg mire bele ütköztem. Óvatosan felnéztem rá, ő pedig felvont szemöldökkel fürkészett.
-Én nem szóltam.-húztam össze magam.
-Olyan idióta vagy.-vette el a hatalmas bőröndöt amire csak egy nevetéssel tudtam reagálni.
Kimentünk a magángéphez ahol mindenki mosolyogva egy öleléssel és puszival köszöntött.
-Srácok, mi tartott ilyen sokáig?-húzogatta a szemöldökét Harry.
-Fogd vissza magam, tesó.-szólt rá Zayn még mielőtt bele melegedett volna. Egyesével mentünk fel a repülő lépcsőjén, Harry jött mögöttem és nagyon hümmögött. Mikor felértünk éreztem ahogy hozzám simul.
-Nagyon jól nézel ki.-suttogta a fülembe. Mit sem törődve vele indultam tovább de ő nem igazán hagyta. Vissza rántott magához és bele markolt a fenekembe.
-Harold, még egyszer hozzám érsz nem úszod meg.-kevertem le neki egy pofont, mire ijedten kapott az arcához. Megforgattam a szemem és a többi fiú után mentem.
-Minden rendben?-nézett fel rám Louis.
-Jah.-válaszoltam tömören és levágódtam egy ülésre.
-Kikezdett veled mi?
-Ki hát.-amint kimondtam be is jött a jómadár hozzák és az arcát fájlalva ült le Lou mellé.
-Meg ütött.-szomorkodott.
-Meg is érdemelted.-ölelte át fél karral barátját Tommo. Hazza szomorúan hajtotta a fejét a vállára. Még mindig ott virított a tenyérnyomom az arcán.
-Azért nem fájt, ugye?-húztam el a szám.
-De. Eléggé fájt.-húzta el a száját.-Ekkorát még soha nem kaptam egy lánytól sem, szóval szép volt.-nyújtotta a kezét egy ötösre. Nevetve csaptam bele.
-Nyolc óra repülés vár még ránk, szóval szerintem aludjunk egyet.-javasolta Zayn. Mindenkinek tetszett az ötlet, még nekem is. Elő vettem a fejhallgatómat és a telefonomat majd miután szépen beállítottam a zene listát lehunytam a szemem és a kellemes dallamok segítségével hamar elnyomott az álom. Az álmomban benne volt a bátyám, ahogy engem keres fejvesztve, és láttam ahogy lelövik. Oda rohantam és a kezeim között halt meg végül. "Szeretlek"-suttogta és lehunyta a szemét. Sírva ébredtem fel és direkt kifelé bámultam, hiszen tudtam, hogy mindenki engem bámul. Gyorsan felpattantam és kirohantam a mosdó felé. Leültem valami ajtó elé és összekuporodtam. A fejem a térdemre hajtottam.
-Stella.-jelent meg előttem egy pár fehér cipő.
-Jól vagyok.-suttogtam. Niall leült mellém és magához húzott. Az arcom a vállába fúrtam és úgy sírtam.
-Volt egy bátyám-kezdtem hirtelen halkan.-Pár éve halt meg autóbalesetben. Velem álmodtam és csak nem tudom. Kiborultam.
-Semmi baj. Nincs semmi baj.-simogatta a hátam.
-Niall, miért vagy velem ilyen kedves?
-Miért ne lennék?! Nincs különösebb oka, csak gyűlölök sírni látni egy lányt meg mert bevallom borzasztóan hasonlítasz egy gyerekkori barátomra, akit nagyon szerettem. Csak barna haja és barna szeme volt.-mosolyodott el.
-Szeretted?
-Még most is szeretem. Hiányzik az az igazság.-sóhajtott fel.
-Te is hiányzol neki. Biztos vagyok benne.